Elárulom. Azt nézik éppen, ahogyan a hús az asztalunkra kerül. A szupermarketek polcai olyan állatok szépen befóliázott húsától roskadoznak, akik így éltek és így végezték be rövid és borzasztóan szánalmas pályafutásukat.
Félreértés ne essék, én is húsevő vagyok (még), talán az is maradok, nem az a célom, hogy kampányoljak nálad a veganizmussal. Bár, erősen megfontolandó egészségügyi szempontokból (is).
Sokkal inkább gondolatébresztésnek szánom, mert ha nem az Auchan polcáról vesszük le azt a húst, hanem háztáji, kapirgálóst vásárolunk – amit vagy akit nem tömtek tele antibiotikummal, hogy kibírja a ketrecben és ötször annyit nőjön mint kapirgálós társai ugyanannyi idő alatt -, akkor talán csökkenni fog ez az embertelenség is.
Tudod mi van a csirkében, amit az áruházban veszel? Kattints ide, meglátod!
Tudom mit érzel, én sem szívesen gondolok ezekbe bele, de muszáj! Nem változhat a világ, ha ilyesmiknek nem vetünk véget, és kegyetlen ősemberek maradunk. A XXI.században fel kell nőnünk a feladathoz végre, hogy EMBERRÉ VÁLJUNK. Amikor azzal takarózunk, hogy “nem bírjuk megnézni se az ilyen filmeket, annyira felkavaróak”, ugyanakkor megvesszük a polcokról azoknak az állatoknak a húsát, akiknek életről és lemészárlásáról tudomást sem akarunk venni, oltári gyengék vagyunk. És nem fair amit csinálunk. Szembe kell néznünk ezzel. Ez van, ezt támogatjuk a vásárlásunkkal. Szeretnénk, ha ezt folytatódna vagy sem?
A magam részéről nemet mondok! Köszönöm, de értem ne műveljék ezt tovább egy földi lénnyel sem!
Om mani padme hum.
Kattints át a Koffein blog “Terítéken a boldog csirke” című cikkéért IDE!
