Sokszor kapom a blogjaimban azt a hozzászólást – amikor magyar példákat hozok jó tettekről -, hogy ez kérkedés és nem az önzetlenségről szól. Szerintük csendben, névtelenül kellene lefolynia egy adakozásnak, vagy cselekedetnek.
Szerintem pedig nem. Mert, ebből tanulunk, ez nyitja fel a szemünket, ez ösztönöz bennünket is arra, hogy ne érezzük adott esetben jelentéktelennek amit tenni szeretnénk.
Lakatos Norbert példája is olyan, amit követni szeretnénk és remélem sokan fogunk is.
“Nem olyan régen, a kislányom bent volt a Kistarcsa-i Flór Ferenc kórházban pár napot.
Az orvosok nagyon lelkiismeretesen bántak vele és az anyukájával. Mind tudjuk, hogy mennyit tanultak mire doktorrá váltak, túl vannak terhelve, és a megfelelő eszközökkel sincsenek ellátva.
A fizetésük pedig botrányosan kevés. És amilyen állapotok között kell dolgozniuk, na az kiakasztó. Gondoltam értékelem az erőfeszítésüket és valahogy meghálálom. Én festőként keresem a kenyerem…, nem is volt kérdés, mibenvaló lesz a hálám. Felajánlottam a szakmai tudásomat ingyen és bérmentve, hogy igényes környezetben legyenek.
Szükségük van a segítségre, hogy ne veszítsék el a hitüket a hivatásukban!!! Előtt és utána képek hálából a gyermek osztálynak! 🙂 “
Az ilyen embereket ismeretlenül is a barátaimnak tekintem, és ezzel a bejegyzéssel szorosan megölelem. Annyi áldás érje őket az életben, amennyit csak el tudnak viselni.
A Lakatos család
Szerző: Gini Papp – Illúzió