Illúzió

Érdekes módszerrel mentette meg házasságát egy nő!

Egyszer már elváltam. Az ilyesmi soha nem egy ember ‘hibája’, én éppen úgy elszúrtam a dolgokat, ahogyan Ő. Mondjuk inkább, nem adtunk esélyt a folytatásnak. Nem bánom. Soha nem bánom meg a döntéseimet, csak igyekszem tanulni belőlük.
Ettől függetlenül, amikor ilyen kisfilmeket látok, mélyen elgondolkodom magamról. A jelenlegi kapcsolatomról is.

Szinte törvényszerű, hogy az első két évben brutálisan jól működik a kémia – ha igazi szerelemről beszélünk -, amikor legszívesebben felfalnád a másikat, hogy örökké veled legyen. Aztán ha nem tartjátok fent az izgalmat, a szenvedélyt, ha kicsit beengeditek a szürke hétköznapokat szüremleni a rózsaszín kuckótokba, hát bizony fennáll a veszélye annak, hogy lepunnyadtok, és már nem akartok dolgozni azért, hogy ugyanúgy lángoljon, ahogy a kezdetekkor.  A házasság belustíthat, no és a gyerek születése, még inkább.
Ne szépítsük, ha nem vagyunk résen, szép lassan átveszi a szerelem helyét a szeretet, a közös feladatok rutinszerű végzése, majd a közöny, amikor már tényleg pusztító unalom rágja be magát a kapcsolatba.
Itt még mindig észbe lehet kapni, és ha megfelelően működik a kommunikáció (alap!), akkor stratégiát kidolgozni annak érdekében, hogy vérfrissítést hajtsunk végre a rendszeren. A szerelem egy izom. Az csak mese habbal, hogy edzés nélkül is működik. Meg kell érte dolgozni!

 

 

Kattints IDE, hogy megnyíljon új oldalon, a ‘Ha szerelem nélkül mész végig az úton, nem is éltél!’ című cikkem

Persze vannak borúsabb napok, amikor képesek lennénk azonnal válni, és kibírhatatlannak tartunk minden egyes percet a társunk mellett. Amikor azonnal bőröndbe vágnánk a túlélő készletünket és rohannánk fejvesztve, messzire, minél távolabb. Amikor habozás nélkül az orra alá tolnánk a válóperi nyilatkozatot, hogy haladéktalanul írja alá. STOP! A vészcsengő szólaljon meg a fejedben, ha itt tartasz…Valóban érdemes azonnal felrúgni a felépített közös életeteket? Talán évtizedek vannak mögöttetek és gyerekek. Érdemes?
A következő kisfilm egy lehetséges alternatívát mutat megoldásként. A filmben szereplő férfi bizony betolja asszonya elé a nyilatkozatot és vár. A feleség – látványosan – nem tart ott… Egy dolgot kér cserébe az aláírásáért, még pedig azt, hogy egy hónapon keresztül, mindennap találkozzon vele a férje és tartsa a karjában.

2

Jól kidolgozott terv szerint hívja ‘randira’ pontosan azokra a helyekre, ahol fontos dolgok történtek velük. Az első csók, az első “szeretlek” kimondása, a gyűrű átadása… Minden alkalommal csak egy ölelés… A nő, végül ott adja át a válási papírt – aláírva -, ahol először egymásba botlottak, és szerelembe estek egymással. Nézd meg mit indíthat be egy emberben, ha ezeket az emlékeket “felszaggatja magában”.

A férfi már egyáltalán nem biztos a döntésében, és randira hívja a nőt: “Holnap is tarthatlak a karomban?” Senki sem mondja, hogy könnyű együtt élni valakivel, sőt! De ne adjuk fel ilyen egyszerűen… Dolgozzunk meg érte előbb. A következő film egy hosszabb lélegzetvételű történet, de pontról-pontra végigvezet a módszeren, egy másfajta megközelítésből. 

Tűzálló házasság:

Ha túl leszel a filmeken, talán újra mérlegeled, hogy érdemes-e még egy esélyt adnod a kapcsolatotoknak…

Szerző: Gini Papp – lllúzió

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!