A korszak, amire még sokan emlékszünk, és igen, visszasírunk. A fél órás film egy fantasztikus időutazás. A Stevnemøte i Budapest című, harmincnégy perces zenés filmben Kovács Kati mutatja be a fővárost.
Ennél magyarabb országimázs filmünk még nem volt! – Kattints ide!
A film az Osztyapenkó szoborral indít, amikor még járt a 630-as szériaszámú Ikarus busz. A Grashem Palota álmosan figyeli a Budáról érkezőket. A második világháborúban megsemmisült, a tér oldalán álló épületek helyére talán meg sem álmodták még az Átrium Hyatt-et és az InterContinental-t. A Vigadó téren a szovjet repülősök emlékműve állt, a Dunakorzó pedig még autóval is járható volt. A film készítői beugrottak a méltán népszerű Ifjúsági Parkba is egy Bergendy-koncert erejéig, aholis megcsodálhattuk Demjén Rózsi utópisztikus szerelését. Az utcán táskarádióval sétálgattak az emberek és a mára már eltűnt belvárosi neonok egy részét is megpillanthattuk. Kovács Kati kedves mosolyával és hangjával kalauzolta a külföldi stábot, mintha egy barátjának mutatná be a fővárost, amire nagyon büszke. Autójában ülve mi is bepillanthattunk a feltúrt Blaha Lujza térre, és elsuhanhattunk a Bem rakpart terebélyes fái alatt haladva a Várnegyed felé, ahol megnézhettük a Mátyás-templomot. A film végül kissé furcsa hangulatot hoz, mert a budapesti éjszakai életet szeretné megmutatni a világnak, ahol Gábor Ila és olasz autónak öltözött revűtáncosok szórakoztatták épp az embereket.
Eredeti helyén ITT nézheted meg
Én imádtam minden percét. Benned is szép emlékeket ébresztett?