Illúzió

Különleges módon adnak nevet a gyerekeknek Afrikában

Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyermek megszületésének idejét nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét.

 

 

 

Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujába, és megtanítja az éneket a leendő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket. Miután a gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a gyermeket.

A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor valami baja esik, ezt éneklik győzelmek, szertartások, felavatások alkalmával vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete végén szerettei összegyűlnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a dal.

Jack Kornfield: A lélek éneke című könyvében jelentek meg ezek a sorok és nyilvánvalóan sokakat lenyűgözött már. Azzal az énekkel szólongatni a gyermekünket élete végéig, amit a lelkünkben hallunk, a legszebb névadó a világon, nem gondolod?
Téged kifejez a neved? Mennyivel tartalmasabb lehet, amikor egy dalocskában van mindaz, ami édesanyád lelkéből kiáradt veled kapcsolatban…

A baba első lélegzete: csodálatosan nyers képek!

De mindezekből mi valósítható meg? Nyugodtan kijelenthető, a mai rohanó világban szinte teljesen kizárt, hogy elmenjünk egy közeli erdőbe, és ott várjuk meg, míg megszólal bennünk egy dallam. Nyugodtan kijelenthető, hogy képtelenek vagyunk magunknak és gyermekünknek dalt szerezni, hiszen nem vagyunk zeneszerzők (tisztelet a kivételnek). Mégis, érdemes volna azon agyalni, hogy valami hasonlót hogyan is lehetne megvalósítani a 21. században.

Magzatod füle a 8. hét körül elkezd kifejlődni, és a 24. hétre teljesen ki is alakul, innentől kezdve már hall. Nemcsak szívdobogásod, emésztésed vagy a nagyobb ereidben áramló vér hangját, hanem a külső környezetből érkező hangokat is.

Éppen ezért, ha eddig még nem tetted, innentől kezdve érdemes elkezdened tudatosan zenét hallgatnod. Azon túl, hogy a zenének számos kedvező élettani hatása van (hat a vegetatív működésre, a légzésre, szabályozza a szívműködést és a vérnyomást, létrehozhat egy általános ellazult állapotot, vagy éppen ellenkezőjeként cselekvésre mozgósíthat), szintén pozitívan befolyásolja fejlődő magzatodat is. Ezt a hatást már a várandósság alatt is érzékelni lehet, s a születés után is jól tapasztalható– ez utóbbit számos szülői beszámoló is alátámasztja. Egy-egy, a magzati korban sokszor hallott dal képes megnyugtatni, álomba ringatni az újszülöttet. Még egy ismerős dologgal több lesz számára a még ismeretlen világban – egy dal, amit oly sokszor hallott már a biztonságot jelentő anyaméhben.

A zene, a hangszerek hangja (legyenek bármilyen egyszerű hangszerek is) olyan nyelv, amit minden csecsemő ért. Lehet, hogy már-már a sírba kerget a csörgő hangja vagy az állandó dobolás, de nem feledkezz meg arról, hogy miközben gyermeked “zenél”, akkor nem csupán jól érzi magát, hanem fejlődik is. Hiszen zenélés közben fejlődik az agy jobb féltekéje, aminek később nagy hasznát vesszük többek közt a térben való tájékozódásnál, az idegen nyelv megtanulásánál, az érzelmek átélésénél és kifejezésénél.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!