A matek tanár életre szóló leckét adott emberségből

Jim O’Connor, a kaliforniai Szent Ferenc Gimnáziumban tanít matematikát. Amolyan keményvonalas ember, aki nem szórakoztató módon tartja az órákat, de diákjai megértik az általa tanítottakat. Nem engedte el a gyeplőt soha, 30 fiút kellett fegyelmeznie az óráin. Diákjai azt hitték jól ismerik, semmi különös nem derülhet ki róla. De tévedtek.

O’Connor tanárúr

Pat McGoldrick, az egyik diákja, különös körülmények között jött rá, hogy a felét sem tudta eddig róla. A gimnázium által szervezett diák véradás felelőseként ment a Los Angeles-i Gyermekkórházba egy megbeszélésre a tanár kíséretében.
A 70 éves vietnámi veteránt úgy üdvözölték a kórház dolgozói, mint valami hírességet, mindenki tudta a nevét. Még jó, hiszen rendszeres véradóként volt nyilvántartva a gyermekkórházban. De ami még hihetetlenebb volt Pat számára, hogy a TOP véradók plakettjei között is megtalálta a tanár nevét, mint aki rekord mennyiségű vért adott már le. Az elavult feljegyzés szerint, addig már több mint 72 litert hagyott ott. A kórház dolgozói nagyra értékelték Jim ajándékát, mert ez több mint fél millió dollár kiadást jelentett volna, ha vásárolniuk kell. És mivel univerzális donor a 0 Rh negatív vérével, minden helyzetben felhasználható a csoportja.

Sokszor két órát is ott ül a székben, mert amikor vérlemezkéket ad nyitott szívműtétekhez vagy csontvelő-, szervátültetésekhez vagy kemoterápiás rákos betegeknek, a gép hosszú ideig centrifugálja a vért. Egyik alkalommal jobban szétnézett a gyerekosztályon, és látta milyen leterheltek a szülők, főként a kemoterápiás kezelésen résztvevő gyermekeik mellett. Nem tartott sok időbe, hogy rákérdezzen a kórház dolgozóinál, miben segíthet még.
Csakhamar babákat ringatott a karjaiban.

Babákat, akiknek szülei nem tudtak látogatóba járni, vagy visszaélések gyanúja merült fel náluk. 
O’Connor soha nem nősült meg, nem lehetett gyermeke. Első alkalommal rettentő ideges volt, különösen csecsemők esetében, akiket csövek és vezetékek kapcsoltak valamilyen életben tartó készülékhez. Nagyobb műtét vagy trauma után lévő csecsemőknél még ijesztőbbnek tartotta ezt a feladatot. De ez elhalványult az idővel és a rutinnal.
A szigorú matektanár, aki a kórházban egy gügyögő pót apuka, aki csodálattal nézi a kisembereket.
Mára a nővérek azt mondják, ő az, akihez fordulnak a legkeményebb pillanatokban.
Őt hívják már a haldokló babákhoz is, hogy legyen traumatizált szüleik mellett.

“Amikor egy rohamot kapó, 4 hetes babát tartok a karomban, lemegy a vérnyomásom de koncentrálni kell. Semmi más nem számít!”

Kattints át IDE is, az egyik kedvenc történetemért szeretetről és barátságról!