A laikusok körében igen gyakran hangzik el a kérdés: vajon milyen tévét érdemes vásárolnom? Hiszen nem filléres kiadásról beszélünk, ráadásul hosszú távra tervezünk vele. Tavaly ilyenkor bennem is rengeteg kétség volt még azt illetően, milyen paraméterekkel rendelkezzen az új televízióm. Ezért alaposan körbejártam a kérdést.
Abban az egy dologban biztos voltam, hogy okos tévét szeretnék, mert hazaérve már semmi kedvem újra bekapcsolni a számítógépemet, az ott tárolt tartalmak megnyitásáért. Tudtam, hogy okos tévével internetezhetek, játszhatok, vagy éppen tanulhatok, mindezt a lakás legnagyobb kijelzőjén. Nem kell a telefon mini képernyőjére hunyorogni, ha a közösségi oldalakat szeretném átböngészni, és így tovább. Aztán összefutottam egy barátommal, aki abszolut pro az új technikai cuccokat illetően, és benyögte a varázsszót: OLED. Fontos, az OLED!
Fogalmam nem volt mit jelent ez, de gondoltam: győzz meg haver! Mondd el, mit jelent ez emberi nyelvre lefordítva.
A továbbképzés olyan jól sikerült, hogy még aznap este lerendeltem a Alza oldalról az új gyönyörűséget.
Hogy mivel győzőtt meg?
Nem tudom te hogy vagy vele, de nálam azonnal bekapcsolt a vészriasztó, hogy ez valami irtó drága dolog lesz.
Az tény, hogy nem a filléres kategóriába tartozik, viszont az már nem igaz, hogy mindenképpen drágább lenne, mint egy hasonló méretű LED LCD modell. Érdemes tudni, hogy az OLED az LCD és a plazma előnyeit egyesíti magában kiegészítve egy-két extra szolgáltatással.
Ott van mindjárt a tökéletes fekete. Tényleg látni az LCD és az OLED feketéje közötti különbséget. Amíg nem állítod a kettőt egymás mellé, azt hiheted, hogy rendben voltak az addigi készüléked színei. Aztán rájössz, hogy az OLED a feneketlen sötét korábban nem tapasztalt mélységet adja a képnek, és még a sötét tartalmak (például a csillagos ég) is iszonyú jól néznek ki, az átmenetek folyamatosabbak, és az árnyékok megjelenítése is pontosabb. És ez még nem minden. Az LCD tévéknél szinte mindig megfigyelhető, észrevehető kisebb-nagyobb mértékben egy igen enyhe fátyolosság, amely a háttérvilágítás meglétéből fakad. Na, ez az OLED modelleknél egyáltalán nincs, emiatt a színek valahogy tisztábbnak, erőteljesebbnek, valósághűbbnek tűnnek. Az az érzése az embernek, hogy a képernyőn feltűnő objektumok “belülről ragyognak”, ami egyébként tulajdonképpen így is van, hiszen a fény magukban a pixelekben keletkezik. A körvonalak határozottabban elkülönülnek egymástól, nem jelenik meg sehol a korábban esetleg tapasztalt halvány auraféleség. Ez a különbség legjobban akkor figyelhető meg, ha a fekete háttér előtt világos ábra, például betű, szöveg jelenik meg.
Majd ott van a nagyon fontos betekintési szög, ahol az OLED újra leveri a LED LCD televíziókat. Ez akkor lehet fontos, ha valaki, oldalról, kiszorított pozícióból nézi a képernyőt, hiszen ilyenkor sem fogja tapasztalni a szaturáció változását.
Mindent összevetve, nagyon jó döntés volt az OLED-re váltás. A tökéletes fekete, a fátyolosságmentesség, a végtelen valós kontraszt, a ragyogó, életteli színek ugyanis szívszorítóan remek képvilágot eredményeznek.
Ha valaki azt kérdezné, hogy vegyen-e vagy érdemes-e OLED tévét vásárolnia, akkor azt felelném, hogy: igen, pláne, ha fontos a klasszis képminőség és/vagy a pazar külső, ami nap mint nap lenyűgöz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: