Illúzió

Filléres vitaminbomba, ami fogyaszt is!

Életem egy bizonyos szakaszában, félrekezelt egy orvos, indokolatlanul adott be két hormoninjekciót – mint utólag ezt egy főorvos megerősítette -, ezzel elintézte, hogy 36 kg-ot híztam egy év alatt. Nem a kövérség volt a legrosszabb, hanem a depresszió, amit magával hozott. A hihetetlen tükörkép, a teljes ruhatár csere. Nem étkeztem másképpen, mégis egy brutális átalakuláson kellett átmennem. Endokrin rendelésre mentem, ahol hormonszintet mértek, és némelyik értékem az átlagostól több tízezerrel arrébb esett. Rémisztő volt! Csapdában éreztem magam. A háj börtönében. Jött az önutálat. A menstruációs problémák és minden, amit egy ekkora hormonadag okozhat. Orvostól orvosig jártam, segítsen már végre valaki rajtam. Tegye helyre azt, amit egy másik orvos elbarmolt. Hogy is gondolhattam, hogy ez lesz a megoldás, ma sem értem. De ott, azon a ponton megismerkedhettem a saját erőmmel. Lelkierőmmel.

 

 

Egy rövid időre választottam csak az összeomlást, aztán egy verőfényes tavaszi reggelen a tükör előtt állva azt mondtam magamnak: VÉGE anyukám, most megfogom a kezed és kitörünk ebből a börtönből!
Sarokba vágtam az antidepresszáns és nyugtató kombót – ami jelentem, levitt a pokol legmélyére a beígért segítség helyett -, és felálltam a padlóról. Persze én, a tipikus kos ezt sem csinálhatta másképp, csakis szélsőségesen. Mert a kos azonnali sikert akar elérni mindenben. Ha nem érkezik meg, huss… elszáll az energia és elhatározás. Azt vártam magamtól, amit meg is csináltam. Radikális változást minden téren.

Elmebeteg célt tűztem ki, hogy ne csalódjak magamba egy pillanatig sem. Napi 160 kalória, és nem több. Nem tudom sejted-e mit jelent ez ételmennyiségben. Hát ne is tudd meg. Egy szelet pirítós, egy pár virsli. 1 főtt tojás, 1 kefír, max egy alma. Víz, na az rengeteg. Eszembe nem jutott a vitamin pótlás, azt gondoltam, attól zabálnom kell majd, Isten ments, hogy belerondítson a jó kis tervembe. Így tehát elbúcsúztam gondolatban a sertésjelmezemtől és elkezdtem a koplalást. Továbbra is mindennap főztem a férjemnek. Simán összejártam a haverokkal, akik rotyogtatták a kerti partikon a bogrács gulyást és boldogan kóláztak miközben befalták, én meg majszoltam az almámat, és boldog voltam, hogy egy dekát se hízok, sőt reményeim szerint fogyok is. Az első 2 napban mindent bedobtam, este elmentem diszkóba és addig táncoltam, amíg bírták a lábaim. 4, azaz négy kilót fogytam egy éjszaka alatt. Innentől nem volt megállás. 3 hónap alatt 45 kilót dobtam le. Kicsit többet, mint amennyit felszedtem. Evvel nem számoltam. És azzal sem, hogy a hajam csomókban fog hullani a vitamin hiánytól. Vékony voltam és barna, mert szolizni is jártam, hogy még véznábbnak tűnjek.
Hihetetlenül furcsa volt, hogy senki nem ismert meg. SENKI. Akik felnőni láttak, még azok sem. A változás túl gyors volt ahhoz, hogy felfogjam agyilag, hogy annyira más vagyok, hogy rám se ismernek. Sőt én sem magamra, mert akárhányszor bementem egy ruhaboltba, a régi méreteimet, vagy legalábbis 2-3 számmal nagyobbakat akasztottam le először.
Akikkel találkoztam aggódtak, hogy beteg vagyok, és anorexia lesz a vége.Konditerembe jártam heti ötször és olyan kockás volt a hasam, hogy azon húst lehetett volna klopfolni, nem éreztem volna meg ha befeszítek.
De a probléma továbbra is adott volt, kezdtem gyengének érezni magam és a hajam nagyon hullott. Visszatekintve, fogalmam nincs hogy bírtam ki, és mitől volt akkora állóképességem a koplalás mellett. Legyengült az immunrendszerem, mondhatnám összeomlott, és tüszős mandula gyulladásom lett, ami a szívemet kezdte ki szép módszeresen. Ennek egy mandulaműtét lett a vége, és megértettem, hogy rossz úton vagyok. Segítség kell. Ez volt az a pont, ahol totálisan a természetgyógyászat felé fordultam. És milyen jól tettem.

Gugliztam, mivel tölthető fel az immunrendszer a leggyorsabban. Az új életformám részévé vált onnantól a következő reggeli. Friss élesztő felét beletördeltem egy doboz gyümölcs joghurtba, amit gyorsan bekanalaztam, mielőtt dolgozni kezdett a folyadékkal. Majd egy nagy kanál virágport dobtam be, amire szintén egy nagy kanál mézet lapátoltam be. Majd egy pohár tiszta víz. Hiszem, hogy ez hozott vissza az életbe, és tette helyre a körmömet, hajamat, bőrömet, és tudjátok mit, lehet, hogy még a tudatomat is. Felerősödtem, kivirultam.

4.1

Az élesztőről nagyon sok jót írtak. Hogy nem jöttem rá magamtól – gondoltam akkor -, hisz még a neve is beszédes!
Tényleg életet ad, mert kitűnő fehérjeforrás – az élesztőgombák 50%-a fehérje – tizenhét vitamin van benne (csak az A- az E- és a C-vitamin hiányzik belőle), a B12-vitaminon kívül pedig az összes főbb B-vitamint tartalmazza. Emellett legfőbb forrása a szerves vasnak, de fellelhető benne a kálium, a kalcium, a magnézium, foszfor és a kén is.

Megtudtam, hogy az élesztő rendszeres fogyasztása csökkenti a koleszterin szintet, hatására visszafejlődik a köszvény, enyhíti a neuritiszes, vagyis az ideggyulladással járó fájdalmakat, szabályozza az emésztést, csökkenti a stressz hatást, serkenti a hasnyálmirigy működését, támogatja a vörös vértestek képződését, erősíti a csontokat és a szervezet betegségek elleni ellenálló képességét. Csonttöréseknél gyorsítja a gyógyulást, megszépíti a bőrt, mivel bőrregeneráló hatása van. Ajánlatos fogyasztania mindenkinek, egészségeseknek, betegeknek, gyerekeknek, időseknek, felnőtteknek egyaránt.

Dr. Schröder, a múlt században élt német orvos, a müncheni orvosi egyetem tanára egy prágai kongresszuson tartott előadásában leszögezte, hogy két közismert anyagban, a csukamájolajban és az élesztőben, minden egyes vitamin megtalálható. Aki evett már élesztőt és lenyelt egy kanálnyi csukamájolajat, az tudja, mindkettő íze elég rossz. Az élesztőnek a csukamájolajjal szemben nagy előnye, hogy jóval olcsóbb. Az orvosoknak gyakrabban kéne friss élesztőt ajánlaniuk pácienseiknek, mert hatásosabb orvosság, mint a drága vitaminalapú gyógyszerek.

Miként azt orvosi Nobel-díjasunk, Szent-Györgyi Albert (1893-1986) kifejtette, az emberi testnek nem elégséges, hogy a szükséges vitaminnal lássuk el, hanemfeltétlenül gondoskodni kell róla, hogy testben nagy vitaminkészlet legyen felhalmozva, ily módon meg tudjuk magunkat védeni sok betegségtől. Ez csak úgy lehetséges, és akkor a legbiztosabb, ha bőven fogyasztunk olyan ételeket, amelyek élesztővel készülnek.

Érdekesség és talán követni való lehetne az a szokás, ami a múlt század első felében, az USA-ban elterjedt. Kávéházakban és vendéglőkben kis élesztőkockákat is szolgáltak fel azért, hogy a túlzott húsfogyasztás által előidézett vitaminhiányt pótolják vele.

A római történetíró, a 23-ban született id. Plinius az ógörög és római természettudományról írt összeállításában már említést tett az élesztőről. Hispániában és Galliában már ekkor élesztőt használtak a kenyérsütéshez. A régi egyiptomiak is ismerték a kovászkészítést: a kenyérsütők maguk készítették az élesztőt, amely kevés komlóból, búzalisztből, tojásfehérjéből és mézből állt. Az északi országokban sörélesztővel és köles liszttel készült az erjedési anyag, ebből gombócot formáltak, árnyékos helyen, a levegőn megszárították, és hideg helyre tették el. A régi rómaiak bab-, vagy búzakorpával, musttal, vagy újborral keverték össze, majd rudacskákat formáltak belőle, melyeket a napon megszárították. Használat előtt vízben főzték, és búzaliszttel összekeverve kovászt készítettek.

A különböző élesztők közül a sör-, a torula-, a tejsavón erjesztett-, a folyékony- és a szárított élesztő a legismertebbek. A drapp színű, rugalmas állagú, kagylós törésű sütőélesztőt keményítővel elegyítve, téglaalakúra préselik, úgy hozzák forgalomba. A legújabb szakkönyvek viszont még a népszerű pékélesztő esetében is óvnak attól, hogy túl sok aktív (élő) élesztőt együnk, mert a belekből elvonja a B-vitaminokat, a szervezetből pedig a többi vitamint. De nemcsak ezért célszerű vigyázni vele, hanem amiatt is, hogy bizonyos betegségeknél – pl. Candida-fertőzés, köszvény, asztma, Chron-betegség stb. esetén – a fogyasztása a tünetek súlyosbodásához vezethet. Ezért az étkezésre (tehát nem sütésre) szánt pékélesztőt megfelelő hőkezeléssel előzőleg inaktiválnunk kell. Ennek a legbiztosabb módja, ha az élesztőt langyos vízben alaposan elkeverjük, majd a folyékony elegyet forrásba hozzuk. Ha lehűlt, hűtőszekrényben tárolhatjuk.
Nos, nálam ez kimaradt, mint említettem, gyümölcsjoghurtba keverve lapátoltam be amilyen gyorsan csak lehet.

Mivel az élesztő nemcsak sok fehérjét, hanem – mint említettem – foszfort is tartalmaz, fogyasztása esetén étrendünket érdemes kalciummal kiegészíteni. Bár a foszfor a kalciummal együttesen hat, mégis előfordulhat, hogy elvon a szervezetből kalciumot, ezért a csontritkulásban szenvedőknek érdemes növelniük kalciumbevitelüket. Ajánlatos a B-vitamin komplex vitaminokat élesztővel együtt szedni, mert ettől még hatásosabbak.

Furcsa paradoxon (ellentmondás), hogy egy részről azt mondják az élesztőről, fokozza az étvágyat, másrészt, pedig állítják, ha az élesztőt folyadékban, gyümölcslevekben vagy vízben elkeverve vesszük be, akkor a folyékony élesztő csillapítja az étvágyunkat. (Itt viszont lényeges, hogy közvetlenül étkezés előtt kell inni belőle.) Ennek köszönhetően állítólag számos kalóriától szabadulhatunk meg.

Végül az sem elhanyagolható, ha lenyelünk egy-két evőkanálnyi élesztős folyadékot, néhány perc alatt eltűnik a fáradtságunk, visszatér az energiánk, az erőnk, és ez a jó hatás néhány óráig is eltarthat.

Én megszerettem az élesztőt és időnként beiktatom az étrendembe. Ha újra rám tör az azonnali fogyózhatnék, egész biztos, hogy az élesztő (virágpor+méz) végigkíséri ezt a folyamatot.

Szerző: Gini Papp –Illúzió

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!