Jó hosszú ideig éltem önpusztító életet, még erősebben fogalmazva önsorsrombolót. Gyorsan és nagyon élni, a boldogságot hajszolva, mégis nagyon távol sodródva tőle. A boldogság után rohanva mindig is arra vágytam, hogy békét kössek önmagammal és a világgal. Ugyanakkor mély megdöbbenéssel fedeztem fel magamban egy kettősséget is, valójában féltem a boldogságtól. Attól, hogy egyszer megtalálom de az majd véget ér. Micsoda paradoxon, taszítva vágytam rá.
Igen, a boldogság kockázatos, ez dübörgött a tudat alattimban.
Hosszú évek önismereti munkája vezetett el odáig, hogy megértettem, a boldogság nem kívülről fog jönni. Bármilyen frázisként hajtogatjuk is, mi magunk vagyunk a saját szerencsénk (vagy boldogságunk) kovácsai…
… keresés közben, valahol félúton …
A szeretethiány zárta el az utat, ezért nem tudtam szerelembe esni saját magammal, ami alapfeltétele annak, hogy a boldogság közelíteni merjen.
Számos és széleskörű lelki utazásom nyitotta fel a szememet arra, hogy ki vagyok én. ÉN. Nem az akit a tükörben látok, hanem a lélek, a MAG, aki akar valamit, nagyon, akinek hiányérzetei vannak, aki céllal jött; de nem a lány, aki voltam, ő nem értette őt. Csak a betegségeit számolta, amelyek szorosan követték egymást.
Évek hosszú sora alatt értettem meg, hogy a betegség nem az ellenségem, hanem a lelkem hangja, akinek nincs más módja, hogy felhívja magára a figyelmemet, ha egyszer nem hallom meg másképp, ki kell kopogtatnia.
A testi betegségek lelki okainak lexikális felsorolását és egyéb segítséget ide kattintva találsz!
Szerettem volna megérteni mit akarnak üzenni számomra a betegségeim, ezért tanulni kezdtem erről. Ennek segítségével őket már csak tünetnek tartottam, valami sokkal összetettebb lelki káosz következményének, ami megfejtésre vár. Elhagytam mindenféle gyógyszert, igen az antidepresszánst is, és megtanultam alternatív módszerekkel gyógyítani magamat. Hosszú utazás volt, de visszatekintve egyre jobban és jobban tudom tisztelni magamat. Azt az erős csajt, akivel erre az életre kapcsolódtam össze, hogy kihozzuk az életünkből a legjobbat, amit csak kihozhatunk.
Megszeretni magamat, nem volt egyszerű, hiszen a történetem ott kezdődött, hogy édesanyám el akart vetetni, de már későn ment el az Abortusz Bizottsághoz, nem engedték, hogy elhajtson.
Sosem fogadtak el igazán a szüleim, de megajándékoztak az élettel, amit szeretek. Nagyon.
Számos önértékelési problémát kellett feltérképeznem magamban – ezzel kezdődően -, és gyógyítani azokat. Tudom, hogy a nehezén már túl vagyok. És egy fantasztikus színes utat látok, ha visszafelé tekintek.
Reinkarnációs utazásaim során mintegy 70 elmúlt életemben oldottam blokkokat, melyek még mindig fogva tartottak nehéz energiájukkal. Ezért lettem én magam is utaztató. Tonnányi súlyoktól szabadultam meg a módszer segítségével. Megértettem jelenlegi kapcsolataimat milyen múltbeli történetek irányították, és megszabadultam azoktól. Szeretet és elfogadás jellemzi ma már a lányt, aki agresszív vadállatként igyekezett boldogulni a világban.
Amikor megértettem magamat, kijelenthettem: most boldog vagyok.
Tudni ki vagyok én, megérteni a vágyaimat, céljaimat. Mindez tehermentesített végre. Nem kerestem tovább, csak léteztem, és tehettem végre a dolgomat, amiért megszülettem. És teszem azóta is.
A kislányom születése ehhez a teljes érzéshez olyan felismeréseket tett még hozzá, amiről álmodni sem mertem előtte. Rajta keresztül kezdtem megismerni személyiségem addig rejtett aspektusait, amiért neki is hálával tartozom. (Ide kattintva olvashatsz arról, hogyan emlékezett első perctől fogva az előző életeire)
A párom rákbetegsége pedig felnyitotta a szememet még inkább a betegségek természetére, és a lelki okok szinte szemmel látható megnyilvánulására. Azt hiszem azért is “vállalta be”, hogy engem és a szűk környezetét tanítsa vele. (A betegségével kapcsolatos bejegyzésem ide kattintva olvasható!
Nem hiszek a véletlenekben, tudom, hogy a körforgásban mindennek helye van percre pontosan. Szeretem így élni az életemet. Átlátható, mert összefüggésekben látok mindent. Nem félek a betegségektől és váratlan élethelyzetektől, mert tudom, hogy mindig, minden okkal történik, amiből tanulni kell valamit. Ezért higgadtan, elfogadással, de teljesen végzem a dolgaimat.
Életem legfontosabb eseményeinél felkerültek rám szimbólumok, vagy mondatok, melyek további motivációként tűnnek fel a szemem előtt vagy a tükörben.
A szívem felett ez áll: “Halhatatlan, örök utazó” – ezt a páromnak varrattam magamra, amikor megbetegedett. Úgy éreztem, ha rám néz megérti, nincs mitől félnie. És én magam is szeretek ránézni.
A karomon, egy nagy színes életvirága szimbólum mutatja számomra, hogy mindenkivel és mindennel egy vagyok az Univerzumban. A szent szimbólum jelenti minden életnek az összekapcsolódását. Egyfajta metafóra, mely az Akasha-t, az élet egyetemes történelmét magában foglalja.
Szintén ezen a karomon fut végig ez a két szó: Most és Teljesen. Ez figyelmeztetés a számomra, mert könnyen csúszok a múltba vagy a jövőbe, nem tartózkodok elég figyelemmel a jelenben.
Ez vagyok én ma, aki már megérdemli a boldogságot. Képes szeretetet adni és elfogadni is.
Vannak rossz napjaim, és lesznek is. De EZ az élet, elfogadom, és pont így szeretem.
És ha majd egyszer hazaköltözök a csillagokba, csak egyet szeretnék magammal vinni, azt a békét, amit most érzek. És ezt kívánom neked is utazó társam…
Blogger barátnőm “vallatószékbe” ültetett, nála olvasható bővebben az életről alkotott képem ITT!
