Egyszer már rácsodálkoztam erre a hirdetésre, de most, hogy a szülészet előtt kapták le, valahogy elborított az agyamat a sz*r.
Hova a francba süllyedünk erkölcsileg emberek? Milyen szánalmas, hazug világokat teremtünk magunknak?
Ha valaki agyilag és tettlegesen is eljut a megcsalásig, ott miért álltatjuk magunkat még mindig azzal, hogy “párkapcsolatban” vagyunk? Az lakótársi kapcsolat – néhol intim felhangokkal esetleg -. Ha nem merjük felvállalni az érzéseinket, problémáinkat, mit várunk a félrelépéstől? Nyilván nem akarunk beszámolni róla a párunknak ha hazaértünk, nagy diplomatikus kussolásban csináljuk az ilyesmit, nem igaz? De mi van, ha kiderül a hűtlenségünk, azzal mit váltunk ki a másikból? Bosszúvágyat, dühöt, ami végképp megmérgezi az amúgy is lapos kapcsolatot. Ha azzal takaróztunk, hogy ennek a semmilyen kapcsolatnak a megmentéséhez lehet eszköz a félrelépésünk, akkor nyilvánvalóan időlegesen szerettük volna megúszni a botrányt. Ami azért lesz, ha kitudódik.
A legtöbb félrelépésnél használt kifogás: azért bújok mással ágyba, mert otthon már nem kapom meg, amit akarok. A megromlott kapcsolat valóban új érdeklődést szülhet, de jellemzően – és főleg a nők – előbb megpróbálják rendbe tenni a házasságot, tartós kapcsolatot, s csak azután néznek másra, ha ez nem sikerült. Az érzelmi kötődést nem helyettesíti a szex. Vagy nem tudtad? A félrelépések többségében csupán egy hirtelen jött gerjedelem kielégítésére kerül sor, érzelmi kötődés nem alakul ki. A románc alatt és után a hűtlen ugyanazt érzi az állandó párja iránt, s a szeretetre utal az is, hogy a legtöbb esetben a félrelépő bűntudattal küzd, s azért titkolózik, hogy meg ne bántsa a párját. Önámítás, egy totál beteg önámítás…
Szerencsés alkat az, aki képes viselt dolgait lelkileg is a szőnyeg alá söpörni, anélkül, hogy a megbánás belső konfliktusokat okozna. Minden megcsalás számít, ráadásul a lebukás terhe egy életen át elkísérheti az embert. Mert egy félrelépéshez ketten kellenek, s amit már ketten tudnak, az sokáig nem maradhat titok.
Egy rossz kapcsolatban a felek eleve sérülékenyebbek, sebzettnek, kiszolgáltatottnak érzik magukat. Erre rátromfolni egy megalázó hűtlenséggel, a biztos véget jelenti. A viszony.hu meg elmehet a pics*ba szerintem.
Szerző: Gini Papp – Illúzió
(Fotó: facebook)
Ottokár Broáfka Veled értek egyet.
No, megnéztem a Naplóban az embert, eddig nem néztem utána ki áll mögötte. Hótkiráz a hideg tőle…
Most komolyan mindenki egy önmagát gátlástalanul reklámozó, Györfi András nevű, feltűnési viszketegségben szenvedő figura direkt polgárpukkasztásán pörög? Minden egyes erre pazarolt szó reklám a “fiatalembernek” és roppant profi cégének. Nem szól másról az egész, mint a felháborodáskeltésről. Ha valaki nem hiszi, járjon utána… nem fogom “bereklámozni” a blogoldalát.
Nem a viszony.hu-val van a baj. A titkos viszonyokra rengeteg embernek igénye van. És a viszony.hu ezt az igényt igyekszik kielégíteni, amikor viccesen reklámozza magát. Ezek a reklámok – és én a karácsonyosat sokkal sokkolóbbnak tartom – inkább fricskák. Olyan helyzetekkel, amikkel nem szivesen nézünk szembe. Megcsalások, külső viszonyok lézeznek. Akinek nem inge…