A Kádár-korszak gyermekeinek akkor kezdődött el a hivatalos, igazi, nagybetűs nyári szünet, amikor a családi Wartburg elhagyta az Osztyapenko szobrot, és döcögött az M7-esen végre a Balaton felé. Vállalati beutaló a kesztyűtartóban, és visszafordíthatatlanul pöfögve a SZOT-üdülő felé, ahol birtokba vehették a lakkozott fa bútoros szobákat, Junoszty tévével, csipketerítővel. Az anyák lesütöttek három napra való fasírozottat, rántott húst és csirke combot a biztonság kedvéért, csomagoltak sertésmáj konzervet, és egyéb finomságokat, nehogy véletlenül éhen maradjon valaki a családból. De ők bizony nem voltak éhesek soha. Versenyt futottak az NDK-s turistákkal a főtt kukoricáért, lángosért, fagylaltért.
1962. A siófoki SZOT-üdülő boldog arcai
1960. A tihanyi Balaton Motel egyik meseszép szobája. Tükörpaplanos háló, de már bidé (persze szigorúan az ágy mellett 20 centivel)
Retro disco 1986-ból, remegni fogsz a gyönyörűségtől! 😀 – kattints a linkre!
1968-as Hajómodellező Országos Úttörő Bajnokságának résztvevői (Balatonszemes). Míg a déli parton ez, az északin Zánka volt a szocializmus kirakattelepülése.
Kire emlékszel retro kedvenceink közül? Kattints ide, teszteld magad!
Amikor még kutyaól sátorban aludtunk a Balcsi partján, pokróccal letakart Trabik, Wartburgok, Skodák és Zsigulik között. Nem féltek a szüleink, ha “eltűnt a gyerek” a kempingben, biztosan előkerült egy NDK-s lakókocsijából egy darab dinnyével. Zöld, katonai, felfújható matrac csónakok, piros-kék gumi szagú matracok mindenfelé.
Stoppolás, M7-es,Trabanttal szállni élvezet, SZOT üdülő, tálcahúzós étkező, Bambi, ismerkedési est, NDK-ás szandik, Disco, smárolás, gumimatrac, leégés, zsebpeca, Szokol rádió, Kapcsolj az ötödik sebességbe, fagyi, bélás, lángos, fecske fürdőnadrág, fecske cigi, sör, sörhas, szalonsütés, szúnyogok, búcsúest, címcsere.
Emlékszel?
Egy alternatív időutazásra indulhatsz ha ide kattintasz!
Biztos volt, hogy egy család legalább 2 hetet beutalóval, kedvezményesen üdülhet.
Kemping Zamárdiban (1974)
Szakszervezeti Üdülők szerte az országban, a Balcsi partján rengeteg. Alutálcákon a lecsós virsli, jófajta pörköltek, sült hal. Sokszor csak délután látták először a gyereket a szülők, de tudták, biztonságban van, és egyébként is, tud magára vigyázni.
A fotón a siófoki Motel Étterem látható, 1962-ben
„Egy balatoni üdülő gondnoki lakásában élhettem ifjúságom hajnalán, napi szinten láttam egy nagyvállalat és több SZOT üdülő életét, Siófoktól Szárszóig a komplett part életét, gyakorlatilag 1985-ig. Nem volt üvöltő zene, ellenben kötelező csendespihenő volt, az M7-es ragyogó volt a régi 7-eshez képest, szinte minden működött, ment a seft és a csencselés a dugig tömött kempingek külföldijeivel. A dollárboltban megvehettük a dobozos sört, a diszkókban, csárdákban, szállodai bárokban szórakozni, táncolni lehetett, zenére, összebújva a csajokkal. A személyzet nem vert véresre, ha szóltál a meleg sörért, és hosszan sorolhatnám az általam egyébként gyűlölt komcsi világ éppen használható szolgáltatásait!” – így emlékszik vissza egy Kádár-kori gyerek.
Retro faloda – így ettünk mi hajdanán! Kattints ide!
Kompra várakozók 1964-ben
60-as évek vége, 70-es eleje, a balatoni kompjáratok csak úgy szelték a magyar tengert, dugig rakva nyaralókkal
Az egyik kedvenc képem a Fortepan-tól alább található:
A Tihanyi-félsziget, a Belső-tó és az 1055-ben alapított bencés apátság templomtornyának festői szépségét a Palma Gumigyár vezérigazgatója is felfedezte, így 1969-ben itt készült reklámfotó az állami vállalat által gyártott színes gumimatracokhoz, amik nagyon hamar kötelező nyári kellékei lettek a korszak minden háztartásának. Akárcsak a képen látható lila szódásszifon!
1980-as balatoni életkép, a korszak jellegzetes beton virágtartójával, padjaival és sóderkaviccsal felszórt partszakaszával. Bár a fotó épp egy nyugodt pillanatot ábrázol, a hivatalos Kádár-kori propagandagépezet pont ezeknek a pihenőhelyeknek a tönkretételével vádolta meg az autóstoppal közlekedő, kempingekbe belógó, farmernadrágos huligánokat, hippiket, hobókat és csöveseket. A korabeli véleményformálók szerint ráadásul a Balaton nemcsak a munkásosztály kedvelt pihenőhelye volt, de a bűnöző életmódra hajlamos, szabados életvitelükkel a nyugati életérzést majmoló, megtévesztett fiatalok gyűjtőhelye, valamint a nyaralókiadással munka nélkül, többhavi fizetésnek megfelelő összeget kereső fusizók és ügyeskedők paradicsoma is, akiknek a tevékenységét az állam minden áron szabályozott keretek közé akarta szorítani.
80-as, 90-es évek szívtiprói akkor és most, ITT!
„A ’70-es évek közepére a balatoni nyaralás természetessé válik. Alig akad család, ahol a munkahely, egy szomszéd vagy egy nagybácsi révén ne juthatnának el a szülők a gyerekekkel egy hétre szemesre vagy Siófokra. 1978-ra nyilvánvalóvá válik, hogy a Balaton megtelt. A strandokon már reggel 9-kor elfogynak az árnyékos helyek, a tihanyi révnél végtelen kocsisorok állnak.” – Részlet Papp Gábor Zsigmond Balaton retró című, 2007-es dokumentumfilmjéből.
Ebben az összeállításban is láthatsz néhány emlékeztetőt – kattints ide!
Nekem a Balaton a Riviera,
Napozni ott szeretek a homokon,
Nekem csak jó estét a buona sera,
nem töröm más szavakon a kobakom.
Nekem a Balaton a Riviera,
Ettől nem tántorít el a tél, a fagy.
Szívedet akarom elvenni még ma,
Mert az egész nagy világ nekem te vagy!
Nekem a Balaton a Riviéra,
Mert az egész nagy világ nekem te vagy!
Mert a Lollobrigida és a Sophia Loren,
Meg a Marina Vlady nekem te vagy!
Ezt énekelte Németh Lehel és Felföldi Anikó a ’60-as évek közkedvelt popslágerében. A Siófokon nyaralók is pont olyan jól érezték magukat a lángosszagú, „Zimmer frei” táblás Balatonon, mintha a Riviérán napoztak volna.
Boldog 80-as évek! Kattints ide a sorozatért!
- Retro karácsonyunk, emlékszel még? Kattints ide!
- Ilyen volt az élet Csillebércen, ha jó úttörő voltál
Szerző: Gini Papp – Illúzió
(fotók: balatonnyaron.hu, facebook, retronom, ilovebalaton.blog.hu, fortepan, index)
Semmmi gond Én Heves megyében, szintén nagymamánál játszottam a porban nyaranta. Ha szerencsés voltam..Ha nem, fateromnak húztam a malteros vödröt a telken, ahol építkeztünk. A mama főztje felejthetetlen…
Hát, nekem az jött le, hogy a balatoni nyaralás a rendes éves programotok volt. „A ’70-es évek közepére a balatoni nyaralás természetessé válik. Alig akad család, ahol a munkahely, egy szomszéd vagy egy nagybácsi révén ne juthatnának el a szülők a gyerekekkel egy hétre szemesre vagy Siófokra.”
Kicsit figyelmesebben kellett volna olvasnom, hogy csak egy filmből idéztél. Ez legyen a legnagyobb félreértés közöttünk 🙂 Nekem viszont mázlim volt, ovi helyett egy pesti peremkerületben a nagyinál nőttem fel, aki mindennap főzött.. mondjuk ennek az az ára, hogy nem csak a menza, de néha még az anyám főztje se ízlik igazán 🙂
Kedves Péter, gyerekkoromban egyszer jártam a Balatonnál, nem voltam mázlista én sem. Még úttörőtáborban sem voltam. Megkeseredtél, nem is hibaztat szerintem ezért senki, ezt termelte ki a rendszer. Azért a menzát én szerettem, ilyen szar az ízlésem.
Kedves Mázli! Mint a nicked is mutatja, te egy mázlista voltál. Én gyerekkoromban egyszer nyaraltam a Balatonon úttörő táborban. Az egyszerű melósok, mint a szüleim, nem kaptak beutalót a SZOT üdülőkbe, csak a párt funkcionáriusok, meg a kivételezettek. Az egész cikket úgy ahogy van átitatja egy hamis nosztalgia. Nem volt jó, vagy jobb (az üdülők menza kajája se – volt alkalmam felszolgáloskodni nyári munkán ) az pedig egyenesen gyomorforgató, hogy a csencselő, seftelő ügyeskedő módit édes meghatottsággal tárgyalod. Az egész egy hamis nosztalgia. A fiatalság tényleg jó volt, de ettől még pocsék volt a menza kaja, a rendszer igazságtalan… Hogy ma se jobb?! Na ez is gáz…
10 ÉVES KOROMBAN LÁTTAM ELŐSZÖR A BALATONT.VONATTAL MENTÜNK AZ ÉDESAPÁMMAL,A CSODÁLATOS BAKONYI HEGYEKEN ÁT. KÉSŐBB KÖRÜLUTAZTAM A BALATONT STOPPAL, FERGETEGES ESTEK A FÜREDI VITORLÁSBAN………..AZÓTA SIKERÜLT PÁR HELYRE ELJUTNI KÜLFÖLDRE IS DE AZOK AZELSŐ NYARALÁSOK ÉLMÉNYE SOSEM HALVÁNYUL…TALÁN MERT AKKOR FIATALOK VOLTUNK.KÖSZÖNÖM MÁZLI! SIKERÜLT EGY KIS IDŐRE 18 ÉVESSÉ VARÁZSOLNOD.
Mennyivel jobbak voltak azok a nyarak! A Balaton nem volt modernizálva, a természet volt az úr. Minden olyan egyszerű és természetes volt. Ma meg csak a pénzlehúzós éttermek, a beton, az egekbe szökő árak…..Már nem ugyanaz a hangulat….
Azok a pezsgő 80-as évekbeli nyarak, hiányoznak!
A pálma matrac, istenem, mit adnék, ha ilyet árulhatnék most! :)) Jó kis összeállítás.
Köszönöm Mázli! Csodálatos leltárát adtad a retro kellêkeknek, és megidéztél egy boldog világot, ahol nem volt luxus a nyaralás. Trabicsek, sátor, kék-piros gumimatrac… De ismerős!