Már a terhességi teszttel a kezemben tudtam, hogy kislány igyekszik hozzám. Kétség nem fért hozzá, még akkor sem, amikor az egyik ultrahangon közölték velem, fiú van a képernyőn. Elfogadtam agyban, de teljességgel hihetetlennek tartottam, mert én éreztem, hogy ő bizony kiscsaj. Mit ad Isten, két hónap múlva megerősítették a megérzéseimet, mert premier plánban mutatta magát a felvételen az én Bambúcsám. Egy szó mint száz, a szülőszobán egy kis cicalányt kaphattam a kezembe, akit szívünk minden szeretetével vártunk.
Így mutatták ki az apák, milyen nagyra becsülik párjukban az anyát! -videó
Kezemben a pozitív teszttel döntöttem úgy, hogy megörökítem számára a várakozás idejét, és blogot írok róla. Mindennap igyekeztem vezetni ezt a naplót fotókkal, érzésekkel, tűnődésekkel. Nagyon váratlan élményként ért, hogy tömegek kezdték el olvasni, és két éves korában, amikor leálltam vele, rengeteg privát megkeresést kaptam azért, hogy folytassam. Kicsit rám is nehezedett a súlya annak, hogy szappanoperaként olvassák az emberek az életemet. Volt aki azt írta, azért vállalt gyereket – annak ellenére, hogy sosem tervezte -, mert kedvet kapott a blogomtól hozzá. Ghánából is írt egy nő, hogy gugli fordítóval olvas, és bele fog dögleni, ha én ezt most abbahagyom. Tekintve, hogy mindig is szlengekben fogalmaztam, elképzelésem nincs, miket kaphattak a fordítóval követő olvasóim.
Picit felelősnek éreztem magam mások miatt, és nem tudtam mit kezdeni ezzel a sok megkereséssel, végül eldöntöttem, bezárom azt a blogot. Túl sok változáson ment keresztül az amúgy is színes életem, és a lányomat sem akartam kitenni ennek. Életem azon szakasza lezárult, ahol egy blognapló segített megérteni, átvészelni, feldolgozni a rengeteg új érzést.
/Ő és én/
- Hülye kérdések, frappáns válaszok a várandósság idejére! Kattints RÁM!
- Hülye kérdések, frappáns válaszok -, avagy vágjon az eszed, ha kismama vagy! – remek gyűjtemény, majd meglátod
Könyvből tanultam őt az elején. A Suttogó titkaiból igyekeztem megérteni a sírás nyelvét. Be voltam tojva kegyetlenül, mint minden újszülött édesanyja. Kimerült voltam és végigvert egyfajta depresszió rajtam a felelősségérzettől. Ugyanakkor órákig tudtam nézni a kiságy rácsain át ahogyan alszik, és igyekeztem megérteni mivel érdemeltem ki, hogy ez a gyönyörű kisbaba engem választott anyukájának. Mivel mindig is áthatotta életemet a spiritualitás, azon is agyaltam, hogyan fogom éreztetni ezzel a bekakiló-bepisilő nyuszival, hogy pontosan tudom, ő egy hatalmas lélek, aki feladatokkal érkezett a földi játszóterére. Fogantatásától azt akartam, méltósággal jöjjön a bolygónkra és mindent megteszek annak érdekében, hogy jól érezze magát itt.
Bár idealizáljuk a gyerekszületést, úgy vélem túl keveset beszélünk arról, hogy ez bizony rohadtul gáz időszak. Mosott szarként kóvályogsz hetekig, de lehet, hogy hónapokig. A tested egy gyár lesz, amiből tej folyik, de alul is tisztulsz, miközben a méhed megölni készül, ezer seb forr össze rajtad éppen, és egy tehénnek érzed magad. Lássuk be, életünk legrosszabb formájában vagyunk pont akkor, amikor ez a csoda idepottyan. DE, minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ő ebből semmit ne érezzen, csak találja meg a helyét idelent.
“El fogom mondani a lányomnak!” – Puzsér Róbert betalált – itt!
Nem akartam vegyülni a játszótéren. Egyáltalán nem. Nem érdekelt más statisztikája a szoptatásról se az mennyit kakál a gyerekük, és én sem akartam erről nyilatkozni. Felnőtt emberként akartam funkcionálni továbbra is, akinek vannak önálló gondolatai az életről, és nem a gyerek körül forognak csupán. Egyszer-kétszer belecsúsztam ilyen beszélgetésekbe, amiből kihátráltam gyorsan és megfogadtam, na ezt soha többé! És akkor újabb stratégiát kellett kitalálnom, hogyan játszok a gyerekkel úgy, hogy nem támadnak meg az energiaszippantó anyukák. Majd következett az óvoda, ahol ha tetszett ha nem, minimum 25 gyerek és cirka 40-50 szülő is belecseppent az életembe. Ha szimpatikusak, ha nem cseszheted, mert muszáj lesz találkoznod velük, sőt közös programjaitok is lesznek.
Egyet mondok, nem leányálom. És most még nem is a konfliktuskezelésről beszélek.
Etelka-módszerrel a hiszti ellen – ezt mindenképp nézd meg!
Na, de a legfontosabb mégis, és amiért elkezdtem kicsomagolni az életemnek ezen részét, hogy mit értettem meg lányos anyaként a világ működéséből 🙂
A férjem abban a pillanatban amikor a kezében tartotta először, olyan szerelembe esett, amilyenbe velem azt hiszem soha. A lányunk az ujja köré csavarta egy mozdulattal. És míg egy kisfiúval szemben erélyesebben is fellépett volna, a kishercegnőjével szemben eleve csatát vesztett. Bárhogy próbálja tagadni a világ előtt.
Így hálózzák be a mini nők a férfiakat – Kattints!
Nem tudni miért, de a lányok ösztönösen vonzódnak a pónikhoz. Persze sok egyéb kedvencük van még, de szinte biztos, hogy a póni az első helyen áll. Minden játékot, mesekönyvet, rajzfilmet imádnak, amiben póni van. Akkor pedig különösen, ha ez az állat rózsaszín, vagy lila. Erre egy kutatási pályázatot kellene kiírni.
Az sem véletlen, hogy a kislányoknak készült ruhák döntő többsége rózsaszín. Ők valóban vonzódnak ehhez a színhez, de nem gyengén, egészen extrém módon. Van időszak amikor mindent rózsaszínben látnak. Persze ártatlan, gyermeki lélekről beszélünk, ezért ez örömteli dolog. De, ha a már mindent elárasztó pinkségről van szó, akkor eljön a pillanat, amikor azt kell mondanom (magamnak is): Elég! És az apákról még nem is beszéltem. Igazán akkor nyerő egy ruhadarab a szemünkben amúgy, ha kiegészül néhány olyan aprósággal, mint fodrok, csillogó flitterek. A végeredmény? Ha imádtad is a puncsfagyit, egy életre megutálod. Látni se bírod majd.
Kedvenc fotósorozatom itt: A baba első lélegzete – csodálatosan nyers képek!
(És igen, én is pinkké váltam vele…)
Ha valami praktikus dologra van szüksége, mint például egy elnyűhetetlen játszótéri melegítőre, akkor egyedül megyek vásárolni. Kizárt dolog, hogy rádumáljon valami flitteres balettruhára. Persze rózsaszínre.
Mindent elárasztanak a csattok és hajgumik, még sem elég belőlük. Sosem találom a megfelelőt, amikor futás van. Mert mit keres a kávéban, ugye? Tehát ösztönösen vonzódni kezdünk vele együtt mindenhez, ami a hajat díszíti. Fényes strasszokkal, rózsaszínben különösen nyerőnek tartjuk. És nincs annyi csiricsáré haj csatt a világon, amennyit egy kislány ne tudna egyszerre beletenni a hajába. És a miénkbe is. (Irigylem a kopasz páromat időnként.)
Honnan tudjam, hogy szaranya vagyok-e? – itt
Rendkívül szívmelengető ahogyan ösztönösen dédelgetik a kisebb gyerekeket. A lányos anyák gyakran szembesülnek azzal, hogy az anyai ösztönök együtt születnek a lánygyerekekkel és ez nem specifikus. A lányok jelentős része imádattal “gondoskodik” a nálánál kisebbekről. (Még akkor is, ha ez a kiszemelt baba számára esetleg nyúzásnak tűnik.) Igazi embergyerek híján szívesen anyáskodnak játékokkal vagy kisállatokkal. Ilyen alkalmakkor mindig legyen nálad papírzsepi. Nem a gyerek miatt. Neked fog kelleni.
Soha nem láttál még ilyen gyönyörű kockákat az érintés erejéről – itt!
Egy kisfiú mellett az anyukának jó eséllyel azt jelenti a játszóterezés, hogy fut a gyerek után, próbálja elkapni, amikor ezredszer is zuhanni vagy esni készül. Orrvérzésig magyarázza neki, hogy nem szabad kikapni csak úgy mások kezéből a kisvödröt, vagy letaposni őket a csúszdán, hogy ő mehessen újra és újra csak. Kislánnyal már nagyobb az esély arra, hogy nyugodtan olvasgathass, amíg ő főzőcskézik a homokozóban. Persze csak addig, amíg meg nem jelenik ott egy fiú 🙂
Itt találod : a kreatív anyák nem szívnak annyit, ha hisztizik a gyerek c. cikk, videóval!
Egy kislány előszeretettel mászik be a szülő ölébe, átöleli, simogatja, puszilgatja. Ilyenkor olvadozol, feltöltődsz, mindent megbocsájtasz. És eljön persze a pillanat, amikor ezt már tudatosan használja…
Egy anya már túl van az első szerelmen, az első csalódáson, tapasztalt nőnek számít, így egy kamaszlány előszeretettel kér tanácsot (persze ezt ki kell érdemelni), osztja meg titkait az anyjával. Ennek előszobája, hogy mindig vegyük komolyan és ne éljünk vissza bizalmával.
Azt kívánom neked is, amit magamnak: Sokkal több legyen a közös nevetés, mint a közös sírás…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: