Vajon miért hiszik az emberek, hogy az állatoknak nincsenek ugyanolyan érzéseik, mint nekik? Miért gondolják, hogy ők nem rendelkeznek szülői ösztönökkel, szeretettel kicsinyeik iránt? Talán így könnyebb feltálalni őket vacsorára? Nem vagyok vegetáriánus, amiből néha csinálok is magamnak morális gondot, de az állatok maximális tisztelete uralja a gondolkodásomat. Hogy jövünk mi, a tápláléklánc csúcsán ahhoz, hogy megkérdőjelezzük az érzéseiket, fájdalmaikat, és elhitessük magunkkal és egymással, hogy ők csak eszköznek születtek meg, csak abból a célból, hogy a felsőbbrendű faj éhségét csillapítsák? Érthetetlen arrogancia, nem igaz?
Természetüknél fogva a tehenek bensőségesen kötődnek az utódjaikhoz és ha lehetőségük van rá, születésük után egy teljes éven át gondozzák, óvják őket. Bevett gyakorlat, hogy a frissen született borjúkat elrángatják anyjuk mellől a tehén hisztérikus bömbölése közepette.
Más helyeken éppen a tehenek kitöréseit megelőzendő, szülés után elszállítják az anyaállatot, hogy zavartalanul vehessék ki a borjat az elletőből. Ahogy az ember anya is, a szarvasmarha is őrjöngő, kétségbeesett és mindenre elszánt, ha nem találja a kicsinyét. Napokig bőgnek, tombolva keresik a borjaikat. Ilyenkor nem ritkán nekimennek a tejüzem dolgozóinak, rúgnak és harapnak.
Az elszakítás után a tehenek napokig gyászolják a borjaikat. Az elkeseredett tehénbőgés megszokott hang a tejüzemek környékén élőknek. Miután a borjakat elviszik, a tehenekre naponta kétszer fejőgépeket csatlakoztatnak, hogy serkentsék és fenntartsák a tejtermelésüket. Egy borjú nyilvánvalóan ennél jóval gyakrabban szopna. Ilyen körülmények között az tőgyek begyulladása elkerülhetetlen.
A tehenek normális körülmények között 20 évet élnek.
A tejüzemekben 4 éves korukra kiöregednek és vágóhídra kerülnek.
Az, hogy erről a közvélemény látványosan nem vesz tudomást, nagyrészt a modern reklámiparnak köszönhető, ugyanakkor annak is, hogy hajlamosak vagyunk a dolgokat olyannak látni, amilyennek szeretnénk őket. Sokkalta kényelmesebb hinni egy boldog farmban, ahol az elégedett állatok másra sem vágynak, mint hogy nekünk adják a tejüket és hasonlók. (Kath Clements “Why vegan?” és Melanie Joy “Why we love dogs and wear cows and eat pigs?” című könyvéből.)
A videóban látható tehén neve Karma, aki egy teljes napig bőgve hívogatta kis borját, miután elválasztották tőle. A Gentle Barn állatmenhelyre menekítették őket az állatmentők egy rossz hírű mészárostól. Egy időre – ekkor – elválasztották anyát és borját, és a gondozóknak szembesülniük kellett azzal, hogy az anyai ösztön, nem fog visszavonulót fújni. Karma addig sír majd a kölyke után, amíg nem láthatja újra!
A videóban azt a pillanatot láthatod, amikor Karma és Mr.Rojas (az állatmentők által kapott nevén), újraegyesülhettek. Annak ellenére, hogy a kicsi többször rosszul lett a stressz és kimerültség miatt, a végén minden jóra fordult.
Szerző: Gini Papp – Illúzió
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: