Illúzió

A szüretelés összes szabálya, amitől ríni fogsz! (fotók)

Sok vers tanúsítja, hogy a költők is nagy barátai voltak a bornak, jókedvükben, bánatukban a borból merítettek ihletet. És lássuk be, nekünk is könnyen megjön egy jó pohár testes, mélyvörös, vagy halvány rózsaszín, esetleg borostyán sárga, illatos nedűtől, kinek-kinek ízlése szerint. 

 

 

szüret
Gyerekfejjel a borkészítés mibenlétéről azt tanultam meg először, hogy mindenekelőtt meg kell menteni minden fürt szőlőt, mert minden csepp számít. Apám olyan misztikus szavakat használt mint peronoszpóra, amiről sokáig azt hittem egy női név, aztán amikor már odafigyeltem a mondatösszetételekre, megsejtettem, hogy nem az, mert azt is mondta, rézgáliccal kell annak nekimenni. Permetezett is az öregem feszt, én meg kapálhattam a fegyelmezetten húzott szőlősorokat. Tavasz végén fogott be rá, amikor kihasználva a drága napsütést, bikiniben sültem rommá, kapával a kezemben. Később már kötöztem, kacsoltam, metszettem és hálóztam is a szőlőt. Megtanított arra, amit autodidakta módon elsajátított. A szüret volt a legjobb része. Az aztán mindig vidámra sikerült. Én nem voltam az a fajta gyerek, aki imádja összekoszolni magát, sőt, leginkább utáltam, és tudtam, hogy az otelló szőlőtől napokig úgy fognak kinézni az ujjaim, mint akinek elfagyott a Nanga Parbaton, és épp azt várja, hogy visszatér-e belé az élet. Egyszóval a szüretben azt szerettem, hogy kint lehetek a szabadban a napon, majd délután vedelhetem a mustot. 
Hogy apám borai milyenek voltak, azt inkább hagyjuk. Ő azért boldogan kínálgatott fűt-fát vele, és tágra meredt szemekkel leste a reakciót, míg bátor kliense megforgatja szájában az ecet savanyú lőrét, majd leküzdve a köpőreflexét, igyekszik nagyot nyelve, minél lejjebb küldeni a váratlanul jött élményt. 

Hoztam is egy képet, amin sajnos nem apám van, de sejtetni engedi a mi nagy munkálatainkat:

2

(fotó: bor.network.hu)

Ennyit apámról. Olvasd el viszont a Szüreti szabályok-at, mely évek óta kering a neten, én még az őskorban kaptam emailben egy haveromtól, de időnként előkerül, főleg szeptember tájékán, és felszaggatja az eltemetettnek hitt emlékeket 😉

“Sose kezdjük borivással a napot, a reggeli bor megfekszi a gyomrot, rátelepszik a mozgásközpontunkra, és kettőslátás is kialakulhat.
Tapasztalt szüretelő törkölypálinkával indítja a reggelt féldecis kiszerelésben, ennek kiváló az értágító hatása, meg a muslincák sem jönnek ránk annyira mint bor esetében.

szüret

Lehetőség szerint keveset tartózkodjunk napon, a szeptemberi-októberi napsütésnek még ereje van, könnyen okozhat szédülést, kóválygást, egyensúlyi zavarokat. Ha tehetjük, vonuljunk a pince hűvösébe, a megfáradt, kitikkadt szervezet itt tud igazán akkumulálódni.

Ernyőt, botot sose vigyünk magunkkal a pincébe, ez tudniillik a lépcsőn való lezuhanásunkban akadályozhatja a biztos talajfogást, plusz a poharakat is leverhetjük vele, ami újabb bajforrás lehet. (Vágásos sérülések)

2

A lopót mindig kézzel fogjuk, így szabad kezünkkel megtámaszthatjuk szüretelő társunkat.

Sose vedeljük a bort, csak hörpöljük, kortyolgassuk. A vedelő borivó unesztétikus, beárnyékolja az egész szüretet, valamint a saját kezére is rá szokott lépni.

2

Óránként, kétóránként jöjjünk fel a pincéből, nézzük meg hol tart a szüret, mire jutottak az asszonyok és a gyerekek. Ha a tőkék között szemlélődünk kapaszkodjunk erősen a karókba, lábunkat próbáljuk meg ciklikusan egymás elé rakni.

Az éneklés (Részeg vagyok rózsám), szavalás (Ej, döntsd a tőkét), jótékonyan hat tüdőre, szívre, növeli az együvé tartozás érzését, meg a seregélyek is elmennek tőle a környékről.

2
A házassági ígéretekkel csínján kell bánni, ez másnap rossz közérzetet okozhat.

Szüreti összeszólalkozásoknál bicskát, hordódongát nem illik használni, kínáljuk meg óborral az ellenfelet, az majd leteríti.

Ha beszédünkben már túlságosan sok a mássalhangzó taglejtésekkel is kifejezhetjük magunkat. Ennél kifejezőbb, ha csak ott ülünk a sarokba támasztva.

2

Pincelépcsőre ne feküdjünk le aludni, mert átesnek rajtunk poharastól, lopóstól.

Reggelre kelve ne ijedjünk meg a táskás szemű, piros orrú embertől a tükörben. Megvan szegénynek a maga baja…”

Végezetül nézzük ezt a megunhatatlan kabarét Kazal Lászlótól 🙂

Ha jót röhögtél, ne felejtsd el megosztani! Kell ennek az országnak a nevetés, hidd el 😉

Aztán kattints át a magyar specialitáshoz a disznóvágáshoz (itt!)

Szerző: Gini Papp – Illúzió
(gugli)

Szerző: Gini Papp - Illúzió

Ha tetszett, kérlek oszd meg te is, és mindig nézz szét a lap alján lévő képes ajánlatok között is! Ha van kedved, jobb oldalon csatlakozhatsz Facebook oldalamhoz, így egy jó kis csapat tagja lehetsz.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!