Még 2014 elején osztottam meg ezt a videót, ami most újra vírusként terjed a facebookon, ergo igény van rá. Szereti a lelkünk ezt a témát, és ez jó! Két fiatal srácot látunk benne, akik New York egyik utcáján, egy pizzázó előtt udvariasan arra kérik a falatozókat, hogy adnának-e nekik egy szeletet, mivel nagyon éhesek. Meglepetésükre azonban minden próbálkozásuk kudarcba fullad, hiszen senki sem hajlandó osztozni velük. Váratlanul azonban éppen onnan jön a segítség, ahonnan a legkevésbé számítottak rá.
A két fiatal egy hajléktalant örvendeztet meg egy pár megmaradt pizza szelettel. Húsz perc múlva pedig egy másik fiatal, hajléktalannak álcázva magát bepróbálkozik, és nagy meglepetésére a tengődő férfi gondolkodás nélkül megosztja embertársával az ételét.
Ezután egy igencsak megható rész következik, ugyanis a beépített fiú pénzt ad a napi falatját is megosztani képes szegény embernek, ezzel köszönve meg jószívűségét. A férfi nem is tudja mire vélni a dolgot, egyszerűen elsírja magát. Mindannyian tanulhatnánk ettől az embertől, hiszen soha sem tudhatjuk, hogy ki lesz az, aki legközelebb a kezét nyújtja felénk.
Aki ismeri a blogomat tudja, hogy a hajléktalanság kérdése az egyik vesszőparipám, számtalan jó példát találni itt becsületes, jószívű, adakozó nincstelenekről. Tudnunk kell, hogy a hontalanság, pillanatról-pillanatra élés egészen megváltoztatja a gondolkodást. Nem ragaszkodnak már a tárgyaikhoz ezek az emberek úgy, mint mi, a halmozók. Tudják, hogy mindez csak illúzió. A birtoklás átmeneti. Talán ezért is osztoznak könnyebben a semmin is. Rendkívül tanulságos figyelni Őket ebben a helyzetben. Könnyedén és manírok nélkül adnak.
Szerző: Gini Papp – Illúzió
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: