Olaszoroszág minden régiójában ünneplik, csak kissé másképpen. Siracusa területén, Szicíliában adják meg a módját leginkább, hiszen itt született és halt mártírhalált a szent. 12-én körmenet indul Lucia ezüst szobrával, és az emberek délután 15.30-tól este 10-ig imádkoznak. Közben bejárják az utcákat, lemennek a tengerig. Nagy tisztelettel adóznak neki, éjszaki misén is köszönetet mondanak a sok segítségért, amit életében nyújtott az éhező országnak.
Lucia előkelő szicíliai családban nevelkedett.
A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták.
A skandinávoknál és Németországban is kedvelt szent ő. Északon a Luca-menyasszonyt koszorúval és gyertyával 1780-ban említik először, a szokást újraélesztették Svédországban Nobel Alfréd halála évfordulójával összefüggésben. Nevezetesen a Nobel-ünnepségek zárónapja, és e nap reggelén gyertyás-koronás lányok köszöntik az új Nobel-díjasokat. Magyarországon Luca-napon a család minden tagjának sütnek egy ‘lucapogácsát’, és egyikbe pénzdarabot rejtenek el. Aki ráharap, szerencsés lesz.
A dal, mely minden sejtedig elönt hazaszeretettel! – itt
Szent-Györgyi Albert köszöntése a Nobel-hét zárónapján 1937-ben
Érdekesség, hogy az angolszász területről ismert, száj- és szemnyílással ellátott sütőtök magyar területen is ismert volt. A Dunántúlon ezen a napon készítették, belsejébe gyertyát tettek, majd az ablakba helyezték, hogy a háziakat megijesszék. A skandináv országokban, ahol a fényre a hosszú, zord tél miatt nagyon vágynak az emberek, Luca napja lényegesen jelentősebb ünnep, mint nálunk.
Míg Szent Luca ünneplése Itáliában volt a legelterjedtebb, a démonikus Lucát a magyarokon kívül a horvátok, szlovének, osztrákok tartották tiszteletben. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mint december 13-ához. Ez a nap éppúgy alkalmas volt a termékenység-varázslásra, mint házasság-, halál-, és időjárásjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására.
(A képre kattintva részletes leírást kapsz a Délvidék hiedelmeiről)
A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. A szent mellett megjelenik a rettegett, banyaszerű Luca, „luca-puca”, „lucaasszony”: az a boszorkány, aki a napfordulatot megelőző téli sötétség szimbóluma. Kísértetszerű, rémisztő szellemalak, külseje csúnya öregasszonyé vagy fehérleples alaké, szerepe a büntetés és a rontás. Emiatt korábban ritkán adták e nevet a lánygyermekeknek, mióta azonban ez az archaikus hagyomány háttérbe szorult, gyakoribbak lettek nálunk is a Lucák.
Luca napja dologtiltó napként is ismeretes.
Az ősi hiedelem szerint ezen a napon tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk. Ha ezt a parancsot megszegték, súlyosan megbűnhődtek. Tilos volt mosni, kenyeret sütni, tüzet gyújtani vagy varrni, mert büntetésből Luca bevarrta a tyúkok „tojókáját”. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek.
Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, amikor a bűbájosok, rontó lények szabadon tevékenykedhettek, és tevékenykedtek is; így aztán mindenütt védekeztek azok ellen.
A legelterjedtebb módszer a fokhagyma használata: az emberek megették, vagy bekenték vele az ajtófélfáját, ablakkeretet, az istállót, az állatok fejét. Az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt pedig fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket. A gazdasszonyok megsöprűzték a gyanútlan tyúkokat, hogy sokat tojjanak. E napon egyébként vigyázni kellett a söprűkre is, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok.
Országszerte szokás volt, hogy a jeles nap hajnalán a legények, fiúk „kotyolni” vagy „palázolni” indultak. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, arra térdepelve mondták el köszöntőjüket, bő termést, a jószág nagy szaporulatát kívánva.
Ez a nap éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra, mint házasság-, halál- és időjóslásra: a hiedelmek szerint Luca méhében hordozza az új esztendő reménységeit, gondjait és próbatételeit is. Bár a hagyományok már nem élnek olyan elevenen, egy-kettőt érdemes kipróbálni!
A legelterjedtebbek természetesen a szerelmi jóslások voltak. A házasságkötés előtt álló lányok ezen a napon 12 gombócot főztek, előzőleg mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta, ki lesz a férjük. Mások ólmot öntöttek, hogy megtudhassák leendő férjük foglalkozását. Egy másik jóslás szerint a lányok papírdarabokra írták a férfineveket, majd azokat egyesével a tűzbe dobták. Csak az utolsó cédulát hagyták meg: ez mutatta a vőlegény nevét.
A szerelmi mágiákhoz tartozik a Luca-zöldághajtás is. A lányok somgallyat tettek a vízbe, és ha az ágak karácsonyra kizöldültek, a lány hamarosan férjhez ment. Ezt magukkal vitték az éjféli misére, utána titokban megérintették azt a legényt, akit ily módon is igyekeztek magukhoz kötni.
A lucakalendárium szerint a karácsonyig hátralévő 12 nap időjárásából lehet következtetni az egész évire. Úgy tartották, hogy ami adott napon megtörténik, az rávetíthető az adott hónapra. Az időjárásra a székelyek hagymából jósoltak. A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyikbe egy kevés sót szórtak, amelyikben elolvadt, az a hónap esősnek ígérkezett.
Magyarországon Luca-napon a család minden tagjának sütöttekek egy lucapogácsát, és egyikbe pénzdarabot rejtettek el. Aki ráharap, szerencsés lesz. E napon vetették a lucabúzát is: azt tartották, ha karácsonyra kizöldül, jó termés várható.
A legismertebb népi szokás Luca székének faragása. (Wikipedia pontos leírása a Luca-székéről) A Luca-szék hagyományos alakja az ősrégi idők óta varázserejűnek hitt pentagramma, magyarul boszorkányszög: egy szabályos ötszög köré irt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag. Ezen a napon kezdték el készíteni kilencféle fából, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni. (Innen ered az a mondás is, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke”.) Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait: aki rááll karácsonykor a templomban pontban éjfélkor a maga által készített székre, az megláthatja, hogy kik a boszorkányok, mert ilyenkor azok szarvat viselnek. Ezután a fiatalembereknek menekülniük kellett a boszorkák elől. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy futás közben elszórhassák. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük, így a szék tulajdonosának volt ideje kereket oldani.
A Luca-ostor ennek a népszokásnak egy változata, amit úgy készítettek, hogy az ostort alkotó zsinegen minden nap egyet csavartak. Karácsony éjjelén az ostor hangjára gyűltek a boszorkányok.
Lassan feledésbe merülő szép szokásainkat érdemes lenne újraéleszteni, mert ezek a mi erős gyökereink. A magyarságunk alapjai. Talán ez az összeállítás is segített, hogy megelevenedjenek.
Kattints ide, és hallgasd meg az Újév köszöntőt székely módra!
