Kacey McCallister 6 éves korában egy családi nyaraláson átfutott egy osztott autópályán, amikor egy 18 kerekes teherautó áthajtott rajta. A bal lábát azonnal letépte, a jobb lábát rövid időn belül amputálták, de túlélte. Szerencsés volt. McCallisternek kevés emléke van a balesetről, nem érzett fájdalmat, csak egy fehér villanásként maradt meg benne az a pillanat. Amikor elbocsájtották a kórházból, az orvos azt mondta szüleinek, ne csináljanak meg helyette semmit, meg kell tanulnia önmagáról gondoskodni, és ők ehhez tartották magukat. Szóval a férfi valóban tudja mi a kihívás! Kisgyerekként is kalandnak fogta fel az életet, és a baleset után sem változtatott ezen a látásmódon. Úgy döntött, törli a lehetetetlen szót a fejéből, és mindenben kipróbálja magát.
A most 31 éves férfi komolyan vette elvárásait saját magától, ugyanis már középiskolában is három sportot űzött rendszeresen, a síkfutást, kerekesszékes kosárlabdázás és birkózást. 2011-ben a Nemzeti Birkózó Hírességek Csarnokába került és megkapta a Bátorság-díjat. Ő volt az első McNary diák, aki előtt így tisztelegtek. Az állami birkózó verseny második helyezettje lett, és több kerület címet nyert jó helyezésekkel. A férfi manapság rendszeres versenyzője a maratonoknak és kihívásokkal teli sárfutásoknak. Sparta-i versenyzőként kövekkel teli vödröt cipel, sárban kúszik-mászik, sőt tűzön kel át!
A középiskolai évei alatt egy birkózó versenyen találkozott Jennifer Sullivan-nel, akivel azonnal érezték, erős kötődés jött létre közöttük. Két évet külön töltöttek iskolai tanulmányaik miatt, de végig leveleztek ez idő alatt. Hamarosan társai lettek egymásnak, és azóta is elválaszthatatlanok. Jennifer azt mondja, soha nem gondolt férjére fogyatékosként, mert sokkal bátrabb nála is. Bármit megcsinál a háztartásban is, egyszerűen tényleg nem ismer lehetetlent. Elképesztő, de a házaspárnak öt(!) gyermeke van!
Az anya vezeti a háztartást, Kacey pedig vagy versenyez, vagy motivációs trénerként dolgozik. Ha nem ezt teszi, hivatását gyakorolja, tanárként dolgozik a helyi iskolában, miközben társigazgatója az Eugene-i székhelyű World Wheelchair Sports-nak.
Holnapján követhetőek tevékenységei, hol versenyez vagy tart motivációs előadást inspiráló történetéről, korlátaink lebontásának érdekében. Nem állítja, hogy szuperhős, nyíltan mesél arról is, milyen kihívásokkal küzd nap mint nap, de továbbra is szeretné megtanítani az embereknek, hogyan bontsák le mentális blokkjaikat. McCallister protetikus lábakat használt a középiskolában, de az atlétikában soha. Napjainkban vagy kerekesszékkel közlekedik, vagy kezein. Protézisei a garázsban porosodnak.
De mi lett volna, ha a 25 évvel ezelőtt a kis Kacey nincs ilyen komoly kihívások elé állítva és szülei túlféltik őt?
“Nem lennék ilyen sikeres. Elvették volna a motivációmat. Mindennap új kihívásokkal nézek szembe és keményen kell csinálnom. Ezért vagyok ma az, akivé tett engem ez. Szeretem azt, akivé váltam emiatt. Számomra ez a feladat, számodra lehet, hogy az iskola, a munkahelyed vagy a szülővé válásod. Mindannyiunknak vannak erőt próbáló feladatai, de képesek vagyunk felnőni hozzájuk!” – összegzi Kacey.
Bárcsak mindannyian ilyen teljes életet élnék, önszeretetben…
(források: eu.statesmanjournal.com, goodthingsguy.com)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: