Illúzió

73 évesen hátizsákos turistaként járja a világot a magyar nő

Anna blogja határozottan az egyik kedvencem. Hogy miért? Mert amellett, hogy irigylésre méltóan szabad szellemű ember, még írni is tud. Számos okot sorolhatnék, hogy miért kattantam rá első pillanattól fogva a blogjára. De az első válaszom az, hogy nem hittem a szememnek amikor a megláttam a korát. 73 éves!
Hogy mi vaaaaan? Igen, ennyi. És 50 felett volt már, amikor elkezdte a kalandor életet. 
Lássuk be, el vagyunk punnyadva, Anna pedig felráz bennünket ebből. 
Az átlagos hazánkfia ül a hitellel terhelt házában, nem beszél idegen nyelvet és akkor lép ki a komfortzónájából, amikor melegen issza a sört. És a legtöbb korabeli nő már annak is örül, ha időben kiér a wc-re.

 

 

anna

Anna a Galápagos-szigeteken

Járt már őserdőben, ausztrál opálbányában, elhagyatott ázsiai tájakon, Dél-Amerikában. Azt mondja: szeret kockáztatni, és akkor sem esik kétségbe, ha ellopott iratait kukákból kell kihalásznia. Rákapott a sodródásra, a spontaneitásra, és a veszélyes helyzetekben is feltalálja magát.

anna1

“Galápagoson bármikor elsétálhat mellettünk egy óriásteknős, amelyik még találkozott Darwinnal”

Éjszakai kenuzás, folyóparti lodge, őserdei állatles, úszkálás az Amazonasban rózsaszín delfinekkel, dzsungeljárás, törzsi faluk, leírhatatlanul színes, kalandos beleereszkedés mindenbe, ami épp elé tárul. Meri élni az életet!

anna3

anna

Anna az utazások alkalmával önkénteskedik. Azt vallja, így tud a lehető legjobban beilleszkedni a helyiek közé. Tanított már óvodában és iskolában is, de még az opálbányászattól sem riadt vissza. 

Ezeket tanultuk meg az Ízek, imák, szerelmek -ből! Kattints ide, a teljes filmet is benne találod!

anna1

“Az igazi világutazók valutája nem a pénz, hanem az idő”

anna

Egy ötvenedik évében járó görög orvos volt az, akinek az életfilozófiája nagy hatást gyakorolt rá, a férfi ugyanis csak a pillanatnak élt. Nem készített fényképet, videót, mindent a fejében raktározott el.

45 megszívlelendő tanács, melyet hetente el kellene olvasnunk – itt!

nik

Nikos, a görög orvos, aki az útért – magáért – utazik. Csak így, sallangoktól mentesen. Megéli és kész.
“A doki egy egész kórházat tett boldoggá azzal, hogy másfél évre elment világot járni, csavarogni. Kicsit flúgos volt, akárcsak én.”

anna3

“Akkor érzem igazán, hogy élek, amikor úton vagyok”

anna

“Az egyedül utazás néha magányos tud lenni, de ennél sokkal többször teremt varázslatos helyzeteket”

Anna tök spontán. De tényleg. Peruban felbuszozott a dombra, ahol tudta, egy hinta lóg a semmi fölött, és meg fogsz lepődni, fel is ült rá 🙂 .
“És pontosan a meredély fölött van ez a hinta. Jól bekötöznek, lábadat egy kengyel-félébe dugod, aztán kilöknek az űrbe. Először ijesztő, ahogy repülsz a semmiben, mélyen alattad pedig a város, közel a naplemente, furcsák a fények, alattunk az inkák előtti „canari” civilizáció, az inka periódus és a spanyol kolonizáció összes elképzelhető nyoma és keveréke szinte minden falban és templomban, városszerkezetben, én meg szállok, kérem szépen.”

anna

anna1 
Elképesztő a nő. Ahol van, ott van a MOST-ban. Csakis a helyiek között. Nem négy-öt csillagosban, az OTT-ban. Az élményekben, méghozzá gazdagon benne.

Kattints ide a filmrészletért, melyet receptre kellene felírni mindenkinek!

Bejegyzéseiben színesen ír, rengeteg képpel mutatva meg nekünk, hogyan érdemes utazni. Tartalmasan, valóban ott tartózkodva, ahol vagyunk. Oly sokszor nem éljük meg a pillanatot, oly sokszor… Amikor nem merjük megengedni magunknak azt, hogy “megérkezzünk bele”. Mert gyakran már akkor aggódni kezdünk, hogy nemsokára véget ér ez a fantasztikus élmény. Vagy azon, hogy okos dolog-e ennyire vegyülni ismeretlen emberekkel. Esetleg már a másnapi terveinken kattogunk agyban. NEM engedjük meg magunkban a pillanatba olvadást.
Anna emlékeztet bennünket, hogy ezzel bizony nem születik az ember, tanulni kell. És sosem késő. SOSEM!

Anna

Persze Magyarországon is talál magának kihívásokat. Például megmutatta, hogyan cserélte a kerékbilincset közmunkára:

bilincs

“Rém szórakoztató volt. Azért írtam meg, mert igazságtalannak éreztem az egy vétségért dupla büntetés elvét.”

kaland

“Szívesen zötykölődöm a tejeskocsik platóin két dollárért Dél-Amerikában, akár ezer kilométert is megyek egyhuzamban busszal, ötdolláros lepukkant hostelekben alszom, de nem érdekel, élvezem.”

És, hogy miért feszegeti a saját határait ennyire?

“Szeretem a kihívásokat. Ha próbára tudom tenni önmagam, a tűrőképességem. Bárkinek felírnám orvosságként, mert segít legyőzni a szorongásainkat, rögzült szokásainkat, rigolyáinkat. Rugalmassá és lelkileg szabaddá tesz. Kilépünk a komfortzónánkból, és látjuk, hogy mégis működik a világ. Ez a fajta utazás rámutat arra, hogy piszlicsáré dolgokon nem érdemes kiakadni. Én akkor érzem igazán, hogy élek, amikor úton vagyok.”

Anna

Persze mindig vannak a fanyalgók… Az “ugyanmááá ki teheti meg, hogy Galapagoszra utazzon nyugdíjas korában” meg a többi. Erre azt mondanám, sok “átlagmagyar” hülyeségekre költi a pénzét, mint például: fél falat beborító LCD-tv, amit 2 év múlva lecserél (pedig tök működőképes) egy legújabb modellre annyiért, amennyiért Galapagoszra repülhetne. És hány, de hány hasonló, felesleges, státuszszimbólum baromságra költ (legújabb iPhone vagy Galaxy, mikor a 3 évvel azelőtti modellje is simán működik)?
Szóval, a legtöbb “átlagmagyar”, “átlagnyugdíjas” elkölti a pénzét ilyen ostobaságokra, aztán vastagon irigykedik azokra, akik nem így tesznek, hanem esetleg a Galapagoszra repülnek. 
Nem hülyeség az a Bakancslista hidd csak el. Kezdd el írni…

Ezeket tanultuk meg a Bakancslista című filmből! Kattints ide!

35 dolog, amit a haldokló emberek megbántak – itt!

Szerző: Gini Papp – Illúzió
(Forrás: Anna blogja, origo.hu,rtl klub)

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!