16 éves koromban kisírtam apámtól egy magassarkú csizmát. Tűsarkút! Hiába próbált róla ledumálni az öregem, a legfontosabb az volt, hogy baromi jól néz ki, és én is mutatok benne. A legelső utam átvezetett a régi Keleti metrómegállótól a pályaudvarig. Akik ismerték tudják, hogy egy állati csúszós kőplacc volt, kőpuffokkal. Azon az elátkozott kora reggelen, a szürkületben bizony ónos eső bírt szakadni az égből. Én és a magassarkú csizmám csak annyiból tértünk el a következő hölgyeménytől, hogy nem lejtőn kellett aláereszkednünk. Hidd el, halálfélelmem volt benne, ezért egyik szemem nagyon röhög amikor ezt a videót nézi, de a másik szorongva figyeli, vajon túléli-e szerencsétlen ezt a bizarr akciót 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: