Éppen Barcelonában voltunk, amikor olvastam a neten, hogy a brüsszeli repülőtéren és a metróban is robbantottak az Iszlám Állam terroristái. Borzasztó jeges félelem futott végig a gerincemen. Úgy éreztem szédülök, fázok és izzadok egyszerre. Tartott ez néhány másodpercig, majd felemeltem a fejemet és azt mondtam magamnak:
NEM FOGJÁK ELÉRNI NÁLAM AMIT AKARNAK, SOHA!
NEM FOGJÁK ELÉRNI NÁLAM AMIT AKARNAK, SOHA!
Hazafelé, a spanyolok repterén több maszkos, gépfegyveres ember mellett haladtunk el. Ez a felnőttre is rosszul hat, hát még egy kisgyerekre. Láttam a félelmet a lányom szemében, és leültettem a terminálban egy pár mondatos beszélgetésre, hogy elengedje a szorongását.
– Mondd, mit gondolsz ezekről a katonákról?
– Mondd, mit gondolsz ezekről a katonákról?
– Nagyon félek anya! Miért vannak itt? A robbantások miatt?
– Igen, szemmel tartják az utasokat, csomagokat. Segítik a biztonságunkat. Tulajdonképpen biztonságérzetet akarnak adni a jelenlétükkel. Én hiszem, hogy ez számít, jó dolog, ha már egyszer ez az állapot.
– De miért kell robbantgatni? Kik ezek? Miért csinálják?
– Emberek, akik félnek. Saját maguktól is. Nem merik szeretni magukat, és másokat sem. A szeretet hiánya miatt dühösek. Vágynak valamire, ami olyan közel van hozzájuk, hogy nem is hinnék, de nem érik el, mert rosszul nyúlnak hozzá.
– Emberek, akik félnek. Saját maguktól is. Nem merik szeretni magukat, és másokat sem. A szeretet hiánya miatt dühösek. Vágynak valamire, ami olyan közel van hozzájuk, hogy nem is hinnék, de nem érik el, mert rosszul nyúlnak hozzá.
– A szeretetről beszélsz?
– Igen. Én megölelném őket, hogy megértsék, megérezzék milyen jó dolog ez. Őket talán soha, senki nem ölelte meg.
– Igen. Én megölelném őket, hogy megértsék, megérezzék milyen jó dolog ez. Őket talán soha, senki nem ölelte meg.
– Anya, én akkor is félek tőlük.
– Értem kincsem, sokat fogunk beszélgetni erről, hogy elengedd ezt az érzést.
És félt, nagyon.
Amint hazaértünk, elkezdte a sírást, hogy ne menjünk Rómába. Megszakadt a szívem, mert tudtam, hogy ez most komoly. Valami olyasmit érez, amit eddig soha. Megértette, hogy a világban ez is megtalálható. Az erőszak, ami őt, és bennünket fenyeget. Picit felnőtt tőle…
Másnap betoppant a húgom és azt kérdezte:
– Hallottátok, hogy Rómát tartják lehetséges célpontnak a Húsvét miatt?
Pufffff, csak ez kellett, a hallótávolságban lévő lányom lelkének!
Pityeregni kezdett és könyörgőn nézett rám.
Aznap este nagyon rosszul aludtam, gondolkodtam.
Lehet, hogy ő érzi jól, és hallgatnunk kellene rá? Ne menjünk sehova, vesszenek a repülőjegyek és a szállásunk? Mit számít ha tényleg az élet a tét?
VAGY…
Most van az a pont, hogy meg kell tanítanunk neki: NINCS ÉLET, HA FÉLÜNK! És, hogy a félelmeink 99 %-a abszolút nem reális.
Kérdezgetni kezdtem a barátaimat, noha már kész válasz volt a fejemben, hátha hallok valami okosat még. És hallottam. Azt tanácsolták, NE kételkedjek az érzéseimben, adjak a lányomnak az erőből, a pozitív látásmódból. És ezt tettem.
Voltak pillanatok, amikor nem volt bennem tökéletes egyensúly, és meginogtam, hogy jól teszem-e, de úgy éreztem biztosan ez a dolgom most. Meg kell értenie, hogy a félelem legyőzhető.
Ezt hajtogattam neki többször hát utazás előtt: Nincs élet, ha félünk kincsem! Meglátod, minden rendben lesz!
Ferihegyen és az olasz reptéren is normális állapotok uralkodtak. Róma nagyon biztonságos város. Alapból is sok rendőr van, és tisztelik őket. Jól működik minden. Biztonságban éreztük magunkat és felejthetetlen napokat töltöttünk ott ismét.
Hazafelé a felszállást várva megfogtam a kis kezét és megkérdeztem:
– Mit gondolsz most kicsikém? Volt értelme ennyit félni mielőtt ide utaztunk?
– Egyáltalán nem.
– Mit tanultál meg akkor most magadról?
Hazafelé a felszállást várva megfogtam a kis kezét és megkérdeztem:
– Mit gondolsz most kicsikém? Volt értelme ennyit félni mielőtt ide utaztunk?
– Egyáltalán nem.
– Mit tanultál meg akkor most magadról?
– Azt, hogy át kell sétálnom ezen az érzésen… – mondta az én okos nagy lányom elgondolkodva.
“Amikor a gyermek emlékszik előző életeire” – ide kattintva olvashatod a lányomról szóló írást
Záró gondolatként fogadd el Nicolas Henin francia újságíró szavait, aki 2013-ban 10 hónapig volt az ISIS fogságában, és így rendszeres kínzásnak volt alávetve, viszont jól kiismerte a terroristák céljait és gondolkodását.
“A terrorizmus nagyon speciális eset: a terrorizmus sikerét nem a terrorista határozza meg, hanem az áldozat. Nem szabad erőszakkal reagálni a terrorizmusra. . Nagyon nehéz nem akarni bosszút állni, de ellent kell állnunk ennek a csábításnak, mert amúgy csak a következő terrortámadás előfeltételét teremtjük meg.
A fogságom alatt ezt a leckét tanultam meg: a terrorizmus meg akar mélyen belül változtatni. De nem ők nyertek, mert én önmagam maradtam.
A terroristák azt akarják, hogy kiboruljunk, hogy ne lássuk tisztán a dolgokat, hogy elveszítsük a józan ítélőképességünk. Egy ilyen merénylet után természetesek az érzelmek, de igyekeznünk kell túltenni magunk rajtuk. Leülni és józanul analizálni a dolgot, hogy mi a probléma oka, és mi a megoldás. Ne essünk háborús-retorikába, hanem vonjuk le a múlt tanulságait:
Szeptember 11 igazi sikere nem abból állt , hogy ledöntöttek két tornyot, hanem az Iraki és az Afganisztáni invázió. Ennek következtében született meg az ISIS is Irakban. Szeptember 11 sikerét nem a terroristák, hanem az áldozatok, az USA határozta meg. Ez egy stratégiai lecke, amit jól eszünkbe kell vésni.
A terroristák megtámadták az értékeinket, ne tapossuk el mi magunk is ezeket az értékeket. Őrizzük meg őket, a szabadságot, az egyenlőséget és testvériséget. Ne kínáljuk fel tálcán a terroristáknak a győzelmet. CSAK AKKOR NYERNEK A TERRORISTÁK, HA SIKERÜL NEKIK MEGVÁLTOZTATNI MINKET.”
“A terrorizmus nagyon speciális eset: a terrorizmus sikerét nem a terrorista határozza meg, hanem az áldozat. Nem szabad erőszakkal reagálni a terrorizmusra. . Nagyon nehéz nem akarni bosszút állni, de ellent kell állnunk ennek a csábításnak, mert amúgy csak a következő terrortámadás előfeltételét teremtjük meg.
A fogságom alatt ezt a leckét tanultam meg: a terrorizmus meg akar mélyen belül változtatni. De nem ők nyertek, mert én önmagam maradtam.
A terroristák azt akarják, hogy kiboruljunk, hogy ne lássuk tisztán a dolgokat, hogy elveszítsük a józan ítélőképességünk. Egy ilyen merénylet után természetesek az érzelmek, de igyekeznünk kell túltenni magunk rajtuk. Leülni és józanul analizálni a dolgot, hogy mi a probléma oka, és mi a megoldás. Ne essünk háborús-retorikába, hanem vonjuk le a múlt tanulságait:
Szeptember 11 igazi sikere nem abból állt , hogy ledöntöttek két tornyot, hanem az Iraki és az Afganisztáni invázió. Ennek következtében született meg az ISIS is Irakban. Szeptember 11 sikerét nem a terroristák, hanem az áldozatok, az USA határozta meg. Ez egy stratégiai lecke, amit jól eszünkbe kell vésni.
A terroristák megtámadták az értékeinket, ne tapossuk el mi magunk is ezeket az értékeket. Őrizzük meg őket, a szabadságot, az egyenlőséget és testvériséget. Ne kínáljuk fel tálcán a terroristáknak a győzelmet. CSAK AKKOR NYERNEK A TERRORISTÁK, HA SIKERÜL NEKIK MEGVÁLTOZTATNI MINKET.”
Szelfizz gépeltérítővel – kattints ide a buggyant túsz képéért 😀
Lábjegyzet: A francia elnök és a holland politikusok következetesen úgy nevezik az ISIS-t hogy “Daesh”. Több okból. Eleve ezen a néven indultak, mint mozgalom és aztán változtattak. A másik ok, hogy ezt az eredeti nevet jobb használni, mert az iszlám állam semmilyen szempontból nem stimmel, az ő esetükben nincs szó se iszlámról, se államról. Azonkívül van még egy jó ok Daesh-nak hívni őket az, hogy utálják ezt a nevet.
Arab betünév ‘al-Dawla al-Islamiya fi Iraq wal-Sham’ (DAIISH). Ami annyit jelent, hogy iszlám állam Irak és Levante területén, de van egy olyan jelentése is , hogy inzultust, összetiprást és széthúzást okozni.
Félelmetes, hogy még mindig itt tartunk! Akár a sötétnek titulált középkorban. Még mindig vannak olyan területek a Földön, ahol az emberek szándékosan vannak “bután tartva” pontosan azért, hogy a vallás mögé elbújó, hatalomra törekvő embercsoportok, bármit meg tudjanak valósítani, a vakhitű, sötét emberek segítségével!
Félre értés ne essék, én nem őket magukat ítélem el, hanem azokat, akik tudatosan manipulálják embertársaikat, saját érdekeik, céljaik megvalósításáért.
A vallások bármelyiké
re is gondolunk, ugyan nem egyformák, de mindegyik egy-egy embercsoporttól származik. Istennek minden gyermeke ugyan olyan kedves, nincs különbség! Pontosan ezek miatt, én nem csapódtam egyik valláshoz sem, csupán Istenhez tartozom, és kettőnk közé nem kell pap, lelkész, vagy vallási vezető! Sok vallás mögé bújtatott cselekedetnek, mint ahogy fent is olvashattuk pontosan a félelemben tartás a feladata. A félelem egy olyan lelki béklyó amitől mindenki meg akar szabadulni. Mindenki más más módszerrel próbálkozik, több kevesebb sikerrel. De, bármi is legyen a cselekedetek motivációja, semmiképpen nem lehet az erőszak a válasz a terrorizmusra.
Nagyon szép gondolatok, de én most már hajlok arra,hogy fogat fogért /sok fogat / lehet, hogy nem tudnak bennünket megváltoztatni, de az biztos, hogy ők nem fognak megváltozni soha.
Idejönnek, mint menekültek és jó esetben csak lenéznek minket, mert a vallásuk szerint mi csak gyaurok vagyunk, az állatoknál is kevesebbet érők. Tisztátalannak tartják az ételünket, a viselkedésünket, mert mi nők nem bújunk csadorba, mert nem csonkítjuk meg a leánygyermekek nemi szerveit, mert mi nők egyenjogúnak merjük tartani magunkat a férfiakkal, még ha azok közül sokan itt is szeretnének újra és újra a főzőkanálhoz zavarni minket.
Rossz esetben eleve terroristák, akik a saját életüket se tartják értéknek, csak a mennyekben pont rájuk váró 72 hurit, amiért mindenkit érdemes megölni, még önmagukat is.
Van miért félnünk.
Ezt azonban meg kell tanulni kezelni és bár nem szabad a terroristákhoz hasonlóan gyilkosokká válni, azért birkamódon se szabad viszonyulni.
Változni pedig szabad, sőt kell, akár lelkiekben is. A farkas és a birka gondolkodásmódja között meg kell találni a helyes utat.
Tündéri okos nagy lányod…ôk még olyan tiszták. Annyira szeretlek olvasni!