Ma 24 éve, hogy az ENSZ határozatot hozott (1992.december 3.), melyben felhívta a figyelmet a baleset, betegség és katasztrófa következtében fogyatékossá váltak problémáira.
Bár törekvések vannak rá, még mindig középkori helyzetek uralkodnak az akadálymentesítés terén Magyarországon. Kiszolgáltatottan, másokra utalva élik kerekesszékes társaink az életüket, várva a csodára.
Brandt Viktor neve mára már fogalommá vált ebben a témában. Ő az, aki fáradhatatlanul segíti a mozgássérülteket. Pedig troli vezető, nem a szociális szférában dolgozik.
A Zürich-i próbálkozás igazán szemnyitogató volt (megnézheted IDE kattintva!), mert az elfogadásra, az élet sokféleségére hívta fel a figyelmet.
Tolószékben ülő, félkarú, lábfej nélküli, vagy deformált gerincű próba babákkal lepték meg a zürichi üzletek kirakataiban (Bahnhofstrasse) a járókelőket.
A szokásos szép eszményű reklámok helyett, egy új mottót dobtak be:
” Ki a tökéletes? Gyere közelebb! “
A kampány célja, a fogyatékkal élő emberek elfogadtatása volt.
Számtalan szebbnél-szebb történetet láthattál (ITT!) arra vonatkozóan, milyen kiemelkedő teljesítményt nyújtanak sokszor azok, akik sokkal nagyobb hátránnyal indulnak az életbe mint te vagy én.
Láthattad ITT azt a gyönyörű animációt, melyet véleményem szerint, minden óvodában, majd az iskolában is érdemes lenne lejátszani a gyerekeknek és beszélgetni velük róla!
Az isztambuli kisfilm pedig a siketek egyenlőségi esélye érdekében kampányolt egy szívszorítóan szép klippel, emlékszel még?
Itt a globális összefogás napja, talán ma ellátogathatnál a Nem Adom Fel Alapítvány Kávéházába (kattints IDE!), és ihatnál egy finom forró teát, megdicsérhetnéd a felszolgáló kedvességét, sőt, ha belefér, vihetnél nekik néhány csoki mikulást, mert ők úgy örülnének neki, mint a gyerekek…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: