Illúzió

Mozgássérült helyre állni nem csak azért baj, mert bunkóság!

A reklám akkor jó, ha nagyot üt. Ha leragaszt maga elé, és után hagy gondolkodni valót is. Ez is egy ilyen. Nem mondom, hogy nagy szabálykövető vagyok, de a mozgássérültek védelmében készült rendelkezéseket tiszteletben tartom. Sőt, anélkül is fontos lenne számomra, hogy a bejárat közelében tudjanak leparkolni és onnan biztonságosan bejutni.

 

 

Szóval van itt ez a kisfilm, amit a kanadaiak csináltak, de angol feliratot már kapott. Remélem a közeljövőben megcsinálja valaki hozzá a magyart is, mert alapvető probléma nálunk, hogy simán beparkolunk a mozgássérültek helyére. Valószínűleg a kanadaiaknál is küzdenek ezzel, mert a film náluk született meg.

A történet szerint, megérkezik egy házaspár a bevásárló központba, ahol is a bejárathoz közeli mozgássérült parkolóban állnak le azzal, hogy csupán 2 percre ugranak be. Eközben látjuk, amint egy valóban kerekesszékkel közlekedő srác is parkolóhelyet keres, de miattuk nem tud a bejárathoz közel kiszállni az autójából.

Ez nem kevesebbet jelent, mint egy “extrém sportot” számára, ugyanis az autók holtterében kell végig gurulnia, mögöttük…

A párbeszédek közhelyesek. A házaspár férfi tagja arról szónokol, hogy Ő ugyan megérti, hogy van ez a mozgássérült parkoló dolog, hogy matricájuk van meg ez a privilégiumuk, hogy a bejáratnál állhatnak meg de Ő csak 2 percre ugrott be, ráadásul 2 hatalmas zsák cuccért, amit nem is akar messzire cipelni majd. A nő még csak-csak győzködné, úgy erőtlenül, de aztán hagyja, hogy megnyugtassa az Ő lelkiismeretét is hites ura.
A srác közben egy telefont kap – valószínűleg az édesapjától – amiben arról értesül, hogy egy kedves ismerőse megérkezett, és hamarosan láthatja is.
Tele tervekkel száll ki az autójából –  jó messzire a bejárattól -, és átülve a kerekesszékébe, elindul a parkoló autók mögött, abban a bizonyos holttérben…

2 perc. Csak 2 perc – az élet – néha.
Pontosan ennyivel többet kell megtennünk a két lábunkon, ha távolabb kell megállnunk a bejárattól. Nekik, a kerekesszékükben hány perc az élet, ha nem találnak közeli leálló helyet?
A filmbeli házaspár elhajtott azzal a tudattal, hogy “nem ártottak senkinek” azzal a szabálytalan parkolással, pedig…
Nem kellett keresnem se nagyon, a gugli töménytelen sok példát dob erre, figyelj:

Egy kis közhasznú anyázás:

(Budapesten több mint 40.000 személygépkocsival rendelkező mozgássérült osztozik a számukra fenntartott 1040 parkolóhelyen. Ha nem vagy mozgássérült, maradj ki a küzdelemből!)

Angliában tavaly ugyan így közhasznú anyázásba fogtak a mozgássérült parkolók szabadon hagyásáért, főként ily módon:

“Ez a mozgáskorlátozottak parkolója, mindenki más adjon hálát az Úrnak, hogy az övé még egy kicsit arrébb van.”

“Sokan azok közül, akik korábban illegálisan parkoltak itt, mostanra már legálisan tehetik ezt. Nem gondolja, hogy a sors mondani akar valamit?”

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!