Emberek milliói dobálják ezt a tányér alakú műanyag darabot világszerte, rendeltetésének megfelelően. Értem ez alatt, hogy a szélét megfogják és laza csukló mozdulattal, vízszintesen elsuhintják a kapó ember felé, aki szintén élével igyekszik elmarni az érkező ‘tányért’.Vagy ha nincs elkapó az sem baj, mi így dobjuk és kész. Ugye?
Szóval van két fickó, akik Boszniából szabadultak ki egy kis vakációra, és beállnak a tengerbe derékig, és játszanak. Hogy mit, azt nem tudni, mert nem olvasták a frizbi szabálykönyvet (ha van ilyen). Nehéz eldönteni, a két férfi valóban élvezi-e a játékot, mindenesetre szorgalmasan vagdossák egymáshoz a korongot. Gondolták nyomnak egy gyors játékot, de értelmezhetetlen forgatókönyv szerint. Tulajdonképpen új alapokra helyezték a játékot, mert magunktól sosem jöttünk volna, hogy így is lehet, de nem?
Azért vannak a bosnyákoknál is lazább játékosok, mint például Buksi. Minden kutya álmáról sosem hallott, ő aztán nem gerjed a frizbire.
Vagy az indiai Csáknorisz, aki egy egész genget lemészárol egy dobással:
De kanyarodjunk vissza hozzájuk egy pillanatra, mert megunhatatlanok:
