Néha nem tudom eldönteni mi a jobb, ha a gyerek a rilityben nő fel, vagy ha kicsit elszigeteli az ember a “világtól”.
Mivel nálunk nem megy soha híradó, megválasztjuk milyen csatornákat nézünk és nézetünk a gyerekkel is, ma váratlanul ért, hogy kezében a távirányítóval kapcsolgatott, és a gyerekcsatorna felé haladva valamelyik kereskedelmi adón egy pillanatra azt hallja, hogy döntés született, mittoménkik Szíriára mégis légicsapást mérnek. Lövi tovább, de rám néz, és azt kérdezi:
– Mi az a légicsapás?
– Az a hülye felnőttek játéka. Felülről lövik az embereket repülőgépekről. Háborúznak.
– Micsodaaaa? – kerekedik ki a szeme. Ilyen még van?
– Milyen kicsikém? Háború?
– Igen!
– Miért mit gondoltál, hogy ilyen csak régen volt?
– Igen! Hát miért árulnak fegyvereket az emberek, amikor tudják mekkora ökörség???
(Jó kérdés egy 6 évestől)
Ő egyébként is egy kicsit ‘más’, mint a többiek. Itt írtam erről bővebben.
Amina a lányom, aki még csak sejti, melyik bolygóra csöppent
Ingrid Sjöstrand verse jutott eszembe erről, a Titkos béketárgyalások:
“Titkos béketárgyalások –
olvastam az újságban.
Szerintem nem helyes, hogy
titkosak a béketárgyalások.
A háború bezzeg sose titkos.
Egy háború, ahol egy puska se dörrent!
Egy háború, ahol senki se halt meg!
Egy háború, amit észre se vett senki,
mert csak a háboristák mentek oda,
és ott csúnyákat gondoltak egymásról
titokban. Titokban hahaha!”
Egyszer megkérdezte mi az amit eszik. (Csirkepörkölt volt történetesen) Mondtam a valót, csirkepörkölt.
– Az miből van? Csak nem csirkéből? A kérdés morbidul hangzott, mert tudtam mire megy ki a játék…
– De abból.
– Azt akarod mondani, hogy állatot eszek?
– Igen.
– Ez egy élő állat volt, akit megfőztél és most megesszük?
– Igen.
– Atyaúúúúristen, hogy tehettél ilyet anya? Hát hogy felejtsem én most el, hogy mit csináltam?
Hosszú beszélgetés következett ezután, hogy lenyugodjon.
A világára ébredés minden lépcsőfokát komolyan meg kell emésztenie, hitetlenkedve néz rá olyan alapvető dolgokra még mindig, mint a háború, a hajléktalanság, a hús evés, az állatok lemészárlása kedvtelésből, a szemét eldobása és felhalmozódása a földön, és egyéb probléma amitől veszélyben érzi földünk jövőjét és talán a saját kis életét is.
Érdekes feladatot mér rám is ezzel, mert tükröt tart elém, mint a generáció elé, akik elszúrták, és akiknek helyre kellene hozniuk…
Kattints IDE és nézd meg mit üzen az indián sámán a fehér embernek!
Szerző: Gini Papp – Illúzió
