Pokoli kettősség van bennem. Haragszom a világra. Könnyebb, amikor egy arc társul hozzá, mert akkor fogom magam és jól rágondolok, elmondom gondolatban neki többször is amit akarok osztjóvan. Most viszont ebből a szempontból tehetetlen vagyok, mert egy arc nélküli katyvasz a haragom tárgya. De én ezt el fogom engedni, úgy döntöttem, mert amit hordozok az csak engem betegít, nem a haragom tárgyát…
Borzalmas ami Párizsban történt! Ugyanakkor tudtad-e, hogy Franciaország (csak ebben az évben, és csak Szaud-Arábiának 12 millárd dollár értékben… ) fegyvereket szállít? (Reuters cikk)
Hát nem őrület? Ezekkel a fegyverekkel gyilkolja hónapok óta Szaud-Arábia a jemenieket…
Régi, indulatos, anarchista énem dübörög a mélyben, és legszívesebben a fekete-piros zászlót húzná a profiljára, hogy mindenki lássa, milyen sötét a haragja a kiontott vértől. És ott fortyog még az düh azért, mert a többség nem érti, itt nem a muszlim világgal vívunk háborút, hanem a terrorizmussal. Megmondó emberek mindenfelé.
“Észre kell vennünk, hogy a muszlimok ma a világban sokkal nagyobb eséllyel lesznek áldozatai a terrorizmusnak, mint az elkövetői. Mi a terrorizmussal vívunk háborút, és azt csak és kizárólag a muszlimokkal együtt tudjuk megnyerni.” – írja a Kettős Mérce, és milyen igaza van!
Azt tapasztalom, hogy az összefogás nem igen megy, inkább az örihari, mert a másik nem olyat szólt, mint ami belefér az én világképembe. Nincs politikai kultúra vagy hogy mondjam… Nem szólalhatsz meg lassan ez ügyben sem, mert valaki a torkodnak esik. Provokációnak vesznek minden jóindulatú kérdést, és mint a feltüzelt kutyák, egymásnak esnek.
Mondhatnánk: hiszen ez a cél. A félelem faktort az egekbe emelni, hogy jól irányíthatóvá, fegyelmezetté váljon a nép. Van is benne némi ráció, mert a zavarodott helyzetben, jobban figyelnek a médiára az emberek. Még az is a híreken csüng, akit egyébként nem igazán érdekel mi történik ‘odakint’. Szóval elérik a média cézárok is vele a céljukat. Valami piszokul nem működik, a másik oldalon pedig nagyon is…
ITT a hivatalos agymosás 10 pontban!
Igyekszem hátralépni egyet, lecsendesedni, de igen nehezen megy. Újra és újra át kell gondolnom mi a fenét gondoljak a világról, és abban magamról. Szeretnék kiszakadni ebből az egész sakk játszmából, amiben bábú vagyok csupán a nagyok asztalán, ugyanakkor hiszem, hogy összefogással ledönthetőek a királyok. Skrizofén állapot lássuk be. Addig is marad az ima, a halk fohász valaki vagy valami felé, hogy tegyen rendet a jók érdekében. Elsősorban a gyermekekért. Egy jobb világért, a bolygóért, Isten tudja miért, csak ha már létrehozta, ne hagyja ilyen könnyen veszni. Fújja le róla azokat, akik miatt szenved a világ.
Amikor ezt a fickót hallottam a youtube-on, minden ok nélkül megnyílt és felsírt a szívem, értettem az üzenetét. EZ az ima számomra. A föld hangjai. Az összekapcsolódáséi.
Vannak hangok, akik azért születnek a világra, hogy gyógyítsanak vele. Ő egy ilyen.
“Az életed egy csepp a végtelen óceánban… De mi más az óceán, mint ezen cseppek sokasága, amit valami távoli egység mégis összefog…” – ezt érzed ki belőle. Csak csukd be a szemedet, és hallgasd…
Szerző: Gini Papp – Illúzió
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: