Illúzió

Csak egy tinilány tudott segíteni a vak és siket férfinek a repülőn

Amikor Tim Cook, egy csodálatos idősebb úr, aki vak és süket is, a húgával együtt megérkezett a repülőtérre, meglepetésére azt találta, hogy senkit sem biztosítottak számára, aki segíti majd a repülés során. Egy nehéz helyzet közepette sietett segítségére egy fiatal kedves kedves angyal, hogy fordítóként szolgáljon a személyzet számára. A következő történetet a Tim melletti utas, Lynette Scribner osztotta meg Facebook-ján, ahol már másfél millióan tetszikelték és 740 ezren osztottak meg saját oldalukon. 

 

 

Ezt az urat, Timet és húgát – akit meglátogatott – a Boston Logan repülőtéren láttam. Úgy tűnt, mindketten siketek és vakok, mert észrevettem, hogy a kezeikkel kommunikáltak, hogy “érezzék a szavakat”. Amikor a fedélzetre érkezett, az én sorom középső ülésére ült. Egy kedves úr, Eric, aki a folyosó melletti ülésen ült, kedvesen átadta neki a helyét, így ő került mellém. Ettől a ponttól kezdve Tim gyakorlatilag magára maradt, mert bár a járatvezető stewardess őszintén segíteni akart, sehogyan sem tudott vele kommunikálni. Néztem őket, egyáltalán nem hátrált meg, amikor Tim az arcát és kezét tapogatta. Többen keményen próbálkoztak kommunikálni vele a személyzet közül, mind hiába. Volt valamilyen fokú verbális képessége, de nyilvánvalóan nem értette meg őket. Eric remek asszisztense volt olyan dolgokban, mint például, hogy belerakja kávéjába a tejszínt. Amikor Tim megpróbált felállni, hogy elmenjen a mosdóba, Eric azonnal felállt és elkísérte. Eközben a stewardessek arról beszélgettek, hogy meg kellene kérdezni, tartózkodik-e bárki is a fedélzeten, aki ismeri a jelnyelvet. Ekkor jött a képbe Clara, egy szép 15 éves lány. Clara diszlexiás volt, és mivel ebben az esetben a legegyszerűbb idegen nyelv amit meg tud tanulni valaki a jelnyelv, ő ASL-t tanult. 

A repülés hátralevő részében Timmel maradt, hogy meggyőződjön róla, minden igénye ki van-e elégítve. Lenyűgöző volt nézni milyen könnyedén beszélgetnek, animált beszélgetést folytattak, még a nevét is beleírta Tim kezébe, aki képes volt olvasni azt.  Amikor a férfi megkérdezte tőle, elég szép-e, elpirult és nevetett, de Eric, aki néhány jelt megtanult, lelkesen bizonygatta Timnek, hogy nagyon is az. Nem tudom, mikor találkoztam ennyi emberrel, akik vigyázni akartak egy társukra. Mindenki mosolygott, nevetett és élvezte Tim nyilvánva örömét, hogy valaki képes vele beszélni. Hatalmas ölelés az Alaska Airlines járatvezetőinek is, akik túlmentek Tim igényeinek kielégítésén, mindenben a kedvét keresték. Nem tudok eleget beszélni erről a gyönyörű fiatal angyalról, Clararól, aki habozás nélkül segített és Ericről, aki szintén bármire hajlandó lett volna, hogy Tim jól érezze magát.

Gyönyörű emlékeztető volt ez ebben a világban, ahol túl sok szörnyűség történik, hogy még mindig vannak jó emberek, akik hajlandóak figyelni egymásra.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!