A napokban intézett felhívást hozzánk a rendőrség, amelyben segítséget kértek egy bűnöző kézrekerítéséhez. Ónodi Tibor, egy pénzszállító autó páncélszekrényének tartalmát ürítette ki a XVIII. került és Gyál közötti útvonalon.
Ónodi Tibor, fotó: police.hu
A Tények riportja szerint 50.000.000 forintot lovasított meg a 26 éves férfi. A Viszkis rabló volt az első tökéletes példa arra, hogyan reagál az átlag magyar az ilyen történetekre. Lássunk néhány hozzászólást Ónodi esetéhez:
Mindkét esetben hőst csináltak a rabló/sikkasztó figurából, egyenesen drukkolva nekik. A közvélemény egy része úgy gondolja, tök rendben van, hogy lerabolta a bankokat, vagy adott esetben a pénzszállító autót. Azért azonosulnak velük, mert azt hiszik, hogy azoktól rabolta el a pénzt, akik felelősek azért, amiért anyagilag kiszipolyozottnak érzik magukat. Tulajdonképp piedesztálra emelik őket, mint akik “megmerték” tenni azt amit ők nem. Ergo az ő nevükben is bátor volt.
(foto: robinhood.com)
Ez enyhén szólva is a Stockholm-szindrómára hajaz, mely egy igen furcsa szitu miatt került köztudatba. 1973-ban két rabló egy bank elleni támadás során túszul ejtette a fiók négy dolgozóját. A túszdráma több mint öt napig tartott, az összezártság pedig nem várt kapcsolatot eredményezett a túszok és fogva tartóik között. A kiszabadulás után a négy banki dolgozó gyűjtést szervezett a bankrablók jogi védelmeinek költségeire. Ez szerintetek mennyire beteg dolog?
Ambrus Attilának szintén tömegek szurkoltak, hogy megússza a büntetést, pedig pontosan tudták, hogy ez az ember rengeteg pszichés áldozatot hagyott maga mögött.
Olvasd el Náray Tamás kirohanását azokra, akik a Viszkist hősként tisztelik
Akik követték ‘munkásságát’, láthatták egy reality sorozatban is, szóval egyfajta médiaszemélyiség lett – nem kevés pénzért -. Tavaly Vujity Tvrtko ingerült kérdéseire válaszolva ki is fejtette az igazi választ kérdéseinkre. Szerinte azért lehetett ennyire népszerű, mert az akkor politikai vezetés – 25 éve – hiteltelen volt.
Ez a fajta zavarodottság amúgy nem csak a mi országunkra jellemző. Néhány éve írtam az amerikai Jeremy Meeksről is, akire egyáltalán nem volt hajlandó neheztelni a közvélemény, annyira jóképűnek, már-már angyalarcúnak találták. 2014-ben töltött fel róla a helyi rendőrség egy fotót, amire nagyon rövid időn belül és nagyon megdöbbentően reagáltak. A kép több, mint 100.000 lájkot és 26.000 hozzászólást kapott, továbbá 12.000 ember meg is osztotta – na, nem azért, hogy a rendőrség munkáját segítse -… Meeks lőfegyverrel való visszaélés miatt került rácsok mögé 27 hónapra, de már ott bent ajánlatokat kapott és el is indult a modell karrierje! A Blaze Models nevű ügynökség több mint 8.000.000 forint értékű szerződést kötött vele, és ő azóta a világot is bejárva a modellek életét éli.
“Minden szentnek van múltja, minden bűnösnek van jövője” – írja Meeks a fotója mellett.
Szóval még mindig nyitva áll a kérdés bennem: vajon akkor is nekik drukkolnánk, ha személyesen lennénk érintve az általuk elkövetett cselekményekben?