Emlékszem, akkor buktam ki először az agyatlanságon, ami az országot uralja, amikor egy futtatott blogban megláttam az Viszkis aranyköpéseit, és vastagon méltatta az ember humorát, kijelentve, hogy ő bizony “bírja”. Súlyos, gondoltam, de nem akartam további figyelmet adni ennek a rettenetnek.
Igen ám, de ez Ambrus Attila börtönből való szabadulását követően még szélesebb körben kapott hangot. “Letöltötte, meglakolt” – mondják. Valóban. Letöltötte, hogy meglakolt-e, inkább azok véleményét hallgatnám meg erről, akik még mindig pszichiáterhez járnak a trauma miatt, amit okozott nekik egy-egy rablása alkalmával.
Nyáron láttam egy esztergomi vásárban, ahol a köcsögjeit árulta a kofák között, természetesen a róla írt önéletrajzi könyvével gazdagon kirakva a pult, hogy azért tudjuk már, hogy milyen népszerű embertől vásárolhatunk itt. De ott rendben éreztem a dolgot. Valamiből élni kell, kitanulta bent a szakmát, csinálja, tartsa el magát. De ennyi, ne csináljunk már belőle hőst könyörgöm…
Aztán hallottuk, filmet készítenek az életéből, majd kiutaztatták Ázsiába és celebként kóborol a Berkivel (ingyen), miközben súlyos magyar forintokat akaszt le a tévétől, aki népszerűsíteni kívánja magát vele. VELE (is).
Hol a p*csába élek? Kérdezem ilyenkor. De válasz nem igen érkezik. Mégis, végre valaki szót emelt ezügyben, valaki, akinek adok a véleményére egy jó ideje már. Náray Tamás az.
“Megvan az új eszmény- és példakép!
Road-show-zik, interjúkat ad. Követendő példa. Azt mondják a jó útra térésben. Talán akkor kezdjük mindjárt azzal, hogy eleve nem kellett volna a rossz útra térni! Vagy? Hogy is van ez? A jófej? Meg a klassz srác? Na ne!
Tele vele a sajtó és a tv! Nekem meg a kerámiáim vannak tele azzal, hogy őróla bármi is szóljon.
Emberek! Álljon már meg a nászmenet egy szóra! Hát ő egy rabló (volt)! Mások pénzét vitte fegyverrel el!
Természetesen, egyetértek, hogy a büntetése letöltése után neki is kijár a tisztességes bánásmód, ha nem követ el újra valamit.
De elfogadhatatlan az ILYEN indíttatású piedesztálra emelés, akár könyv, akár film formájában. Amennyiben morálisan építő, és oktató egy ilyen “alkotás”, az más kategória, mert sok bűnöző életét dolgozták fel filmen, könyvben, csak hogy azoknak volt az életét becsületben élők számára, és a becsüteletes útról éppen letérni készülők számára mondanivaló, tartalom, végkövetkeztetés. Hadd ne írjak példákat! De ez a film, nem az a film.
És Attila road-show-zik, interjút ad, celeb lett, megmondó, követendő! Miben? A jó útra térésben? Hát talán kezdjük azzal, hogy nem kellett volna a rossz útra térni! Nem igaz? Úristen! Hogy a magyar médiamunkás mennyire ostoba tud lenni!
No, ez a helyzet (is) tökélesetesen megmutatja a betegségét azoknak, akiknek a kezében döntési lehetőség van. És bizony nagy kár, hogy így van.”
A poszttal rengetegen értenek egyet, de persze mindig van kivétel, aki például azt kérdezi meg – de vajon minek(?) -: “A megbocsátást,…. esélyt, mindenki megérdemli,… vagy nem?”
Náray válasza:
“Félreértesz. Szerintem mindenki megbocsátott neki. Én is. Azzal együtt, hogy amit tett, mélységesen elítélem, sok millió, tisztességben küzdő, küszködő embertársammal együtt. Még azt is mondom, hogy a filmen való feldolgozás is átmegy a szűrőmön. Vagy egy könyvben. De! Tessék szépen az árnyékban maradni és nem arról beszélni, hogy mostanra mennyire megváltoztam és senkinek sem ajánlom, hogy elkövesse. Nem kell nyilatkozni és szerepelni. Kerámiát kell továbbra is gyártani. Az bizonyítja az igazi magábanézést és bűnbánatot. Azzal, amit elkövetett egész életében együtt kell élnie. A bűn az bűn. Akármikor követték is el. A becsület nem visszaszerezhető. A ténynek a megbocsátáshoz nem sok köze van.”
Értjük ezt, kérem szépen?
A következő főokos hozzászólására már kifakadt Náray Tamás:
“Azt mondja az egyik valaki, hogy most mit háborgok, végül is nem az emberek pénzét vitte el, hanem a bankokét… És az azért mégis más!
Valóban? Mert az akkor rendben van? Mi lenne a különbség?
Mennyire imádom, amikor a fosztóképzőnek (műveletlen, tudatlan, erkölcstelen, gátlástalan) véleménye van! És hangosan ki is meri mondani.”
És, ha idáig eljutottál, olvasd el Tamás konklúzióját is, mert érdemes:
“A viszkis poszt végére. Nehéz megmondani, mit lehetne, vagy kellene tenni azért, hogy a sötétség oszlani kezdjen. A fb is alkalmas egyfajta statisztikára, de szociológiai tanulmánynak nagyon jó. Rengeteget okulok belőle, fejlődöm általa, mégha paradoxon is, mert megismerem az átlagember átlagreakcióit és ezt a magam számára hasznossá tudom tenni.
Azt mondják, hogy nem a ‘zemberek’ pénzét vitte el, hanem a bankokét. És tudják Önök, hogy megközelítőleg mennyien gondolják ezt így? A hozzászólók kb. harmada, vagy még inkább a fele. Főként férfiak. (!)
Azt mondják, mindenkinek jár a bocsánat, meg az új esély. Nem értik, hogy ezt senki sem vitatja, vagy tagadja. Ezzel szemben teljes a fogalomzavar, nem értik, hogy a becsület nem állítható helyre. Börtönnel sem. Azt hiszik, ha leülte, újra van becsülete, sőt, még jobban van, mint másoknak mert ’tisztességgel’ leülte. Így mondják.
Azt mondják, hogy a politikusokhoz képest… meg a mittudoménmihez képest nem is olyan vészes, amit tett, mert például… Jelentős létszámban hasonlítanak, relativizálnak, összefüggéstelenül egybemosnak egymáshoz nem tartozó dolgokat, egyfajta hibáztató felhanggal, amiből kiérződik a saját sorsuk, jobbára önmagukon múló keserűsége. (Amin, ezzel a gondolkodási móddal, nincs is mit csodálkozni.)
Azt mondják Robin Hood, Bonnie és Clyde, Rózsa Sándor és a Keresztapa. Teljes káosz a fejekben. Is. Robin Hood a népnek lopott, Attila nem. Bonnie és Clyde története tudjuk, hogyan zajlott és végződött, szerencsére Ambrus Attila esete nem fajult idáig. Rózsa Sándor sem fejezte be jól az ő kis “pályafutását”. A Keresztapa c. film pedig egyszerűen másról szól. A bűn elkövetése egyedül a közös momentum, egyéb konkrétan semmi.
Azt mondják, az is rablás, amit a Náray csinál. Meg, hogy jól jön az ingyen reklám. No, ezekkel nem is érdemes törődni, de vannak ilyenek is.
Azt mondják, inkább ezer Attila, mint egy ‘vajnatimi’. Azt ne is kérdezze senki, hogy eddig az összehasonlításig hogy lehet eljutni…
Szóval mindig teszek egy-két próbát. Igen, provokálok. Hogy megtanuljam a ‘zembereket’. Írok, és ilyen karaktereket, ha éjszakákat görnyedek se bírok a könyveimhez kitalálni. A “sajtó” persze lecsap a posztjaimra, kommand kopi, és szürcsöli, mint tyúk a langymeleg taknyot. Nem baj, nem is tudják, hogy ezzel mennyit segítenek.
Most már az oldalamhoz nem tud hozzászólni, csak aki ismerős. De a megosztásoknál látom a kommenteket… soha nem hinném el, ha nem látnám, hogy ez a szellemi nívó egyébként létezhet.
Kifotóztam pár dolgot, nehogy esetleg azt higgyétek a levegőbe beszélek. Íme egy tucat ezekből, érdemes végigolvasni.”
Nos, te mit gondolsz erről? Oszd meg velem!
További ajánlataim a témában:
- Náray Tamás szívmelengető jegyzete gyermekkoráról
- Náray Tamás 27+1 tanácsa a sikerhez
- Örkény kezet rázna Náray Tamással ezért a szösszenetért!
- 11 szívmelengető idézet a Kishercegből, szeretetről, szerelemről
- Sting bölcsességei közel 63 év tapasztalatából
- Mély bölcsességek az embertől, aki átbohóckodta az életét
- A film, amitől visszanyered a hitedet az emberekben – Életrevalók ITT
- 19 elgondolkodtató idézet Johnny Depptől
- Tudod, így védekezünk mi nők, hogy ne erőszakoljanak meg bennünket!
- Így hálózzák be a mini nők a férfiakat
- “El fogom mondani a lányomnak…” – Puzsér Róbert betalált!
- Nem sértődtem meg Ákosra, pedig nő vagyok – az írásom itt!
- Ismerd meg a férfiak agyában lévő SEMMI DOBOZ-t! Kattints!
- 21 Csernus mondat, ami ébresztőt fúj a nőknek (itt)
- Vekerdy Tamás: Nem az a gazember aki hazudik, hanem akinek nem lehet meg mondani az igazat! – itt!
- Náray Tamás Etikai Kódexe szexuális zaklatás témában
Mind1 így legalább lett még egy CELEBÜNK:: 🙂 😀
No, hát éppen erről lenne itt szó, kérem alássan!…
És milyen igaza van. Én például sz@r emberré avanzsáltam, mert nem tisztelem és emelem piedesztálra Stadler Józsefet, a nép dicső fiát… És igen, felháborító, hogy egy viszkis rablót mutogatnak a tv-ben, aki még lőtt is…, és egy mnek úgy megtépte a haját, hogy még a fejbőrből is elszállt egy adag. És ő az új példakép. Én is szurkoltam neki, hogy más életet tudjon élni…, de még a bankrablós tortáját is büszkén posztolja a facebook oldalán. Ez egyszerűen ízléstelen. Mintha büszke lenne a múltjára…, és még mindig a bűnözői múltjából él és profitál…