Retro faloda című cikkem (ITT) felsorakoztatta azokat a tárgyakat, ételeket, melyek majd minden család életének szerves részét alkották. Ki ne szeretne merengeni a régmúlton, azokon a tárgyakon, melyek számára kedves emlékeket ébresztenek? Elmosolyodni valamin, amit talán ovis korában fogott utoljára a kezébe, vagy felidézni az ízét annak a citromhabnak, amilyen finomat azóta sem evett… Lássuk ezt a gyűjteményt, amit szintén imádni fogsz!
Tudod, hogy a Lidl-ben egészen hasonló ízű Négercsókot vásárolhatsz? Leesett az állam amikor beleharaptam 🙂
Érdekes emlékem kötődik ehhez a Pepsihez – azonkívül, hogy majd beledöglöttem míg hazacipeltem az üvegpalack súlya miatt -. Egyszer letekertem a kupakot – persze csakis foggal(!), ahogy illik -, és a kupak alatt egy cigicsikk lebegett… (Pepsi 1981-ből)
A Széchenyi uszoda bisztrójában, a cirkusszal szembeni bejárójánál most is van Bambi
A szomjunkat persze nem oltotta, de imádtuk
Csakis a meggymárka! Egész nap óriási sötétbordó kör díszelgett a számtól egy centire, minden irányba – ha vedeltem -…
Jó konzervízű és savanyú sárgabarackos. Ki emlékszik rá?
“Az Etüd üdítő nedű” Ez volt a reklám szlogene
Csak mondom a mai “kismacskáknak” akik csak ezt ismerik, volt ám annak idején Kutya nyelv is, egy aranyos kölyök kutyával a dobozán. Ki emlékszik még rá? 🙂
Sokáig féltem megenni, azt hittem leveskocka
Aztán vagy-e te olyan vénség mint én, és adagolta-e még neked is az 50 filléres fagyit ilyen hűtő tartályból a presszós néni? 🙂
Vagy így:
Mondok még durvábbat! Ilyen pénzbedobóba szórtuk be egyenként a fagyi árát
A zöld volt a legfinomabb
No, ennek még íze is volt!
Ez még a békebeli, egy nagy korty ital és egy nagy szem meggy! Ma már pici ital, pici fonnyadt meggy… Családi névnapokon azért bedőzsöltek belőle a gyerekek is, sok jó nem sült ki belőle.
Alap. Miért nem gyártják már? 🙁
A méltán népszerű rágógumi, 2 perc alatt kőkemény lett, de addig legalább fogrohasztóan cukros
Volt kéményseprő rágó is, fekete színű. Na, arra ki emlékszik?
Pattogós cukrot szeretted? Én inkább robbanósnak éreztem, utáltam. Manapság is kapható, a lányom imádja.
Hányszor vágta szét a nyelvedet?
Joghurthab. Fele királyságomat egy citromosért!
Retro karácsonyunk, emlékszel még rá? Kattints IDE!
Puncs, jó vad volt az íze 🙂 Pisztáciást kóstoltad?
És ilyen tálkába szervíroztuk 🙂
Törökméz, fele cukor, fele méz. Jól megtudta fájdítani az ember fogát. A búcsúkban beszerezhető volt.
Mint, ahogy a selyemcukor is…
Csak mondom: selyempapírral voltak elválasztva benne az emeletekbe rakott karikák 🙂
Istenemre, nem csak az idő szépíti meg, ez a rudi finomabb volt. Savanykásabb, citromosabb.
Ilyen dizájnja volt a sütőpornak, míg anyám a sütit készítette, én a rajta lévő recepteket tanulmányoztam nagy érdeklődéssel
Úristen, de finom volt! Egyenesen a szánkba bele 🙂 Elvégre BNV-díjas termék volt 😉
Úgy fél kiló vaj és 53ezer kalória lehetett a téli fagyiba, de kit érdekelt? Lemászókáztuk…
Persze az igazi Kojak nyalóka nem piros. Csokis bevonat alatt finom tejkaramella ízű. Nyami 🙂
Azt sosem szerettem ha kilátszott a tejbegríz a kakaó alól 🙂 A legjobb édesség volt, és az, mind a mai napig 🙂
Az íze nem volt nagy durranás, de a dobozából remek varrós doboz lett egy csomó családban 🙂
Amikor nagyapámmal vonatoztunk, az utasellátóban ebből mindig bezsákmányoltam. Fantasztikus ízű csoki krém vékony ostya és csoki kéreg alatt
A fantasztikus Leo. Melyik volt a kedvenced?
A mostani jégkrémek a kanyarba sincsenek ehhez képest!
Otthon is készíthettél. Miért nem gyártják már ezeket? Imádtam. Noha, türelmem sosem volt megvárni míg megfagy. Úgy habosan betoltam.
