Általánosságban elmondható a szárnyasokról, hogy egészséges fogyasztani a húsukat. A bőrükben van csupán egy kevés zsiradék, azonkívül minden rendben lenne (lehetne…).
A brit The Guardian lap leírja a valóságot, hogy voltaképpen milyen szárnyashúst is teszünk a kosarunkba, ha azt a hipermarketek hűtőiből szerezzük be.
Az emberiség népességszámának növekedése természetesen az élelmiszeriparra is nagy befolyással van, hiszen egyre több az éhes száj, ezért egyre nagyobb mennyiségben, és gyorsabban kell előállítani a mindennapi betevőt.
A The Guardian szerint az üzletekben található fagyasztott csirkemell egyötöde víz, amelyet egyéb adalékanyagokkal együtt fecskendeznek bele a húsba. Az eljárás egyszerű: a Nagy-Britannia-i csirkehús-feldolgozó üzem, a Westbridge Food Group már eleve lefagyasztott és sós vízzel beoltott csirkéket importál Brazíliából, ahol a sós víz mellett még kukoricaolajjal és egyfajta glükóz anyaggal is beinjekciózzák a csirkét, amely a sütés során kiürül, így elnyomja a sós lé ízét.
Az uniós szabályozás szerint tilos ilyen módon kereskedelmi forgalomba hozni húsokat, de a brit szupermarketet nem is rejtik véka alá, hogy miket tartalmaznak a csirkemellek, szerintük ezáltal az elkészített húsok finomabbak és lédúsabbak lesznek.
A vásárlók viszont a vizet is megveszik a hússal együtt, így gyakorlatilag a fogyasztók a fagyasztott csirkemell mellett még az azt tartalmazó 40 százaléknyi vizet is kifizetik. A húsokat forgalmazó cégeknek viszont ez megéri, hiszen a válság ellenére olcsón és sok csirkemellet tudnak így értékesíteni.
Nem tudom, hogy ez megnyugtat-e, de a világ többi táján is működik ez a módszer, mert most kínai videókat hoztam, amiben csirkét és halat töltenek fel ezzel a módszerrel.
Terítéken a boldog csirke, a húspulti nyomorult helyett – ebben a cikkben.
Sajnos jártam úgy, hogy a háztáji csirke szaga mindenre hasonlított, csak arra nem amire kellett volna!
Ez nem új keletű dolog, ezt már valamelyik tv csatornán évekkel ezelőtt láthattuk. Igaz, hogy becsapnak minket, de legalább vizet veszünk, mert személyes sorozatos tapasztalataim alapján állítom, hogy a nagy nevű tanyasi csirkék, egyik-másik olyan büdös, hogy azt kellene megnézni vizsgálni, hogy vajon mitől, és mit eszünk meg. Bízunk abban, hogy tanyán nevelkedett, és biztonságos, mondom ezt úgy, hogy ha tehetem csak házi szárnyast veszek a családomnak, és azt esszük. Sokszor gondolkodom rajta, vajon biztosan ez a jobb? Sajnos a magyar gazdák még nem ott tartanak, hogy minőséget és mennyiséget áruljanak, lehet hogy rajtuk kívül álló okok miatt, én úgy látom, hogy inkább a mennyiségre utaznak. Konkrétan a legutóbbi esetem egy igen jó nevű méhészettel kapcsolatos!