Illúzió

25 emberről készült szívszorító fotó haláluk előtt

Bár élet és halál kéz a kézben járnak, mégsem lehet felkészülni a pillanatra, amikor el kell búcsúzni valakitől, akit szeretünk. Bizonyos esetekben számítani lehet arra, hogy már közel a vég, máskor azonban teljesen váratlanul, minden előzmény nélkül csap le egy addig tökéletesen átlagosnak tűnő napon. Nem lehet vitatkozni arról, hogy melyik a rosszabb, hiszen egy szeretett ember elvesztése minden körülmények között óriási űrt hagy maga után. Vannak, akiknek az segít a gyászban, ha megosztják a fájdalmukat a világgal. Az Izismile.com összeállításának nyomán olyan képeket mutatok, amelyeket a felhasználók szerettük halála előtt készítettek. Az utolsó fotókat feltöltötték az internetre, és a felvételek történetét is elmesélték.

 

 

“A fiam utolsó fotója. 5 perccel később sekélyvízi ájulás következtében vízbe fulladt.”

“96 éves nagymamám 100 éves nagypapám kezét fogja, majd néhány óra múlva örökre eltávozott. 77 évig voltak házasok.”

“Bátyám, amint visszaindul a kollégiumba. Pár órával később egy ittas vezető halálra gázolta. Mindennap hiányzik.”

A haldokló édesapa szerette volna oltárhoz kísérni imádott lányát. Képes volt rá, még 5 napig élt ezután.

A nő, aki a mellrákkal vívott kemény csatát, még hozzáment élete szerelméhez a Connecticut-i kórház kápolnájában. 18 órán át élt még ezután.

“Gary unokatestvérem utolsó képe  2011. szeptember 11-én készült.”

“Röviddel azután, hogy édesanyám meghalt, rákerestem a Google Earth-ön a házára. A hideg is kirázott amikor megláttam, hogy ott áll rajta a teraszán.”

“Egy héttel nagypapi halála előtt becsempésztem kedvenc sörét az otthonba, ahol élt. Ez volt az utolsó söre…”

“Az én jóbarátom gyermekeitől búcsúzik a képen. Másnap feladta a küzdelmet a hasnyálmirigy rákkal szemben.”

“Apám régi tablettjén találtam róla ezeket a fotókat, melyekre akkor bukkantam, amikor a hagyatékát néztem át. Mi sem bizonyíthatná jobban, hogy szerencsére egy ‘bolond srác’ volt életében, akit mindenki imádott.”

“Az utolsó fotót akkor készítettem a férjemről, amikor kivittem a reptérre. Négy nappal később holtan találták a hotelszobájában. Nincsenek válaszaim, a lányom elvesztette az édesapját, én pedig megpróbálok minden tőlem telhetőt, hogy összerakjam a képet.”

“A nagymamám a sok finomsággal, amivel a vendégeknek készült. 9 perccel a fotó készülte után már a mentőt hívtuk.”

Utolsó kép a thai Sanan Kunan búvárról, aki a barlangban rekedt gyerekek segítségére indult. A gyerek focicsapat a heves esőzések miatt nem tudta elhagyni a föld alatti üreget, és 17 hosszú napra ott ragadt edzőjével, egy volt buddhista szerzetessel együtt. Sanan Kunan 12 gyereknek és az edzőnek segített oxigén tartályával, de számára már nem maradt levegő. Tudatát vesztette az egyik folyosón és meghalt.

“Az én 17 éves, imádott bátyám van a képen, akit a kép készülte után néhány héttel lelőttek. Karácsony reggelén csinálták rólunk ezt a fotót.”

“Gyönyörű édesanyám, mielőtt rohamosan leépült a leghalálosabb agydaganat miatt. Mosollyal az arcán indult a műtőbe, ami engem is inspirál, hogy még a nehéz időkben is tudjak mosolyogni.”

“Édesapám az intenzív osztályon. Nem sokkal a kép készülte után májelégtelenségben halt meg. Mindig kapható volt egy kis mókára, még élete utolsó óráiban is.”

“69 boldog házasságban töltött év után is aggódó szeretettel, teljes figyelemmel volt nagymama mellett.  Mamiról ez az utolsó képünk, 96 évet élt.”

“Az alábbi kép ikonikussá vált, mert az AIDS elleni küzdelem legjelentősebb képének tartják. David Kirby (a beteg) meleg aktivista volt az 1980-as években, családja elfordult tőle – nem sokkal ezután derült ki, hogy HIV fertőzött. Felkereste szüleit és a betegségre való tekintettel kérte őket, fogadják vissza – szerette volna, ha velük lehet, amíg még életben van. A család természetesen visszafogadta a fiút.”

“Apám az otthoni hospice gondozás közben öleli macskáját. Néhány napra rá elment…”

“Férjem utolsó képe, ahogy legidősebb lányunkat öleli. Néhány napra rá szívelégtelenségben halt meg. Nincsenek megfelelő szavak a hiányára.”

“Apa és én tavaly karácsonykor. Ez az utolsó képünk együtt, mert ma elvesztette a csatát a 4.stádiumú hasnyálmirigy rákkal szemben.”

Két mérnök áll a szélmalom tetején az egyre terjedő tűz fogságában. Ez lett az utolsó képük.

“Tara(24) és húga Pippa(21) a legjobb barátaim voltak. A kép egy 3 hónapos marokkói körút végén készült. Egy nappal rá a repülőtérre igyekeztek, hogy édesanyjuk születésnapjára hazaérkezzenek. Autóbalesetben haltak meg ott és akkor.”

“Nagypapám percekkel a halála előtt. Nagymamám napokig ült az oldalán. Nehéz élete volt, megmenekült a Náciktól, egy Amerikába tartó hajóra ugrott fel. Gyermekkorában szénbányában dolgoztatták, ennek következményeként tüdőrákban szenvedett.”

“Apám a kórházban, ahol tüdőtágulásban halt meg nem sokra rá. Épp azt a füzetet olvasgatja, amit én rajzoltam neki gyerekként, ebben a dohányzás ártalmas voltára igyekeztem felhívni a figyelmét.”

Ha neked is van ilyen féltve őrzött fotód valakiről, oszd meg velem egy rövid történettel a delacasa1968@gmail.com -on. 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!