Illúzió

Retró: Ezeket csináltuk a játszón, emlékszel?

Nem sírom vissza gyerekkoromat, sőt nem is idealizálom. Kulcsos gyerek voltam, mint akkoriban nagyon sokan. A szüleink sokat dolgoztak. A szocializmusban mindenkinek volt munkahelye.
Annak is aki nem szeretett dolgozni és annak is aki nem akart dolgozni. Ha valaki jobban dolgozott a többieknél azt nem tudták megbecsülni mert nem kereshetett jobban a többieknél ezért nem volt motiváció. Mindenki pihent a munkahelyén hogy után bírjon fusizni. Így apám is folyton GMK-zott, munka után hivatalosan fusizott a  gyárban. Anyám igaz sorba szülte a tesóimat, de nem volt ideje ránk. Én, mint a legnagyobb vittem a kisebbeket a játszóra is.

 

 


Mivel a tévében nem sok minden volt, hétfőn általános műsorszünet és kábé délután 5-kor kezdődtek a műsorok, hát nem volt miért fent maradni a lakásban. (Azért mutatom a műsort is a poén kedvéért…) De nem is akartunk, lent voltak a barátok és a számunkra sokat jelentő játszó.

Retró mesék, melyekkel traumatizáltak bennünket!

Retró: Ilyen volt az élet Csillebércen, ha jó úttörő voltál!

Fogtunk egy pirospaprikával megszórt zsíros deszkát, meg egy almát és tűztünk le a többiekhez.

Retro disco 1986-ból, remegni fogsz a gyönyörűségtől!

Az utcai kutak alá hajolva nyakaltuk a vizet, ha megszomjaztunk, és csak a hasunk vitt fel bennünket, vagy a híradó szignálja, ami üvöltött a lakótelepi ablakokból sötétedéskor. Na, az volt a játék végét jelző hang is. És megérkeztek az ablakokból rikoltozó szülők is, akik a gyerekeik nevét ordították ki csak, ha az nem indult volna felfelé magától.

Retro kvíz: híres magyar műsorvezetők, emlékszel még rájuk?

Kattints ide egy alternatív időutazáshoz!

Jó volt. De most is jó. Azért az emlékek mindig szépek és édesek. Nem igaz?

A homokban bicskázás, fonaláthúzás és mi maradt még ki?

Emlékszel még mi kell a gumizáshoz? Egy 4-5m hosszú kb 0,5-1cm széles gatyagumi, amelynek csomóval kötöttük össze a két végét. Hárman volt az ideális játszani, de akár egyedül is ment az, ha két szék lábára húztuk a gumit. 

Ha hárman játszottuk, akkor két játékos kb. 2 méterre váll szélességű terpeszben szemben állt egymással, és a bokájukra rakták a gumit.

Kezdődhetett az ugrálás. Sok féle formáció volt.

Kattints IDE, és nézz további retro válogatást!

Fonaláthúzás:

Simi ladáztunk

Üveggolyót dobáltunk (vagy szopogattunk…, én hülye lenyeltem egyet nagy szopogatásomban, volt is riadalom!). Ügyességi játékot játszottunk vele, akkor még nem tudtuk, hogy tulajdonképpen feltaláltuk magunknak vele a Pétanque-t. A homokban kellett minél közelebb dobnunk az elsőnek elhajítotthoz.

Tiki Takiztunk (az enyémet szó szerint elkobozta egy rendőr, miközben a hintában ültem. Veszélyesnek nyilvánította és “lefoglalta”. Vidám. Azóta is bántja az igazságérzetemet 🙂 )

A bicskázásról sajnos nem találtam videót, se képet, de az egyik kedvenc játékom volt. Ehhez persze le kellett csórni otthonról egy kis bicskát vagy kis kést. Különböző formációkkal kellett úgy megpörgetni, hogy mindig függőlegesen érkezzen a jó vizes, alaposan ledöngölt homokba. Aki szerette ezt, abban maradandó nyomokat hagyott. Így történhetett, hogy a múltkor egy házibuliban jutott eszünkbe és a 40 körüli komoly, felső vezető barátom totál belelkesedve idézte fel valamennyi csavarát a játéknak. Ő ugyanis imádta 🙂

Retro faloda – így ettünk mi hajdanán! Kattints ide!

Ezekkel gurultunk

1987-ben ilyen havazás volt Budapesten!

Természetesen a beton grundon megtalálható valamennyi mászókán csimpaszkodtunk, a rakétán, a hullámon és a többin. Hintáztunk és csúszdáztunk, krétával felrajzolt tengó pályán rúgtuk a labdát.

Sok szerelem szövődött a hintákon ücsörögve. Amikor már menőbbnek éreztük magunkat, felfordítva ültünk a hinta aljára. Így magasabbak is voltunk.


Boldog 80-as évek, visszautaznál néhány hétre oda? 


Mielőtt szétuntuk volna az agyunkat, és nem volt elég a fogócska, bújócska, mindig volt valakinek mentőötlete. Felrohant, hozott le egy kockás füzetet, egy marék cerkát, és jöhetett az “ország-város” vagy a “torpedó”, “amőba”. Sokszor leküldött az anyukánk velünk egy rakás Albert kekszet vagy nápolyit is, az volt aztán az igazi, mert tudtuk, újabb órákig bírjuk lent. A pillanatnak éltünk. 

Kire emlékszel retro kedvenceink közül? Kattints ide, teszteld magad!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!