Cipővel sok ponton azonosulok, talán ezért is szeretem a zenéjét, mondanivalóját. Ismert volt arról, hogy kiborult, ha az emberek nélkülözését kellett látnia, azonnal tenni akart és tett is. Szociálisan érzékeny volt, mégis azt mondta az embereket csak szemlélni bírja, mégis hajlandó volt arra, hogy például ellátogasson a Márianosztrai Fegyház és Börtönbe, hogy beszélgetéssel egybekötött életút-beszámolót tartson. Egy interjúban elmondta, élete harmónikus elégedetlenségben telik, abszurdnak és és mulatságosnak tartotta a létezést, magát Paprikajancsi alakként definiálta, és mindig hangsúlyozta, nem szeret élni.
Két dolgot szeretett, aludni és a barátaival lenni. Igazi művészlélekként sodródott miközben tömegek imádták egész lényét. Tragikus, gondolhatnánk. De óriási tévednénk. Cipő hatalmas nyomot hagyott a világban, generációk dúdolgatják dalait és merítenek belőle vigaszt, bátorítást. A lét súlyát cipelve, igazán maradandót hagyott hátra számunkra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: