Első randis beszélgetés – ha őszinték lennénk

Nő: Óh, Istenem, úgy érzem azonnal vonzódom hozzád! 

Férfi: Igen, de én dugni is akarok veled! 

Nő: És olyan könnyű veled beszélgetni! A párbeszéd csak úgy áramlik. Van valami sérülésed? 

Férfi: Sérülés? Mire gondolsz? 

Nő: Úgy értem mély, pszichológiai sebek. Egyből megérzem, ha valaki ugyanolyan súlyosan sérült, mint én. Mivel a belső sebeink rezonálnak egymásra. Ez az ami miatt az az érzésünk, mintha mindig is ismertük volna egymást és emiatt van az azonnali intenzív kémiai vonzalom is. Harville Hendrix elmélete ez, amit az ‘Őrizd meg a megtalált szerelmet’ című könyvében írt le, ami nálam alapmű. Nos, van? 

Férfi: Nos, az apám elhagyott engem gyerekkoromban.

Nő: Tudtam!!! Annyira erős a vonzódás, tudtam, hogy valami nagy dolog lesz. Hány éves voltál?

Férfi: 5 éves koromban költözött el tőlünk. Azóta teljesen elidegenedtünk egymástól.

Nő: Tökéletes! A sebeid elég jól kijönnek majd az enyémekkel. Mivel szeretek magamról megfeledkezve, minden energiámmal arra fókuszálni, hogy mélyen sérült férfiakkal foglalkozzak és próbáljam gyógyítani őket. Jársz valamilyen terápiára?

Férfi: Nem.

Nő: Ah, de legalább nyitott vagy rá? Úgy mint, párterápia például?

Férfi: Azt hiszem ez egy kicsit korai… és különben is úgy nevelkedtem, hogy ne legyenek érzéseim, és ne beszéljek róluk, ha vannak is  – egy terápia pont ellentétes ezzel.

Nő: Csak nem azt akarod ezzel mondani, hogy hideg vagy és visszahúzódó?

Férfi: De, határozottan hideg és visszahúzódó vagyok.

Nő: Pedig olyan közvetlennek és szívélyesnek tűnsz ma este.

Férfi: Ez azért van, mert egyszerre vagyok tűzforró és jéghideg. Tudok nagyon szeretni, aztán hirtelen bezárkózom.

Nő: Jégcsap és tűz, pont a zsánerem! Ahogyan kölcsönhatásba lép az én bizonytalan ragaszkodásommal és mély fájdalmaimmal, melyek az elhagyatottságom következményei, olyan fájdalmakat keltenek, melyek egyszerre gyötrelmesek, de ugyanakkor jól megszokott érzések is. Más egyéb?

Férfi: Nos, munkamániás is vagyok. Ez van.

Nő: Szuper! A szüleim is munkamániásak voltak, úgyhogy ez abszolút hazai pálya számomra! Ne aggódj, teljesen otthonosan érzem magam mellőzötten, míg neked a munkád az első. Kényelmes, megszokott dolog.

Férfi: Nagyon úgy tűnik, hogy tényleg elég alacsony az önértékelésed.

Nő: Igen, így van.

Férfi: És talán követelőző is lehetsz.

Nő: Szuper-követelőző! Alapvetően a követelőzés feneketlen zsákja vagyok!

Férfi: Az anyám elnyomott engem, szóval az akaratoskodásod kétségkívül be fog indítani nálam dolgokat. 

Nő: Tudtam! Tudtam, hogy van itt más is. Mivel a lelkitársadnak érzel majd, és valószínűnek tartod, hogy többszörös szintű sebzettség rezeg bennünk azonos hullámhosszon. Mivel nyomott el téged az anyád?

Férfi: Soha nem fejezhettem ki a vágyaimat, az ő akarata volt mindig az első. Amikor az apám elment, bizalmasan elmondta nekem, hogy depressziós. De én még csak 5 éves voltam. És úgy éreztem, gondját kell viselnem és gyorsan fel kell nőnöm.

Nő: Szóval van a családodban depressziós?

Férfi: Ó, igen.

Nő: Szuper-szuper!! Súlyos depresszióm van. Néha ki se kelek az ágyból!

Férfi: Akkor talán majd megpróbálom gondodat viselni, ahogy az anyámnak is kellett, míg végül rossz néven nem veszed.

Nő: Ez nagyon jól hangzik!

Férfi: És amikor kifejezed a szükségleteidet, rád vetítem, hogy te az éppen elnyomó anyám vagy az akaratoskodásával és éppen tönkreteszed a gyerekkoromat.