Ezeket a fagyikat is ilyenben készítettük el:
Buktába, derelyébe csakis Hitler-szalonna! Ha őszinte akarok lenni, még magában is … 🙂
Aki ilyet nem rágott a 80-as években, az nem is élt. A limot megvettük vagy 20 fillérért, aztán megfogadtuk, hogy türelmesen beszórogatjuk egyenesen a szánkba, de minimum a tenyerünkbe és onnan nyalogatjuk ki. Kisvártatva már azon kaptuk magunkat, hogy a szánkban van, és a nyáltól összeállt a műanyag palack nyakában az egész cucc valami masszává. Ezután állatmód rágni kezdtük, hogy mindenképpen kijöjjön az utolsó nyalintás is belőle.
Méz ízű volt. Határozottan.
Kedvenc kekszek:
A Terefere hátán kivágható, összeilleszthető zsiráf volt
A klasszik. Sportszelet 1 forintért, atya ég….
Ez volt apám kedvence, ergo ilyen mindig volt otthon
A Forma I. viszont az én kedvencem volt. Mindig kilécciztem belőle egyet!
Mi így alkoholizáltunk a felnőttek mellett 🙂 20 fillér volt darabja a trafikban
Igaz, íze nem sok volt, de milyen menőn lehetett már nagyoskodni vele! Gyerekként úgy gondoltam, tisztára úgy nézek ki, mint aki igazi cigit szív. Aztán az elázott papírt vagy le tudtam szedni róla, vagy nem. Rágtam én kőkeményen is. Ha elég szikkadtra leltél, azt szög helyett is tudtad használni 😉
Valamiért nagyanyám hitte, hogy szeretjük az ananászost, közbe nem. Mindig azt hozott.
Csupa ragacs, tök ízetlen, de ettük
Melody pops most is van más néven, mert a lányomnak szoktam venni. A szárának hosszát változtathatod és fütyülni is lehet vele.
Nincs olyan ember, aki nem ismeri…
A jó utasellátós
Felhívnám a szíves figyelmedet: Sehol egy E betű…
Kártyanaptáron a mindenki kedvencei. Azt is gyűjtöttem. Vajon hol lehet most a hatalmas kártyacsomag amit összevissza csereberéltünk?
Bírtad?
Pannit evett valaki? Milyen ízű volt?
Ezt a Pannit ismertem, és minden áldott alkalommal fel is öltöztettem ha kirágtam a papírból a csokit
Ez életveszélyes volt, mert egy ültő helyembe bevágtam egy zacskóval. Nem volt határ.
Kedvencem minden mennyiségben a darálós keksz! Ha valaki tud egy jó receptet, ne fogja vissza magát, tolja fel ide! 😀
Ilyet is begyűrtem párat
Ugye mindenki emlékszik a Kismackóra? 🙂
Csakis az epres. Hát neked?
Ahogy olvasod. Ettük mi ezt szőröstül-bőröstül…
Ez de jó volt!
A mókusból fogyasztottam bátran. De a metró is a kedvencek között volt.
Volt aki ezt kenyérre kente? Nem hiszem 🙂 Csak úgy, az ujjunkkal!
Ezekre nem emlékszem, milyenek voltak?
Ha nem találtad meg kedvencedet, itt egy nagyobb paletta még:
Imádtam, én magában ettem, mígnem anyum jól eldugta a hűtő tetejére…no, ott nem értem el, max ha elvágódtam a székkel… Apum ilyen dobozokban tartja a csavarokat.
A retro M&M
… a Duna kavics is
… és Nebuló.
A nyakunkban, csuklónkra tekerve menőztünk vele, aztán szépen olvadni kezdett, a méhek meg jöttek ránk…
Összevesztünk a fehéreken az öcsémmel
A Kajla felőlem évekig is állhatott a polcon, nem jött be. Te szeretted?
Így pattogtattunk mi 🙂
Remélem neked is nagy örömet szereztek ezek a képek, és boldog emlékektől húzódott mosolyra a szád!
Kattints ide, és tarts velem egy alternatív időutazásra!
(képek: retronom.hu)
Kimaradt még a kangliscukor. Spárgán lógott, persze fehéren.
Az én nagy-nagy kedvencem,a Ferkó szelet volt. Soha senki nem említi meg. Pedig sokunk örömére akkor létezett. Na meg a bocskorszíj.
Darálós keksz: 75dkg liszt, 25dkg porcukor, 14dkg zsír, 4 egész tojás, 1 csomag vaníliás cukor, 1 csomag sütőpor. Este állítjuk össze és reggel sütjük.
Szerintem,még két személyes kedvencem lemaradt:a pillecukor meg az a kisüthető snack(különböző formajú).