Marcus Goldson festőművész brit szülők gyermekeként, Kenyában jött világra, fiatal éveit Afrikában töltötte. 1993 óta él Budapesten. Külföldön szocializálódott, éppen ezért egészen mást jelent neki egy metróbelső, egy strandolós lángosozás, vagy éppen a Borozó elé kikötött kutyák látványa, mint nekünk. Pontosítok, nem is mást jelent, mert a különbség sokkal drámaibb ennél: látja őket. Észreveszi azokat a pillanatokat is, amik hétköznapiságuk miatt nekünk fel sem tűnnek, hogy azokat aztán a Rousseau-i naív stílust a karikatúrával ötvöző előadásmódban, némi gúnnyal tálalja. Akár meg is sértődhetnénk, de ne tegyük: látszik, hogy Marcusnak tetszik az, amit mi takargatnánk, hogy őszinte szeretettel gondol az övtáskára, a zokni-szandál-kombóra, a Magyarország kirakata mögött található gyanús dizájnelemekre. Részletgazdag képei tele vannak kedves humorral, apró fricskákkal, jellegzetes “hungarikumokkal”.
2010-ben, még saját kis, Ráday utcai galériájában árusította festményeit. A prózai ok amiért bezárta, hogy nem tudta összehozni a havi félmilliós bérleti díjat. Sajnálatos, mert egy olyan színfolt tűnt el a Ráday utcából, ami értéket teremtett, nemcsak profitot. Általános jelenség a világ mindegyik fővárosában, hogy a kereskedelmileg sikeres helyekről kiszorulnak a valódi művészek, ezzel küzd Párizsban a Saint-Germain-des-Prés környéke, New Yorkban Greenwich Village és a SoHo, és most már Budapest kilencedik kerülete is. Marcus weboldalán láthatod, hogy a kötődését megtartotta, mert több budapesti helyszínen is megvásárolhatóak maradtak munkái.
A 17 legviccesebb kifejezés, amit csak mi, magyarok használunk, egy amerikai szerint
