Thaiföldön az egyik legkedveltebb eszköz a forgalomban a duda, mivel szinte az egész ország egy nagy forgalmi dugó. Nyilván előfordulnak koccanások, balesetek is az utakon. Azt jól ismerjük hogy zajlik ez hazánkban – nagy általánosságban -, ugye? Káromkodva közelít akibe beleszaladtunk, védekező állásban magyarázzuk mi volt a baleset oka. Ha mi voltunk a vétkes fél, akkor is első dolgunk gyakorlatilag a “kárfelmérés”, majd egekbe szökő vérnyomással betétlapot követelünk.
Mi történik ezzel szemben Thaiföldön a karambol után?
Az első dolguk felmérni, hogy nem esett-e baja a másik autóban ülőnek, majd ha meggyőződtek arról, hogy nem sérült senki, összeölelkeznek. Ezzel fejezik ki örömüket, hogy nem lett baja a másiknak. Hogy az autóval mi történt az már harmadlagos ügy.
Erről eszembe jut egy régi történet. Autóval haladtam a Népstadion felé (Budapesten), a Pongrác úti felüljáró előtt jutott eszembe valamiért, hogy lassan haladva matatok egyet a lemezjátszón, keresve egy kedvenc számot. Felnéztem a lámpára ami zöld volt, az előttem haladótól biztos távolságban érezve magam, ugyanabban a tempóban haladtam, csak arra nem számítottam, hogy áll a sor a zöldnél… Erős csattanással érkeztem a Ladásba, még fel sem ocsúdtam, amikor megláttam, hogy benga nagy fickó pattan ki belőle és lép felém tajtékozva. Én is kiugrottam persze, meglátta, hogy nő vagyok, de nem vett vissza az őrületéből. Habzó szájjal üvöltötte: “Te hülye szőke k*rva, most csináltattam meg a vonóhorgomat, mert építkezek. Hogy menj te a p*csába, most ki tudja mikor húzzák ki a kocsi alól, amit begyűrtél alá!”
Jó másfél fejjel voltam kisebb nála, pedig én is 170 vagyok. Láttam, hogy az érvek most itt nem nyomnak latba, ezért széttártam a karom és azt mondtam: “Nagyon sajnálom testvérem, gyere hagy öleljelek meg! Szörnyen bánt, hogy ilyen figyelmetlen voltam. Segítek, amiben tudok!”
Meglepődésében megengedte, hogy megöleljem. Így álltunk hosszú pillanatokig, majd amikor moccanni akart, még egy erős szorítással karoltam rajta, majd rámosolyogtam amikor kihátrált… mosolyogva…
Szerző: Gini Papp – Illúzió
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: