Vujity Tvrtko gondolatai Kiss László úszókapitány esetéhez

Annyiszor, de annyiszor elhangzanak nagy bajnokaink nevei Kiss Lászlóval kapcsolatban. Vajon mit érzett az egykori áldozat, amikor valamelyik úszófenoménunk elsőként csapott be a célba, utána meg büszkén nyilatkozott a mesteredző, vagyis az ő megbecstelenítője?!

Bevallom őszintén, nálam a nemi erőszak nem megbocsájtható, börtönnel nem leülhető, s szinte mindegy számomra, hogy elkövetője megbánta-e utólag a tettét vagy sem. Erre nálam nincs bocsánat. Mégis, ez az egész szörnyűség felvet bennem néhány kérdést, s előhoz belőlem pár gondolatot.

A Magyar Úszó Szövetség üléseket tartott majd döntött: testületileg kiáll Kiss László mellett. Szíve joga, így szavaztak a tagok, az ő felelősségük. Ugyanakkor a mellékmondatok egyike számomra megdöbbentő: az uszodák világában ez köztudott volt, erről az esetről tudtak az úszótársadalom tagjai. Nos, ha ez így van: kérném a vezetőket, hogy tegyék egyértelművé: van-e még ilyen eset az uszodák világában. Több okból is szeretném tudni.

Kiss Lászlóról a széles közvélemény számára 55 év után derült ki mindez. Természetes érv, hogy mennyi mindent tett az elmúlt fél évszázadban. Ezt senki sem vitatja. Tisztelet és megbecsülés érte. Nem hiszem, hogy lenne magyar, aki ne hajtott volna fejet a mesteredző eredményei láttán.

Illetve lehet, hogy mégis van valaki: egy Zsuzsanna nevű hölgy.

Meredek a párhuzam, de talán illik ide: más esetben, amikor aggastyánként felkutatnak egy bűnöst, akkor sokan mondják, hogy miért kell bántani, elítélni, meghurcolni egy öregembert? Miért kell ítélkezni? Nos, az áldozatok és a társadalom többi tagja miatt is. Nem tudjuk ebben a pillanatban, hogy él-e még a későbbi sikerkapitánynak és társainak az áldozata, hogy miként élte meg ezt az egészet a szerencsétlen nő akkor, s ha még közöttünk van, miként éli meg most. Vajon mennyire nyomorították meg életét a történtek?

55 éve történt a csoportos nemi erőszak. Vannak, akik évtizedek óta hallgattak róla. Az ő felelősségük is, hogy Kiss László mesteredzőt, sportfenomént most meghurcolják. Ha tudtak az esetről, miért nem korábban öntöttek tiszta vizet a pohárba? Miért csak most, amikor valakik, valamiért közzétetették ezeket a dokumentumokat, s az ítéletben szereplő aljasságot. Micsoda teher volt Kiss Lászlón, aki időtlen idők óta szállítja az elképesztő eredményeket úgy, hogy egy időzített bombán ült? Nem tudom a válaszokat. Azt tudom, hogy ez az egész tragédia méltatlan sokakhoz. Méltatlan a zseniális kapitányhoz, akire mostantól nem úgy fogunk emlékezni, hogy “a legendás olimpiai bajnok edzője, megannyi szakmai és állami elismerés birtokosa”, hanem úgy, hogy egy elvetemült erőszaktevő (is). Szégyen ez a közegre nézve is. Azokra, akik tudtak erről. Tudnak másról, másokról is?

A kapitányról sikerkönyv született. Egyetlen sor sincs benne erről a becstelenségről. Sokféle bűn van. Mindenki tudta, hogy az Aranycsapat tagjai harisnyát meg mi minden mást csempésztek nyugatról. Volt sportolónk, aki részegen vezetett. A társadalom pedig előbb vagy utóbb megbocsájtott. A “csoportosan elkövetett nemi erőszak”, amely során K. László harmadikként erőszakolta meg az addigra már ájult áldozatot…nos, ez nem a fenti bűnök kategóriája. Nem áram és gázlopás. Nem adócsalás. Nem közlekedési szabálysértés. Az más megnyomorítása, megalázása.

Vannak hírek, amelyek felülírnak életutakat. Császár Előd tehetséges énekes volt, mégsem a slágereire emlékszünk, hanem arra, hogy “megölt egy rendőrt.” Sok ilyen példa van, konkrétan rengeteg.

Egyetlen dologra lehetne “jó” ez az egész: arra, hogy megtisztuljon a sportág. Ha van más is, elő vele, méghozzá azért, hogy más majd ne 75-80 évesen nullázza le az egész életét. Ne legyen több “Kicsi Bácsi” meg Kiss László. S hogy utóbbi miként érezte magát akkor, amikor előbbit szexuális bűncselekménnyel vádolták? Mit érzett, amikor őt, a legnagyobbat keresték ezzel kapcsolatban az újságírók? Jó kérdés, őszintén kíváncsi lennék a válaszra. Arra, hogy nem gondolt-e rá: lehet, hogy el kellene mesélnem a saját történetemet, s nem azért rettegnem, hogy egyszer majd kiderül…

Sokan találgatják, hogy mi lesz Kiss László sorsa. A MÚSZ testületei kiállnak mellette.

Nem vagyok úszóedző, tanítványaim nem hoztak semmilyen érmet sehonnan. Nem vagyok bíróság sem, nem jogom ítélkezni. Az ítéletet meghozta a bíróság 1962-ben, majd meghozta a nép is, 24 órával ezelőtt. Ki így, ki úgy döntene…

Megmondom őszintén, én a helyében lemondanék, és lehet, hogy még mások helyében is. De ez az én szubjektív döntésem lenne.

Tvrtko

Update:

A Kiss László és társai által elkövetett bűncselekményről írtam délután (fentebb). Mindent az áldozat életét, oldalát szem előt tartva írtam. Miután soraimat elolvasták, többen is megkerestek. Szörnyű ezt leírni: még a nemi erőszaknál is nagyobb (!) tragédiáról számoltak be.

Isten nyugosztalja, Zsuzsanna!”