Dr.Vekerdy Tamás: A gyerekek belebetegszenek a követelményrendszerbe!

Komoly probléma, hogy a magyar gyerek soha nincs ott, ahol elvileg van. Az óvodában az iskolára készül, alsó tagozatban a felsőre, felsőben a gimnáziumra, azalatt pedig az egyetemre. “Ez a diktatúrák tipikus szerkezete: fent megmondják, hol mit várnak el” – fogalmazott Vekerdy.

Szerinte az óvoda biztosan nem arra való, hogy felkészítsen az iskolára. Egyetlen feladata, hogy biztosítsa az óvodás korú gyerekek megfelelő testi-lelki gondozását, az érzelmi biztonságot és a mindennapos szabad játéklehetőséget. Így élhetik ki leginkább a kreativitásukat.

Nem abból lesz később topmenedzser, akit már 4-5 évesen idegen nyelvre, teniszre, úszásra tanítottak. Sokkal inkább abból, akinek az ovis évei felhőtlen, teljes értékű játékkal teltek.

Freund Tamás, az elismert agykutató egyik kedvenc mondása, hogy öröm és élmény nélkül nincs hatékony tanulás. Vekerdy viszont úgy látja, a mi iskoláinkban ehelyett a szorongás és az unalom a jellemző.

Meglepő a válasz arra a kérdésre, ki adta ki Magyarországon az első élménypedagógiai tankönyvet pedagógusok részére. Nem egyetem, főiskola, vagy tankönyvkiadó volt: a Szegedi Rendőrkapitányság. Ugyanis eljutott hozzájuk a hír, hogy ahol élménypedagógiát alkalmaznak, bizonyíthatóan csökken a fiatalkorú bűnözés aránya.

A pszichológus szerint a legtöbb iskolában nem veszik figyelembe, hogy a gyerekek még óvodásként érkeznek hozzájuk az első osztályba, és hatalmas a szórás azon a téren, ki mikor válik iskolaéretté. Erre elsőtől harmadikig bármikor sor kerülhet.

Emiatt azt sem lehet elvárni tőlük, hogy az első év végére mindannyian tudjanak írni-olvasni.

Van aki már eleve úgy kezdi, mivel az idősebb testvérei tanítónéniset játszottak vele, másnak viszont sokkal nehezebben megy: jó, ha harmadik osztályos korára stabil tudása lesz.

Ebből viszont egyáltalán nem következik, hogy az előbbi gyerek zseni, utóbbi pedig hülye. Sőt, inkább pont a fordítottja az igaz. Például Stephen Hawking és Pablo Picasso sem tudott időben megtanulni írni és olvasni. A gondolat, hogy “mindenki egyforma ugyanakkor”, a halála minden tudásnak Vekerdy szerint. A gyerekek előbb-utóbb belebetegszenek a követelményrendszerbe.

Az egyetem tehát nem abban az értelemben kezdődik az óvodában, hogy már ott is tanulunk. Amiatt viszont igen, hogy már ott is meg kell adni a választás szabadságát. Enélkül nincs se művészet, se tudomány.

Az ideális állapot, ha mindenki azzal foglalkozik az életében, ami igazán érdekli. Van akiből matematikus lesz, más kiválóan fog táncolni. Mindkettő egyforma érték. Erre vonatkozik a modern pedagógia egyik alapszava is, a differenciálás. Tehát óriási őrültség, hogy egy adott területen mindenkinek ugyanúgy kell teljesítenie.

Hiába létezik többféle (legalább nyolc) intelligencia, a mai oktatási rendszer csak egyet ismer el, az értelmi intelligenciát.

Ráadásul ennek is csak két faktorát osztályozzák a tízből: a szóbeli memóriát és a matematikai készséget. Emiatt Vekerdy szerint nem csoda, ha sok gyerek úgy érzi, hülyére veszik őt.

Ráadásul figyelembe kell venni az olyan életkori sajátosságokat is, mint például a kamaszok lustasága. Bizonyított tény, hogy ez fiziológiai eredetű. A mai iskolarendszer viszont pont hetedik-nyolcadik osztályban várja el tőlük, hogy a maximumot nyújtsák, hiszen ezen múlik a továbbtanulásuk. Ez teljesen abnormális szempont, ahogyan az is, hogy általánosságban jó tanulónak kell lenni.

A végtelenségig lehetne sorolni azokat a nagy embereket, akik nem tanultak jól. Ilyen volt például Petőfi és Edison is. Előbbi több verset is írt erről, utóbbit pedig kilencévesen hazaküldték, mondván: képezhetetlen, legalább írni és olvasni tanítsa meg az édesanyja. Végül 11 évesen elolvasott egy fizikakönyvet, és most nem égnének a lámpák, illetve nem működne a hangosítás, ha nem lett volna 1628 találmánya – tette hozzá.

A kreatív gondolkodók a mi oktatási rendszerünkben veszélyben vannak.

És katasztrófa, amikor ezt már az óvodában megpróbáljuk előidézni. Erre egy személyes példát is mondott Vekerdy: egyszer jelen volt, amikor egy csapat gyereket megkérdeztek, mi a hajó. Egyikük azt felelte, “a hajó az, ami a vízen megy”. Reakció: “jó, jó, de azért nem az igazi.” Mire egy másik gyerek: “a hajó egy vízi jármű.”

Ez egy baromság. Nincs élő ember, aki ezt mondaná, mégis ez a jó megoldás. Ezt szeretjük a mi oktatási rendszerünkben, és ezért fog előbb-utóbb összeomlani. Reméljük, hogy minél hamarabb…