Illúzió

25 éve ment el Déri János, ezért szerettük őt

Halála előtt azt mondta – „Három év múlva már senki nem fog emlékezni rám.” – tévedett!

 

 

 

Déri János (publicista, riporter, televíziós műsorvezető és szerkesztő; gépészmérnök) 

Az országos hírű televíziós személyiséget nem felejtette el sem a közönség, sem az újságíró-kollégák, a róla elnevezett Déri-János díj ma is emlékeztet rá. A díjat az újságírókból, humoristákból, rádiós és televíziós személyiségekből álló Április 14. Alapítvány ítéli oda évente olyan művészeknek, akiknek sikerült – Dérihez hasonlóan – több műfajban is maradandót alkotniuk.

Az idősebb generációnak egyáltalán nem kell bemutatni őt. Mindenkinek mást jelentett, de egy egész ország szerette. 


Kisugárzása és egyénisége volt!

 

1951. április 14-én született Budapesten. Gépészmérnöki képzettséggel jelentkezett, egy hirtelen ötlettől vezéreltetve 1975-ben a Riporter kerestetik című vetélkedőre, s harmadik helyen végzett. A nézők azonnal szívükbe zárták a fiatal, laza, szellemes és mégis hiteles riportert. 

1977-1983 között a Magyar Rádió ifjúsági osztályán dolgozott, 1983-tól a társadalompolitikai szerkesztőség munkatársa, majd a Hírháttér, Ez+Az és az Ablak című szolgáltató műsor állandó műsorvezető-riportere lett. Az Ablakban hétről, hétre segítette a kisembert közügyei intézésében, a hivatalokkal folytatott harcaiban. Szerette a népszerűséget, de nem felejtette el, hogy “az újságíró felelőssége nem az, amit mond, hanem az, ahogyan értik”.

 

Politikai műsorokban és a humorban egyaránt otthon volt.

 

 

Természetessége, szakmai tudása, felkészültsége és tisztessége méltán tette rokonszenvessé, bár “idillromboló” megszállott igazságkeresését, munkamániáját nem mindenki értékelte pozitívan. Már életében legendává vált, s csak “A Dériként” emlegették. Nagyon kedvelt volt Nulladik típusú találkozások című műsora és annak paródiája, melyet Antal Imrével készített, a Pocsék Áruk Fórumával új műfajt teremtett. Nélkülözhetetlen szóvivője, szólistája lett a Rádiókabaré havi adásainak, szilveszteri bemutatóinak is. Fanyar humorú publicisztikáit rendszeresen közölte a Hócipő című szatirikus kétheti lap, melyben élete utolsó percéig publikált.

Más volt, nagyon más, mint az abban a korban megszokott műsorvezetők, riporterek, valahogy felpezsdült körülötte minden, az emberek vagy zavarba jöttek tőle vagy vele nevettek, de soha nem rajta.

Néha, elgondolkozom, hogy ma hol állna, melyik oldalon, mennyire tudott volna megmaradni tényszerűnek, embernek. Vajon mi lenne a véleménye erről a világról? Valahol a lelkem mélyén úgy gondolom, hogy ő amolyan liberális beállítottságú ember volt és úgy érzem, nem tudná kiszolgálni ezt a jelenlegi hatalmat. Talán szerencsés, hogy nem kellett megélnie ezt a jelenlegi világot, csak mi a nézői, hallgatói, olvasó vesztettünk sokat.

Mindössze 41 éves volt, amikor reménykedéssel vegyes hosszú küzdelem után mégis legyőzte a tüdőrák. A betegséggel folytatott harcát egy egész ország kísérte visszafojtott lélegzettel.

Népszerűségét mutatja, hogy szolidaritási mozgalom és gyűjtés indult megsegítésére. Déri – miután a magyar és az európai orvostudomány lemondott róla -, utolsó reményként Mexikóba utazott, hogy ott szabaduljon meg betegségétől. A kór azonban már a szívét is megtámadta, s nem tudtak rajta segíteni, egy ország hallgatta megrendülten utolsó jelentkezését a messziségből. A légitársaságok nem vállalták hazaszállítását, végül eszméletlen állapotban érkezett haza. Felesége, három gyermeke körében érte a halál 1992. április 29-én.


Halála után a Dunaújvárosi Főiskola Kommunikációs Intézete és Médiacentruma Déri János nevét vette fel, a Magyar Televízió újraindította az Ablakot. 
Nyughelye: Farkasréti temető: 25/III-1-62/A

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!