Óda a testes, olajosan csillogó vörösborhoz

“Végül is ketten maradnak, Isten és a bor.” (Hamvas Béla)

Míg a nyár a masszív fröccsözésekről, hideg sörözésekről szól, a hűvösebb idő beköszöntével végre pukkanhatnak a vörösboros üvegek dugói. A nyár levonulása ajtót nyit a nehezebb ételek, fajsúlyosabb borok számára. Jómagam imádom ezt az időszakot. Élvezni az otthon melegét, amiből jó hallgatni a párkányon kopogó esőcseppeket, majd szélesre tárni az ablakokat és belélegezni az illatát.
Imádok bokáig gázolni a színes falevelekben, mélyet szippantani az égő avar illatából, figyelni a tájat, amelynek elvesztek kontrasztjai, de erősebb súrlófények még kiemelnek belőle ezt-azt.

(fotó: Jantyik Tibor)

Az ősz megérkezésével, előkerülnek a jó könyvek is, amelyeket nyáron, előrelátóan beraktároztunk. Minden gondolkozást az érzékekkel kell kezdeni, mondja Baader, de én erre már magamtól is ráébredtem húszas éveim derekán. Akkora érett meg bennem, hogy egy jó könyv olvasásához dukál egy pohár illatos, testes vörös bor. Földszagú. Olyan, ami elrepít a szőlősorhoz, ahol a nap érlelte sötétlilává. Minden korty emeli az olvasás élvezetét is.

Külön megnyugtatóak számomra a bor jótékony hatásai, melyek mindenki előtt ismertek, miszerint sok benne az antioxidáns és a vas, rendszeres mértékletes fogyasztása segíti a vérképzést, véd a szív- és érrendszeri megbetegedések ellen, csökkenti a koleszterinszintet, bélfertőtlenítő, gyulladáscsökkentő hatású.

Hosszan sorolhatom még előnyeit, de ezek közül lélekemelő, szívmelengető hatását tartom legfigyelemreméltóbbnak. Egy hosszú, fárasztó nap végén tökéletesen helyre tudja állítani a balanszot. Az olajos vörös nedű, végigsimítja belsőnket, esetenként külsőnket is, ha hazaérkezésünkkor türelmetlenül kerülünk vele kapcsolatba. Ilyenkor aztán jöhetnek a jól bevált folttisztító mutatványok. A tények és a vörösborfoltok makacs dolgok.

Abszolút partner, biztosan megszabadít a felgyülemlett (folttisztítás utáni) feszültéségektől, és totál lelazít. 
Remek kísérője ételeinknek, jó vendéglátó, kellemes társalgó. 

Ahogy Hamvas Béla: A bor filozófiája című írásából is kiderül, az ivásnak egy törvénye van: bármikor, bárhol, bárhogyan. Komoly idő, komoly ember és komoly nép számára ennyi elég. Ma, sajnos, ezzel a törvénnyel a legnagyobb visszaélések történnek. Hallottam, hogy valaki nyáron alkonyatkor a lugasban szentgyörgyhegyit ivott, és közben újságot olvasott. Ha nem szavahihető ember mondta volna, azt hinném, hogy hazudott. Nyáron alkonyatkor a lugasban szentgyörgyhegyit inni, ez az élet nagy ünnepélyes pillanatai közé tartozik. Ilyenkor az asztalt le kell takarni sárga vagy rózsaszín abrosszal, a vázába virágot kell tenni, éspedig cinfát vagy napraforgót, és egészen nagy költőt kell olvasni, Pindaroszt vagy Dantét vagy Keats-et. Aki az ilyen pillanatokat nem ismeri fel, azt elveszett embernek lehet tekinteni.

Egy esetben nem számít, hogy egy pohár félig üres, vagy félig tele van, éspedig, ha vörösbor van benne. Egészségünkre!

• A szüretelés összes szabálya, amitől ríni fogsz!