Illúzió

Az ablak, amely elválaszt bennünket a világtól! (mozgóképek)

Lakótelepi kölyök voltam. A lépcsőházunk hátsó kapuját használtam előszeretettel, mert ott nem kellett lépcsőzni, amikor megfáradt sulisként hazacammogtam. Két teli üveg ajtó volt a bejárata, az egyikből valaki, valamikor kitörte azt, ezért csak át kellett lépni a fémrészt egy laza lábemeléssel. Fél évig jártam haza ezzel a módszerrel. Direkt örültem, hogy nem kell kulcsoznom, és mindenki nagy ívben tesz az üveg pótlására. A vakációig már csak napok voltak hátra, amikor szokás szerint megérkeztem és rutinosan megemeltem a lábamat, majd teli erőből kirúgtam a frissen begittelt teli tábla üveget. Isten tudja miért, de karcolás se esett rajtam. Kora délután volt, és én nem rohantam el. Valahogy mindig az Istenbarma típusú bevállalásaim voltak. Más gyerek már árkon-bokron lett volna, én meg álltam és vártam, hogy vegyenek észre és kövezzenek halálra, mert megérdemlem. De képzeld, a mai napig nem tudja senki, hogy ki miatt volt cúgos a lépcsőház újabb fél évig. Ezúton üzenem a Kolozs-köz lakóinak, hogy bevállalom.

 

 

1. Tiszta apám, alig hiszem, hogy nem ő az. Egész gyerekkoromban az ehhez hasonló poénjaival fárasztott, ami még csak-csak kibírható lett volna, de az osztálytársaimat is, én meg csak álltam mellette és égtem, mint a Reistag.

1

2. Mekkora kémlelőt nyalt az ajtóra, mi?

1

3. Hiába na, valamivel a szülőnek is múlatni kell az idejét… És ha f*ngot nem aludt a gyerek miatt éjjel, akkor most 1:1 az állás.

1

4. A standolás előtti percek. Tegye fel a kezét, aki jól tudja, hogy ez már robotpilóta üzemmódban történik!

1

5. No, igen… Ekkora lehettem, amikor kidobtam az első emeleti lakó konyha ablakát egy kővel. Felejthetetlen élmény volt. Gyökeret eresztettem ijedtemben, apám meg olyan fülest csavart le érte, hogy ott ért végett “Az utca legjobb célba dobója” címért indított karrierem.

1

6. Nem tudta eldönteni, hogy ököllel vagy fejjel. A végére azért sikerült.

1

7. Ő biztosan tudta, mert oda állította a havercimbit kamerázni, sőt egy másikat is, akinek az állásából tanúi lehetünk ennek a remek mutatványnak.

1

8. A bambákat szeretjük a legjobban. Meglát egy kamerát és szürkehályog nő rá.

1

9. Ezmiez? Bulivúdi filmrészlet?

1

10. Megjött a posta!

1

11. Szergej fasza gyerek!

1

12. Kedvencem. Vajon mit nyúlt le, amiért érdemes volt ennyire tépni? Egy kaukázusi kefírt?

1

13. “Olyan nincs, hogy törésálló üveg hülyék!”  – Szia, de van.

1

14. Megvan a hang ahogy a kis körmeivel csikar az üvegen?

1

15. Az ablak – lássuk be – remek elmélkedőhely. Csak bambulunk és gondolkodunk elhagyott szerelmesként, világegyetemet megfejteni akaró filozófusként, vagy csak színt vallunk neki, a hozzáfűződő érzéseinkről…

1

16. Mátrix. Már látom ahogy hazaérve feldobja a Gyakori kérdésekbe, hogy kivel történt már ilyen, és mit kell ezalatt érteni.

1

Szerző: Gini Papp – Illúzió
(képek: Gugli)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!