Nő: És én pedig rád vetítem, hogy az apám vagy, aki mellőz és érzelmileg magamra hagy a fájdalmak véget nem érő körforgásában. Ezt újrajátszottam eddig mindenkivel, akivel randiztam. És ettől a ponttól kezdve még akaratosabb leszek.

Férfi: És én pontosan ekkor fogok eltűnni, munkamániába temetkezni, esetleg masszív alkoholizmusba, vagy valami más kerülendő viselkedésbe, amit én is úgy másoltam szülőktől.

Nő: Mindketten tudat alatt eljátsszuk a gyerekkori traumáinkat egymáson, ami olyan lesz, mint az apám és az anyám kapcsolata egymással.

Férfi: Ez mindig így megy.

Nő: Apropó, mit keresel?

Férfi: Nos, ha valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy nem akarok kapcsolatot. Csak akarok valakit, akit megdughatok és aki azt is hűvös nyugalommal viseli, ha másokat is megdugok.

Nő: Szóval úgy kerülöd az érzéseid, hogy semmit nem rejtesz véka alá?

Férfi: Ja, neked ez bejön?

Nő: Nos, tényleg kedvellek, úgyhogy azt mondom, részemről rendben, mert hiszek abban, hogy megváltoztathatom a gondolkodásodat azáltal, hogy bebizonyítom, mennyire vidám, szórakoztató és értékes vagyok, teljesen méltó a szeretetedre.

Férfi: Hát ez elég vészjóslóan hangzik. De attól még lefekszel velem ugye?

Nő: Hát persze, természetesen.

Férfi: Akkor talán menjünk is?

Nő: Igen. A számlát te fizeted, ugye? Tudom, hogy most talán feministának gondolsz, vagy bárminek, de tényleg szeretném, ha eltartanál. Bármikor, ha felajánlom, hogy beszállok a számlába és a srác elfogadja, felbosszant. Plusz le is vagyok égve, tehát kizárt, hogy ilyen helyet megengedhetnék magamnak, ha nem te fizetnél.

Férfi: Rendben.

Nő: Nem bánod? Úgy értem aggódom, hogy esetleg azt gondolod, hogy kihasznállak, mert magas beosztásban dolgozol és, tudod, “tele vagy”..

Férfi: Ez a munkamánia jó oldala…

Nő: És tudom, hogy feminizmus bla bla bla, de őszintén szólva, a munkád tényleg lenyűgöz és félelmetes is, olyan mintha egy nagy piedesztálon állnál és én olyan szerencsés vagyok, hogy felcsíptél és kedvelsz is és időt akarsz tölteni velem. Meg sem érdemellek és mikor majd erre rájössz, akkor fogod látni a valódi énemet, akkor rájössz, hogy nem az vagyok, akinek hittél és akkor majd szépen elhagysz.

Férfi: Ugyan, ne aggódj, mindig ez történik velem. Piedesztálra emelnek a nők, amitől mindig nyomás alatt vagyok, mivel tudom, hogy nem az vagyok, akinek gondolnak, akinek szeretnének látni. Szóval még azelőtt dobom őket, mielőtt esélyük lenne látniuk a valódi énemet és ők dobhatnának. Akkor indulhatunk?

Nő: Igen, persze. Annyi még, hogy ha lefekszem ma este veled, fel fogsz hívni utána, ugye? Újra elhívsz randizni? Csak mert ha mégsem, biztos hogy halálomon leszek a bennem tátongó hiányérzettől.

Férfi: Hmm, talán nem. Valószínűleg nem foglak hívni.

Nő: Szerintem ezt most csak úgy mondod. De majd én megváltoztatlak…

Írta: Jennifer Garam
Fordította: Gini Papp

Ajánlott a témában:

Müller Péter: A házasságban hazamegyünk egymásba!
Müller Péter: A magányban berozsdásodsz!
Müller Péter: Az igazi visszatér, ne félj! Kattints ide!
Müller Péter: Óvakodj attól a férfitől, aki nem királynőnek lát!
Brad Pitt kitűnő mondattal indokolta egykori válását! Kattints ide!
12 ok, amiért jó párkapcsolatban lenni – kattints ide! 
18 képregény kockán láthatod a lányok életét – ide kattintva!
A házas kámaszutra megvolt már? Ki ne hagyd, kattints ide!
9 dolog, amivel javíthatunk párkapcsolatunkon
Wass Albert: Az Igazit keresed?
20 év után is imádja 13 évvel idősebb feleségét Hugh Jackman – kattints ide!
Liam Neeson pároknak szóló tanácsát érdemes megfogadni! ITT!
Ha szerelem nélkül mész végig az úton, nem is éltél  (kattints a linkre a cikkért!)