Illúzió

Az ország legnagyobb adagját mérő Pléhcsárda már 29 éves

Mintha tegnap lett volna, amikor először léptem be a Pléhcsárdába, pedig már húsz éve annak. Nem nehéz odatalálni, főként, ha a környéken vagy, mert messziről hívogat a házi ételek illata. Egy pillanat alatt indul meg a nyálelválasztásod, és mint akit meghipnotizáltak, lebegsz a rántott hús és pörkölt illat légifolyosóján. A Bádog Gundel, vagy Pléhcsárda ikonikus figurája, még mindig Bábel István, a tulaj.

 

 

Kilós rántott hús, 30 fej rántott gomba, fél kiló tészta.
Fél adag nincs, ami marad az megy a zacskóba!

Első alkalommal, az öcsémmel látogattunk be hozzá, aki már akkor is szép szál legény volt, és bár nem volt testes, látszott rajta, hogy szereti a hasát. Látva a bőséges ételválasztékot, elbizonytalanodva topogtunk és ábrándozva nyeldestünk, mire István úgy, mintha már ezer éves cimboránk lenne, kikérdezett: Mit ennétek?
Hát éppen ez az, dunsztunk nem volt, mert a szalontüdő kivételével mindent. 
Mondtam is neki, hogy mindenből két falatot. Azt mondja, rajta ne múljék a boldogságom, csinál két falatos tányért nekem, ha akarom!
Nagyon röhögtem, de ő csak állt és nézett rám tök komoly arccal. Tudtam, hogy nem viccel, ha úgy kívánom, rögtönöz nekem egy ínyenc tálat. 
Addig is – mondta -, kóstoljátok meg milyen isteni kolbászt hozattam vidékről. És már csinálta is a katonát, mint apám. Átnyújtotta a kiadó ablakon, én meg a világ legtermészetesebb módján, bekaptam. Hinni nem akartam, hogy ilyen barátságos, otthonos légkör van itt!
Miközben rágcsáltam az isteni füstölt kolbászt, remegős kenyér ágyon, megembereltem magam és kitaláltam mit szeretnék enni. Rántott gombára éheztem hasábbal és tartárral, az öcsém pedig rántott húsra voksolt. A mit iszunk nem volt kérdés, mert a Pléhcsárdában nincs ám nagy büdös imperialista italválaszték, málnaszörp és szóda volt, talán még narancs. Minden hazai.
A rádióban is nosztalgikus zene szólt, miközben a háttérben sürögtek a konyhán és láttuk, ahogyan készül az isteni ebédünk.

Kifizettem a számlát és rendes vendégként jattot is raktam rá, mire István visszatolta: Nincs borravaló!
Mondom: Dehogy nincs! Szeretném megköszönni a szíveslátást.
De, akárhogy is erőlködtem, nem fogadta el, azt mondta lesöpri a pultról, ha otthagyom. Hiába, az elvek embere.
Megértettem, elfogadtam.

Megérkezett a tányérunk, amitől kicsit megtántorodtam, mert egy aratómunkás is két részletben tudta volna csak bepusztítani. De, István végigmért bennünket, megkérdezte: Ki is kérte a gombát?
Mondom, én. 
Belemarkolt a tálba, amibe további csiperkefejek várták gazdájukat, és ráhajította a tányéromra, nehogy véletlenül éhen maradjak.
Az öcsém rántott húsához hasonló méretet, azóta se láttam sehol. Ahogy a filmben is fogod látni, überbrutális adag. Ízre pedig, fántásztikó! Omlós hús, ropogós kéregben. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva!
Az ország legjobb helye, ha igazán jót akarsz halózni :  XV., Kolozsvár u. 48.
(Étel árak 500-2000 forintig)

Ne rémülj meg az adagtól, szívesen elcsomagolják, miután látni fogod a szemükben, macska vagy, hogy kifogott rajtad.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Zoltán, benne van Újpalota (XV.) Kolozsvár utca 48.

  2. Kéri Zoltán says:

    kérhetnék egy pontos címet,merre található ez a hely.kipróbálnám a családommal.

  3. Gyula Lakatos says:

    Én,ha enni akarok,annyit kérek,hogy jól lakjak! Többre nincs szükségem,pláne haza vitelre! Majd ha akarok otthon elkészítem-de nem akarom,hogy 4-személyes kaját erőltessenek rám-természetesen nem egy adag áráért! Így,az éhes vendégre ráerőlteti a +adagokat is! Ez viszont nem tisztességes!

  4. Virág Kas says:

    Úgy tudom a fagyis tölcsért be kell csavarni szalvétába, és ezt meg is teszik a jobb helyeken.

  5. György Kováts says:

    Elöljáróban minden elismerésem Bábel úrnak a 29 évért. Ügyesen reklámozza a hatalmas rántott húst, csak az árát elfelejti közölni, hogy ennyiért egy 4 tagú család egy 2. osztályú étteremben megebédelhetne.Ameddi9g ennyi dilettáns van,virágozni is fog az üzlete. Okos vendéglátós, sok sikert kívánok!

  6. Tibor Pásztor says:

    Abszolult utálatos dolognak tartom ha egy étteremben, kajáldában akkora adagokat adnak amit egy egészséges felnőtt ember nem bír megenni. Utálok “kisláboskával”, doggbeggel távozni étteremből. Biztos, hogy nem megyek oda többet.

  7. Látogasd meg újra, ha van kedved, sokkal nagyobb már a konyha De tudom miről beszélsz; én szerettem ezt az otthoni légkört. Jobban zavar, hogy a fagyis a pénzezés utan a tölcséremet is megfogja ugyanazzal a kézzel

  8. Zoltán Szigeti says:

    Mi akik időnként ott kajáltunk, koszos kezűnek hívtuk. Mindent puszta kézzel mért.
    Gombát, halat, rántotthúst,sültkrumplit, mindent.
    De becsületére legyen mondva soha nem kaptunk az ottani kajától hasmenést vagy egyébb fertőzést.
    Mindennek egyforma íze volt mert eggyazon olajban sütötte a halat, húst,krumplit mindent.De ha éhes voltál tuti hogy jóllaktál nála.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!