Jó hosszú ideig éltem önpusztító életet, még erősebben fogalmazva önsorsrombolót. Gyorsan és nagyon élni, a boldogságot hajszolva, mégis nagyon távol sodródva tőle. A boldogság után rohanva mindig is arra vágytam, hogy békét kössek önmagammal és a világgal. Ugyanakkor mély megdöbbenéssel fedeztem fel magamban egy kettősséget is, valójában féltem a boldogságtól. Attól, hogy egyszer megtalálom de az majd véget ér. Micsoda paradoxon, taszítva vágytam rá.
Igen, a boldogság kockázatos, ez dübörgött a tudat alattimban.
Hosszú évek önismereti munkája vezetett el odáig, hogy megértettem, a boldogság nem kívülről fog jönni. Bármilyen frázisként hajtogatjuk is, mi magunk vagyunk a saját szerencsénk (vagy boldogságunk) kovácsai…
… keresés közben, valahol félúton …
A szeretethiány zárta el az utat, ezért nem tudtam szerelembe esni saját magammal, ami alapfeltétele annak, hogy a boldogság közelíteni merjen.
Számos és széleskörű lelki utazásom nyitotta fel a szememet arra, hogy ki vagyok én. ÉN. Nem az akit a tükörben látok, hanem a lélek, a MAG, aki akar valamit, nagyon, akinek hiányérzetei vannak, aki céllal jött; de nem a lány, aki voltam, ő nem értette őt. Csak a betegségeit számolta, amelyek szorosan követték egymást.
Évek hosszú sora alatt értettem meg, hogy a betegség nem az ellenségem, hanem a lelkem hangja, akinek nincs más módja, hogy felhívja magára a figyelmemet, ha egyszer nem hallom meg másképp, ki kell kopogtatnia.
A testi betegségek lelki okainak lexikális felsorolását és egyéb segítséget ide kattintva találsz!
Szerettem volna megérteni mit akarnak üzenni számomra a betegségeim, ezért tanulni kezdtem erről. Ennek segítségével őket már csak tünetnek tartottam, valami sokkal összetettebb lelki káosz következményének, ami megfejtésre vár. Elhagytam mindenféle gyógyszert, igen az antidepresszánst is, és megtanultam alternatív módszerekkel gyógyítani magamat. Hosszú utazás volt, de visszatekintve egyre jobban és jobban tudom tisztelni magamat. Azt az erős csajt, akivel erre az életre kapcsolódtam össze, hogy kihozzuk az életünkből a legjobbat, amit csak kihozhatunk.
Megszeretni magamat, nem volt egyszerű, hiszen a történetem ott kezdődött, hogy édesanyám el akart vetetni, de már későn ment el az Abortusz Bizottsághoz, nem engedték, hogy elhajtson.
Sosem fogadtak el igazán a szüleim, de megajándékoztak az élettel, amit szeretek. Nagyon.
Számos önértékelési problémát kellett feltérképeznem magamban – ezzel kezdődően -, és gyógyítani azokat. Tudom, hogy a nehezén már túl vagyok. És egy fantasztikus színes utat látok, ha visszafelé tekintek.
Reinkarnációs utazásaim során mintegy 70 elmúlt életemben oldottam blokkokat, melyek még mindig fogva tartottak nehéz energiájukkal. Ezért lettem én magam is utaztató. Tonnányi súlyoktól szabadultam meg a módszer segítségével. Megértettem jelenlegi kapcsolataimat milyen múltbeli történetek irányították, és megszabadultam azoktól. Szeretet és elfogadás jellemzi ma már a lányt, aki agresszív vadállatként igyekezett boldogulni a világban.
Amikor megértettem magamat, kijelenthettem: most boldog vagyok.
Tudni ki vagyok én, megérteni a vágyaimat, céljaimat. Mindez tehermentesített végre. Nem kerestem tovább, csak léteztem, és tehettem végre a dolgomat, amiért megszülettem. És teszem azóta is.
A kislányom születése ehhez a teljes érzéshez olyan felismeréseket tett még hozzá, amiről álmodni sem mertem előtte. Rajta keresztül kezdtem megismerni személyiségem addig rejtett aspektusait, amiért neki is hálával tartozom. (Ide kattintva olvashatsz arról, hogyan emlékezett első perctől fogva az előző életeire)
A párom rákbetegsége pedig felnyitotta a szememet még inkább a betegségek természetére, és a lelki okok szinte szemmel látható megnyilvánulására. Azt hiszem azért is “vállalta be”, hogy engem és a szűk környezetét tanítsa vele. (A betegségével kapcsolatos bejegyzésem ide kattintva olvasható!
Nem hiszek a véletlenekben, tudom, hogy a körforgásban mindennek helye van percre pontosan. Szeretem így élni az életemet. Átlátható, mert összefüggésekben látok mindent. Nem félek a betegségektől és váratlan élethelyzetektől, mert tudom, hogy mindig, minden okkal történik, amiből tanulni kell valamit. Ezért higgadtan, elfogadással, de teljesen végzem a dolgaimat.
Életem legfontosabb eseményeinél felkerültek rám szimbólumok, vagy mondatok, melyek további motivációként tűnnek fel a szemem előtt vagy a tükörben.
A szívem felett ez áll: “Halhatatlan, örök utazó” – ezt a páromnak varrattam magamra, amikor megbetegedett. Úgy éreztem, ha rám néz megérti, nincs mitől félnie. És én magam is szeretek ránézni.
A karomon, egy nagy színes életvirága szimbólum mutatja számomra, hogy mindenkivel és mindennel egy vagyok az Univerzumban. A szent szimbólum jelenti minden életnek az összekapcsolódását. Egyfajta metafóra, mely az Akasha-t, az élet egyetemes történelmét magában foglalja.
Szintén ezen a karomon fut végig ez a két szó: Most és Teljesen. Ez figyelmeztetés a számomra, mert könnyen csúszok a múltba vagy a jövőbe, nem tartózkodok elég figyelemmel a jelenben.
Ez vagyok én ma, aki már megérdemli a boldogságot. Képes szeretetet adni és elfogadni is.
Vannak rossz napjaim, és lesznek is. De EZ az élet, elfogadom, és pont így szeretem.
És ha majd egyszer hazaköltözök a csillagokba, csak egyet szeretnék magammal vinni, azt a békét, amit most érzek. És ezt kívánom neked is utazó társam…
Blogger barátnőm “vallatószékbe” ültetett, nála olvasható bővebben az életről alkotott képem ITT!
A legdurvább véglet – jól tudom -, de egy ismerősöm rendőrséggel lakoltatta ki a gyerekét a házból pontosan ezekért, amit leírt ide…
Kedves Szamosi Gyönygyi!Köszönöm hogy reagált a blogomra.Nagyon sok mindent még nem is irtam le mert hietetlen még az én számomra is ami lett ezzel a gyerekemmel. Vagyis ő kitagadott, engemet azaz azt mondta nem vagy az anyám,, és uralni akarja a házamat amiért keservessen megdolgoztam, de eddig nem érdekelte csak egy éve van kifordulva magából.. Vagyis ami az ővé az csak az ővé. szerinte és nem osztozkodik de én meg lássam el főzzek, mossak rá és türjem is el a mocsok csúnya viselkedését beszédét ,, és nyomoréknak hiv! Na azt gondolom itt ezzel a fiamat én nekem kellene kiatagadni és elzavarni,, de nem hajlandó se elmenni se,, és továbbra se akar dolgozni..Gépezett interneten ma is éjjel nappal és kiabál a zene üvölt,, stb,, Hova forduljak mert az idegeim mostmár nehezen birják. A két volt férjemmel se volt semmi a házasságunk,, aztán itt van ni a gyerekem is terrorizál.Vagyis olyan mintha az apjával élnék majdnem!!Ezt még megakartam irni,..Üdvözletem! Kárpáti Aranka
Üdvözlöm Aranka!
Sajnos, jó pár mondatát, akár én is írhattam volna. Sok a hasonlóság.Sokszor vissza üt, hogy mindent megakarunk adni a gyerekeknek, mert egyedül neveljük, akár házasságban is, mert csak ránk marad a felelősség. Amit tudunk megadunk, amikor pedig már nem tudjuk, akkor is elvárják kikövetelik.Ha ez romló egészséggel is jár, még rosszabb a helyzet.Nehéz ezekben tanácsot adni, igazából nem is lehet: egyszer olvastam, hogy egy gyermekért, minden áldozatot meg kell hozni, de ember áldozatot nem! Nem lehet önmagunkat csak azért feláldozni, mert a gyermeknek büdös a munka, és kellemesebb a számítógép előtt punnyadni, zenét hallgatni, és bambán nézni a világba, és mindenkit okolni a saját szerencsétlenségünk miatt. Ne hagyja magát….Rá kell állni a lábára… három gyermeket felnevelt, megtette a kötelességét.Aki kevesli, csinálja, mutassa meg hogy kell. El kell vágni a köldökzsinórt, ne hagyja magát kiszipolyozni. Gondolja át hideg fejjel a lehetőségékeket, hogy mit lehet tenni, vagy ha van jó barát akivel meg lehet ezeket beszélni, tegye meg. Ez az ön élete, és ne legyen lelkiismeret furdalása, ha ellentmond, és nem azt teszi amit elvárnak. Önmaga életéért is felelősséggel tartozik. Minden gyermeke felnőtt, ön már nem tartozik semmivel sem. Minden jót kívánok! Gyöngyi
Sajnos én nem tudok boldog lenni , egy 23 fiammal élek már csak egy házba , Neki olyan 3 éve dolgozni kellene burkoló, a testvére kiment mostmár 2 éve külföldre, de neki nem jön össze és rajtam tölti ki minden baját,, Sajnos kitagadott, megtagadta hogy az anyja vagyok, ő engemet és hogy gyülöl , na meg olyan szavakkal illetet hogy azt itt nem lehet leirni. Nem dolgozik ebbe az évbe még sehol se jó igy neki azt mondja, most ezek után elvárja a kis rokkantnyugdijamból tarsam el,szerinte ő sok pénzt adott nekem,,játszik a számitógépen és üti veri a fifa labdajtékozik és ez miatt ideges, Én sajos a bal csipőmbe 15 éve protézisem van és 5 éve ide leköltöztem Hajósra,,Kecskemétről családi házba és sokat cipekedem a fa vágás és elég kemény munkákat végeztem,,stilfúrésszeltem hogy legyen tözelőm,,pl-ul 62 évessen most lerokkant ugyan az a lábam és müteni kell ki kell cserélni a protézist és sok orvosi vizsgálat vár rám,, és nyugodt élet kellene sajnos ez a fiam megkeseriti az életemet mert nem adtam lehetőséget hogy minden megbeszélés nélkül ide jöjjön egy nő igaz ide jött de eli kellett menni neki..,, csak én rájöttem nem is ez a baj igazából a gyereknek hanem nem akar velem komonnikálni szabályossan idegesiti a jelenlétem ugy látom,,de csak mióta dolgozni kellene és adni haza pénz ,, Iszonyatossan durrog ha és ugye dolgozni nem akar most nem is főzők már nincs mit és pénzem sincs rá.A mütétre igy készülök fel és nem tudom a belgyógyász megadja-e mert már halasztva volt vérszegénységem miatt,.. Most meg a fiam kitagad és lelkileg ugy összevagyok most törve ,,. hogy azt ki se tudom mondani.Akkor egész nAP ALSZIK ÉS ÉJJEL ZENÉL HANGOSSAN ÉN EGYEDÜL HIÁBA SZÓLOK NEKI SZÉPEN VAGY MÉRGESSEN ELKÜLD A FRACBA,,Nem tudom mitévő legyek,, nem birom már sokáig Van egy nagyobb fiam is , és lányom aki meg svájba él de senki nem szól neki hogy állitsa le magát..Az mondja a két nagyobb gyerek én vállaltam akkor csináljam . Na de ők is amióta nem tudom őket támogatni esetleg igy egy szülő nem is kell, már..Sajnos ennek a gyereknek olyan a természete mint az apjának az is elzavart bennünket és most ugyan ezt akarja a saját házamból ez a gyerek hát ezt nem hittem hogy megérem.. azt monta pusztuljak már el te nyomorék,nak csufol.Na ennyit irok és nem tudom kik olvassák de nagyon nagy bajba vagyok, mit tegyek ,, Valakinek va-e valami ötlete,, megirhatná. Üdvözlettel Aranka