9 éves lányom van, épp a negyedik osztályt gyűri. A tanulmányaival nincs is semmi gondom, sokkal inkább azzal, ahogyan velem viselkedik. Az iskolában általában véve nagyon fegyelmezett, sőt, volt idő, amikor az uzsonnás dobozába ilyen cédulákat írtam: “Picit merj rosszalkodni, lazíts”, mert annyira szabálykövető, tekintély tisztelő volt, hogy már-már belebetegedett. Na, de most!
A tanárokkal továbbra is jó kapcsolata van, de nekem elengedi magát cefetül. Nagy kavarodás van bennem még mindig afelől, hogyan tudok a barátja maradni de a tiszteletét is megtartani. Mint mindenkinek, nekem is saját elméletet kell erre létrehoznom, nyilván. Ezt nem mondhatja meg senki, mivel ahány gyerek, annyi jellem és helyzet. Eleinte úgy gondoltam, fene vigye, egész nap teljesít, csak a kötelesség reggel 8-tól délután 5-ig, hol engedje ki a gőzt, ha nem itthon? De most nagyon elkezdte feszegetni a határokat. Gondolom kíváncsi arra is, meddig mehet el.
Olvasok én mindent, Vekerdytől Feldmárig, Pszichótrükköktől a Kérdezz úgy, hogy elmesélje-ig tényleg, baromi széles skálán. De ettől még nem vagyok ügyesebb sajnos. Egy barom, üvöltőgéppé változom mostanában, amikor jól láthatóan az érdekli, meddig bírom cérnával az ellenállását. És én ezt nem akarom. Egyáltalán nem. Ilyenkor jön a bocsánatkérésem a stílusért, és újra belesétálok a csapdájába. Lemegyek állatba, amikor ötvenedszerre szólok valamiért és nem történik meg. Titkon irigylem azokat a szülőket, akiknek legkésőbb második figyelmeztetésre mozdul a gyerekük, de jól vádlin is rúgnám őket, mert tehetetlennek érzem magam, ők meg lazán elérték amit akartak.
Honnan tudjam, hogy szaranya vagyok-e? Kattints ide!
Persze azt nem láttam, hogy mivel érték el, de az eredmény egész jónak tűnik. Szóval valamilyen stratégia kell gondoltam, hogy a gyerek meghallja amit kérek, és úgy egyébként is, ne kelljen nekem béna büntetésekhez folyamodnom, hogy a falkavezér szerepébe tetszeleghessek végre.
De mondom, akkor meg mi a francot csináljak?
Megütni soha nem fogom, noha sokszor marok a tenyerembe amikor feszíti a húrt, inkább habzik a pofám, de kegyetlenül méltóságon alulinak és nem nevelési módszernek tartom. Szóval itt tipródok, miközben bent a tanárok is marják a saját képüket lefele és pszichológust akarnak hívni az osztályhoz, mert nem találják a célravezető nevelési módszert. Végtelenül impotens felnőtt brancs vagyunk így a pubertás koruk elején. Röhej.
És mit ad Isten, ezen a holtponton olvasok egy Baltimore-i iskoláról, akik ukkmukkfukk rájöttek a megoldásra! Náluk már nincsenek béna büntetések, meg üvöltözések, mert megtalálták A módszert.
Ami nem más, mint a meditáció!
(A képre kattintva nyílik meg a Holistic Life Foundation Inc. facebook oldala)
Szóval, míg az átlag iskolában üvölt a tanár tehetetlenségében, vagy még tovább megy, addig itt pontosan tudják, milyen nagy változást értek el diákjaikban ezzel a technikával. A gyerekek ráéreztek, hogy a meditációval tesznek szert az igazi jedi erőre, mert uralják saját lényüket. Onnantól fogva pedig bármire képesek lesznek.
Japánban még az iskolai ebédszünet is irigylésre méltó! – Kattints ide!
Vekerdy Tamás: Nem az a gazember, aki hazudik, hanem akinek nem lehet megmondani az igazat!
A meditáció sajnos, sokak fejében még egy keleti hókuszpókusz, aminek gyakorlása extrém koncentrációt igényel, és magas fokú spiritualitás kell hozzá. Mindez persze nem igaz, csak az igazán materiális, felszínes néző látja így. Valójában egy egyszerű gyakorlatsorról beszélünk, ami bárki számára könnyedén elérhető és végezhető.
És ezt felejtettem el, amiért el is szégyelltem magam. Két éve keresztül volt hetente többször is az életünk része ez a lányommal, de az idő szűke vagy tudja Isten mi okból, de elengedtük. Pedig az óvoda ideje alatt megfigyeltem, hogy milyen gyorsan csökkenti nála is az egész nap alatt felgyülemlett stresszt, és mindkettőnknél látható módon frissítette fel az agyunkat is. Nyilvánvalóan, az iskolában még nagyobb szükség van erre, hiszen nagyon komolyan segíti a koncentrációt is.
Ne nyafogj, a gyereknevelés jó móka! Kattints ide a vidám sorozatért!
Vekerdy Tamás: Próbáld élvezni a gyermekedet, ez a legfontosabb! – itt
Emellett elűzi a lehangoltságot, még a depresszív érzelmeket is, és könnyebbé teszi a függőségektől való megszabadulást. A Good.is portál arról számol be, hogy az iskolában, ahol a módszert bevezették, döbbenetes eredményt hozott.
ITT találod a gyűjteményt Feldmár legjobb idézeteivel!
Két évvel ezelőtt a Robert W. Coleman iskolában, együttműködve a Holistic Life névre hallgató alapítvánnyal, létrehoztak egy Mindful Moment névre keresztelt meditációs szobát a gyerekeknek. Ahelyett, hogy a rosszalkodókat szokás szerint a tanteremből kizavarták volna a folyosóra, vagy büntetésből a sarokba állították volna, a tanárok egy lila párnákkal és kárpittal kialakított, relaxációs szobába küldték őket, hogy lenyugodjanak. A diákok itt meditálhatnak, majd beszélgethetek a viselkedésükről, a reakcióikról és az érzéseikről egy instruktorral.
Amióta bevezették a programot, azóta senkit sem kellett eltanácsolni az iskolából, és komolyabb megrovásra sem került sor az intézményben, a gyerekek jóval kezelhetőbbek lettek.
A meditációs program részeként a gyerekek légzőgyakorlatokat és más meditációs praktikákat végeznek, csupa olyasmit, amit az életben bármikor tudnak hasznosítani, többek között egy-egy stresszesebb dolgozat vagy felelés előtt. Sőt, a relaxáció által le tudják csendesíteni az elméjüket, meg tudnak nyugodni otthon is, ha szükséges. “Ma reggel kiabált velem apám, felidegesedtem, aztán eszembe jutott, hogy mélyeket lélegezzek, ahogyan meditáció alatt, és lecsendesedtem, nem veszekedtem vele.” – meséli egy diák, hogyan alkalmazza a gyakorlatban amit az iskolában gyakorol.
Tudod, hogyan kell meditálni egyetlen pillanat alatt? Kattints ide a videóért!
Aki a meditáció alatt rosszalkodik, az kap egy nyakast!