Illúzió

“Luca napján tilos dolgozni a nőknek!”

December 13-ra virradóra, Szent Lucia, azaz Luca jár körbe Lombardiában szamara hátán, és a Mikulás helyett ő oszt ajándékot a gyerekek között. Az ajándékra várók már egy héttel a szent érkezése előtt levelet írnak neki szüleik segítségével, majd a várakozás éjszakája előtt egy kis tejet, kekszet, narancsot és kávét készítenek neki az ablakba. Szamaráról sem feledkeznek meg, szénából készült csokrokat függesztenek ki számára, és egy vödör vizet. Korán hajtják fejüket álomra, mert tudják, ha Lucia ébren találja őket, ugrott az ajándék.

 

 

Luca napjához több népszokás is kapcsolódik. Ezek eredete valószínűleg az, hogy a Gergely-naptár bevezetése előtt, ez a nap volt az év legrövidebb napja (eltérően a mai téli napfordulótól, ami december 21-re, esetenként 22-ére esik).

lucia

Szent Lucia ezüst szobra a körmenetben

Olaszoroszág minden régiójában ünneplik, csak kissé másképpen. Siracusa területén, Szicíliában adják meg a módját leginkább, hiszen itt született és halt mártírhalált a szent. 12-én körmenet indul Lucia ezüst szobrával, és az emberek délután 15.30-tól este 10-ig imádkoznak. Közben bejárják az utcákat, lemennek a tengerig. Nagy tisztelettel adóznak neki, éjszaki misén is köszönetet mondanak a sok segítségért, amit életében nyújtott az éhező országnak. 

Lucia előkelő szicíliai családban nevelkedett.
A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták.

A skandinávoknál és Németországban is kedvelt szent ő. Északon a Luca-menyasszonyt koszorúval és gyertyával 1780-ban említik először, a szokást újraélesztették Svédországban Nobel Alfréd halála évfordulójával összefüggésben. Nevezetesen a Nobel-ünnepségek zárónapja, és e nap reggelén gyertyás-koronás lányok köszöntik az új Nobel-díjasokat. Magyarországon Luca-napon a család minden tagjának sütnek egy ‘lucapogácsát’, és egyikbe pénzdarabot rejtenek el. Aki ráharap, szerencsés lesz.

A dal, mely minden sejtedig elönt hazaszeretettel! – itt

szt

Szent-Györgyi Albert köszöntése a Nobel-hét zárónapján 1937-ben

Érdekesség, hogy az angolszász területről ismert, száj- és szemnyílással ellátott sütőtök magyar területen is ismert volt. A Dunántúlon ezen a napon készítették, belsejébe gyertyát tettek, majd az ablakba helyezték, hogy a háziakat megijesszék. A skandináv országokban, ahol a fényre a hosszú, zord tél miatt nagyon vágynak az emberek, Luca napja lényegesen jelentősebb ünnep, mint nálunk.

Míg Szent Luca ünneplése Itáliában volt a legelterjedtebb, a démonikus Lucát a magyarokon kívül a horvátok, szlovének, osztrákok tartották tiszteletben. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mint december 13-ához. Ez a nap éppúgy alkalmas volt a termékenység-varázslásra, mint házasság-, halál-, és időjárásjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására.

luca

(A képre kattintva részletes leírást kapsz a Délvidék hiedelmeiről)

A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. A szent mellett megjelenik a rettegett, banyaszerű Luca, „luca-puca”, „lucaasszony”: az a boszorkány, aki a napfordulatot megelőző téli sötétség szimbóluma. Kísértetszerű, rémisztő szellemalak, külseje csúnya öregasszonyé vagy fehérleples alaké, szerepe a büntetés és a rontás. Emiatt korábban ritkán adták e nevet a lánygyermekeknek, mióta azonban ez az archaikus hagyomány háttérbe szorult, gyakoribbak lettek nálunk is a Lucák. 

Luca napja dologtiltó napként is ismeretes.

Az ősi hiedelem szerint ezen a napon tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk.  Ha ezt a parancsot megszegték, súlyosan megbűnhődtek. Tilos volt mosni, kenyeret sütni, tüzet gyújtani vagy varrni, mert büntetésből Luca bevarrta a tyúkok „tojókáját”. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek. 

Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, amikor a bűbájosok, rontó lények szabadon tevékenykedhettek, és tevékenykedtek is; így aztán mindenütt védekeztek azok ellen.

A legelterjedtebb módszer a fokhagyma használata: az emberek megették, vagy bekenték vele az ajtófélfáját, ablakkeretet, az istállót, az állatok fejét. Az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt pedig fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket. A gazdasszonyok megsöprűzték a gyanútlan tyúkokat, hogy sokat tojjanak. E napon egyébként vigyázni kellett a söprűkre is, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok.

Országszerte szokás volt, hogy a jeles nap hajnalán a legények, fiúk „kotyolni” vagy „palázolni” indultak. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, arra térdepelve mondták el köszöntőjüket, bő termést, a jószág nagy szaporulatát kívánva. 

Ez a nap éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra, mint házasság-, halál- és időjóslásra: a hiedelmek szerint Luca méhében hordozza az új esztendő reménységeit, gondjait és próbatételeit is. Bár a hagyományok már nem élnek olyan elevenen, egy-kettőt érdemes kipróbálni!

A legelterjedtebbek természetesen a szerelmi jóslások voltak. A házasságkötés előtt álló lányok ezen a napon 12 gombócot főztek, előzőleg mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta, ki lesz a férjük. Mások ólmot öntöttek, hogy megtudhassák leendő férjük foglalkozását. Egy másik jóslás szerint a lányok papírdarabokra írták a férfineveket, majd azokat egyesével a tűzbe dobták. Csak az utolsó cédulát hagyták meg: ez mutatta a vőlegény nevét.

A szerelmi mágiákhoz tartozik a Luca-zöldághajtás is. A lányok somgallyat tettek a vízbe, és ha az ágak karácsonyra kizöldültek, a lány hamarosan férjhez ment. Ezt magukkal vitték az éjféli misére, utána titokban megérintették azt a legényt, akit ily módon is igyekeztek magukhoz kötni.

A lucakalendárium szerint a karácsonyig hátralévő 12 nap időjárásából lehet következtetni az egész évire. Úgy tartották, hogy ami adott napon megtörténik, az rávetíthető az adott hónapra. Az időjárásra a székelyek hagymából jósoltak. A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyikbe egy kevés sót szórtak, amelyikben elolvadt, az a hónap esősnek ígérkezett.

Magyarországon Luca-napon a család minden tagjának sütöttekek egy lucapogácsát, és egyikbe pénzdarabot rejtettek el. Aki ráharap, szerencsés lesz. E napon vetették a lucabúzát is: azt tartották, ha karácsonyra kizöldül, jó termés várható.

A legismertebb népi szokás Luca székének faragása. (Wikipedia pontos leírása a Luca-székéről) A Luca-szék hagyományos alakja az ősrégi idők óta varázserejűnek hitt pentagramma, magyarul boszorkányszög: egy szabályos ötszög köré irt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag. Ezen a napon kezdték el készíteni kilencféle fából, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni. (Innen ered az a mondás is, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke”.) Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait: aki rááll karácsonykor a templomban pontban éjfélkor a maga által készített székre, az megláthatja, hogy kik a boszorkányok, mert ilyenkor azok szarvat viselnek. Ezután a fiatalembereknek menekülniük kellett a boszorkák elől. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy futás közben elszórhassák. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük, így a szék tulajdonosának volt ideje kereket oldani.

A Luca-ostor ennek a népszokásnak egy változata, amit úgy készítettek, hogy az ostort alkotó zsinegen minden nap egyet csavartak. Karácsony éjjelén az ostor hangjára gyűltek a boszorkányok.

Lassan feledésbe merülő szép szokásainkat érdemes lenne újraéleszteni, mert ezek a mi erős gyökereink. A magyarságunk alapjai. Talán ez az összeállítás is segített, hogy megelevenedjenek.

Kattints ide, és hallgasd meg az Újév köszöntőt székely módra!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!