Müller Péter: A szeretet tévedhetetlen jele…

A szeretet tévedhetetlen jele, hogy meleg van körülötte. Ezt érezni. Legyen az ember pap, kőműves, pszichológus, férj, feleség, pápa, orvos vagy villanyóra-leolvasó – a szeretet melegséget áraszt magából. 

 

 

Ez a szeretet tévedhetetlen jele. 

Egy lóból néha több szeretet árad, mint egy püspökből vagy egy főrabbiból. Egy ól meleg, egy fészek meleg. A testünk meleg, és ha kihűl, akkor nincs bennünk élet, meghaltunk. Élet és szeretet rejtélyes összefüggése ez. „Harminchat fokos lázban égek, s te nem ápolsz, anyám!” A költő így kiált szeretetért. Ha ezt a melegséget nem érzed, nem szeretnek. S ha körülötted nem érzik, te sem szeretsz. Csukott szemmel is érezni lehet. Nagy távolságból is. Sőt, ha bemegyek egy lakásba, és nincs otthon senki, érzem, hogy itt szeretik-e egymást. 

(Müller Péter)

Amikor a hibát keresem a családtagjaimban, pontosan tudom, hogy nem a szeretet szememmel nézem őket. Nem akkor tudom, hanem amikor már bánkódom miatta. Minél idősebb az ember, annál fontosabbnak tartja a lelki békéjét, és az állandó szeretet érzését. Oly sok miden vesz körül bennünket, amely akaratlanul is beszivárog ebbe a békébe, és réseket üt rajta. Ne engedjük be ebbe a szoros kötelékbe a hideget, biztosítsuk egymást inkább mindennap arról, mennyire sokat jelent számunkra, hogy felmelegedhetünk általa…

Tovább a blogra »