Carlo Pedersoli, mindenki Bud Spencere vagy Piedonéja, 86 évesen elhunyt. Nem is egy generáció nőhetett fel úgy, hogy pontosan tudta kit takar ez a név, és boldogan ült a tévé elé, ha őt láthatta benne.
(fotó: © Libri / Németh Dániel)
Pedersoli 1929. október 31-én, Nápolyban született egy gyáros fiaként. Gazdagságukat hirtelen veszítették el, amikor 1943-ban egy bomba robbant a gyár előtt. Rendkívül jó tanuló volt, ötévesen lett első osztályos, az ötödik osztályt ki is hagyhatta, 16 évesen pedig felvették az egyetemre, vegyészhallgatóként. Tanulmányait nem fejezhette be, mert családjával Brazíliába költöztek. Ott aztán belekóstolt néhány munkába, volt rakodó, adminisztrátor, és egy vegyipari cégnél is elhelyezkedett, ahol kamatoztathatta az egyetemen szerzett ismereteit.
Másfél év múlva hazaköltözött Olaszországba, ahol jelentkezett a jogi egyetemre is – melyet több mint 20 évvel később fejezett be végül -, mellette azért még úszóbajnok is lett.
Azt mesélte, mindenféle erőfeszítés nélkül úszta le Olaszországban elsőként egy perc alatt a 100 métert gyorsban. Majd vízilabdázóként olimpikon is lett. Kárpáti György szerint az utolsó meccsét a magyar válogatott ellen játszotta. Közben már kacsintgatott a filmezés felé is, elvállalt egy-két kisebb szerepet, majd visszautazott Dél-Amerikába.
(Pedersoli úszóbajnokként)
Ott újra kalandosan alakult az élete. Az amazóniai dzsungelben aszfaltozott, Caracasban, az Alfa Romeo alkatrészgyártó során dolgozott. Hosszú ideig falta a nőket, majd 1960-ban feleségül vette szerelmét, Maria Amatot, aki három gyermeket szült neki. (Giuseppe 1961-ben, Christine 1962-ben és Diamante 1972-ben jött világra).
Apósa, Guiseppe Amato híres producer volt – például neki köszönhető az Édes élet –, de Pedersoli szerint nem neki köszönhette, hogy befutott. Akárhogy is történt, néhány kisebb szerep után 1967-ben megszületett Bud Spencer (kedvenc színésze, Spencer Tracy és a kedvenc söre, a Budweiser keresztezésével).
(Bujtor István volt Bud Spencer általam legjobban szeretett magyar hangja. Itt van mind a 11 szinkronhangja!)
77 éves lett a csillagszemű bunyó király, Terence Hill! Kattints ide!
1967 és 1985 között 16 filmben játszott együtt Mario Girottival, azaz Terence Hillel (és még egyszer utoljára a Terence Hill rendezésében készült Bunyó karácsonyigban 1994-ben).
A spagettiwestern meghatározás, egyértelműen kettejük nevéhez fűződik. Mivel Bud Spencer nem nagyon tudott angolul, a jeleneteiben a szövegének csak az elejét és a végét nyomta meg, közben pedig csak mormogott.
Anulu szigetére emlékszel még? Mutatom a helyet, ami pont olyan és téged vár 🙂 Kattints ide!
Bud Spencer korábban sosem hordott szakállat, de az első filmsikerek után haláláig szakállas maradt.
A spagettiwestern fokozása a babwestern lett. Az ördög jobb és bal keze 1-2-ben a félig törvényen kívüli főszereplők a jó ügyért rendeznek vértelen, komikus verekedéseket. Innentől az összes sikeres filmjüknek ez volt az alapja. Bud Spencer szerint a mintaképük Stan és Pan volt. (Bár a filmjeikben sokat bunyóztak, Bud Spencer állítása szerint az életében csak kétszer verekedett: egyszer olimpikonként, egyszer pedig akkor, amikor majdnem elütött egy biciklis hentest, aki erre meg akarta késelni.)
Filmjeik a mai napig lekötik az újabb generációkat, de szívesen odaülnek elé azok az ötvenesek is, akik ezen nőttek fel gyermekkoruktól fogva. Szinte hetente bukkannak fel különböző csatornákon és mindig találsz bennük újabb poént. Olaszország mellett Magyarország és Németország a legnagyobb rajongói bázisuk, hiába vették meg az olcsó dvd lemezeiket, több milliós megtekintéssel vannak fent a Youtube-on is filmjeik.
Állítólag Fidel Castro is imádta ezeket a filmeket, és meg is hívta egy látogatásra Bud Spencert, amit ő udvariasan elutasított. A kommunisták eleve szerették játszani a filmjeiket, mivel a gonoszok gyakran kapzsi oligarchák voltak. Az arab világban pedig azért játszották szívesen, mert nem volt bennük szex. Az alkotók a kritikai siker helyett a célközönségnek (az egész családnak) akartak megfelelni.
Terence Hill nélkül is ért el sikereket, akivel a közhiedelemmel ellentétben nem voltak elválaszthatatlan barátok, inkább egymással rokonszenvező munkatársak voltak, de azért egy-egy forgatás után, amikor már Terence Hillnek nem kellett odafigyelnie az alakjára, eljártak nagyokat enni.
Leghíresebb szerepe a Piedone-tetralógiában alakított Rizzo felügyelő volt. Ezt a szerepét Nápoly mellett Hongkongban, Dél-Afrikában és Egyiptomban is eljátszotta. Amikor a dél-afrikai forgatás szünetében kollégájával, a néger kisfiúval elment a stáb egy étterembe, és a rasszista államban a gyereket nem akarták beengedni egy étterembe, Bud Spencerék felháborodva elmentek, utánuk pedig spontán emberi jogi tüntetés alakult az utcán.
Hihetetlen sokoldalúságát mutatja, hogy a filmvilágon kívül megalapította saját légitársaságát, a Mistral Airt (hogy okleveles repülőgép- és helikopterpilóta, azt a Nyomás utánában is bemutatta). Ezt később eladta, hogy megvehessen egy gyerekruhákat gyártó textilüzemet, és hogy beindíthassa a saját étteremláncát, a Bud Foodot. 2005-ben sikertelenül próbált politikai pályára lépni. Lazióban, a regionális tanácsnokok választásán indult az akkori miniszterelnök, a később elítélt Silvio Berlusconi pártjának, a Forza Italiának a jelöltjeként. „Az életben már mindent megcsináltam. Csak három dolog maradt, ami még nem voltam: balett-táncos, zsoké és politikus. Minthogy az első kettő munka szóba se jöhet, bedobom magam a politikában.” Az ellenzék azzal támadta, hogy showbiz politikát folytat, és végül olyasmi történt, ami a filmjeiben szinte soha: vereséget szenvedett.
45 évesen rosszindulatú daganattal diagnosztizálták, de az több hónap kezelés után eltűnt. 2014 áprilisában kórházba került keringési problémával; 150 kilós volt, pedig az ő korában ezzel a magassággal 115 lenne még elfogadható.
Bud Spencernek magyarul három könyve is megjelent, a Különben dühbe jövök című önéletrajz, a 80 év alatt a Föld körül, és az Eszem, tehát vagyok.
Februárban még üzent magyar rajongóinak, amikor az Oscar-díjhoz gratulált.
Most 4 nagy kincs várja a mennyországban: a tenger, a napfény, az öröm és a szerelem!
Csapj szét odafönt Mester!
Szerző: Gini Papp – Illúzió
(forrás: wikipedia.org, 444.hu, index, hvg)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: