Illúzió

Müller Péter: “Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned”

Hozzászólások (0) Nyomtatás

“A Megismerés és a Szeretet: egy. Akit valóban szeretek – ismerem is.
És fordítva: csak akkor ismerhetem valóban, ha szeretem.
Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először mintha egy idegen országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt, egy kissé én is Te leszek. Már látom, mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat – és megismerem a múltadat, sorsodat, örömeidet és rögeszméidet. Ráhangolódok gondolataid hullámhosszára, s veszem a szíved kódolt adásait.
Ha a szíved gyorsan ver, az én szívem is hevesebben fog dobogni.
És ha valamitől félsz, és is szorongani kezdek, és lehet, hogy megértjük, mitől félünk mindketten.
De mindez csak akkor történhet meg, ha beléd bújok. Kívülről senki sem ismerhető meg. Csakis belülről. Belülre pedig csak úgy jutok el, ha kinyílsz és befogadsz, s ha lényemet szélesre tárom, mint egy bő köpenyt s átölellek magammal. Ha valóban szeretlek, tudom, ki vagy.
És, csak ha tudom, ki vagy, szerethetlek igazán. Ha átéljük egymást.”

 

 

muller

Talán ebből megérthető az is, miért fáj olyan elviselhetetlenül, ha elveszíted a társadat.
A halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen, hogy felejtsd el, akivel egy vagy. Soha senki sem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem szeretett igazán…

További olvasmányok a témában:

Hasonló bejegyzések:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

BELÉPÉS
BELÉPÉS

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!