Egy remek társadalmi kísérletet hoztam, ami a diszkriminációt igyekszik felszámolni. A történet egy konditeremben játszódik, ahol az ott tartózkodók legnagyobb meglepetésére, három olyan ember sétál be, és kezd el edzeni, akikről a legkevésbé sem feltételezték ezt. A kísérletet a Rio-i, 2016-os paralimpiai játékok bevezetésére szánták.
Vinícius Rodrigues lábpengével indul a futópad felé, a gyanakvó méregetést követően igyekeztek felvenni a tempóját, ami nem igazán sikerült nekik
A Rio de Janeiró-i termet rejtett kamerákkal szerelték fel, hogy lássák az emberek reakcióit a paralimpiai sportolók megjelenésekor. Természetesen nem tudták, hogy élsportolókról van szó, ők csak azt látták, hogy valamilyen hátránnyal küzd aki megérkezett, és becsatlakozik közéjük, ‘normális’ emberek közé. “Ez most komoly?!” – ez volt az arcokra írva…
Az izmos pózer féltékenyen bámulja, ahogy Luciano /”The Mountain”/ Dantas (erőemelő), egyre több súlyt képes felemelni. A köré sereglett férfiak nem akartak hinni a szemüknek.
A szinte teljesen vak Lúcia Teixeira, aki a londoni paralimpiai játékok ezüst érmese volt judóban -, percek alatt rommá verte ellenfeleit. Bár fogyatékossága miatt nem akartak vele először megküzdeni, később már azért hátráltak meg, mert túl sokszor terítette őket földre.
Mély meghajlás a teljesítményük előtt!
Egyszer azt mondta egy kerekesszékes barátnőm: “A gyerekek gyakran kérdezik a szüleiktől hangosan, hogy miért ülök székben, ők pedig zavarukban úgy tesznek, mintha nem hallottam volna és kedvesen csitítgatni kezdik őket. Pedig én nem ezt szeretném. Azt, hogy engedjék oda hozzám a gyereket, és válaszolhassak neki én magam. Ha engedi, még az ölembe is ültetem, hogy kipróbálja milyen kerekeken közlekedni.”
Az emberek gyakran hiszik, hogy ha valaki nem pont olyan, mint ők maguk, akkor vagy jól meg kell bámulniuk, vagy el kell kapni a tekintetüket róla.
Ne szorongj a másságtól, csak fogadd el előítéletek, vagy sajnálkozás nélkül.
Szerző: Gini Papp – Illúzió
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: