Az egyik dínom-dánom, diszkós este hajnalán, megfáradtan ültek a kókadt arcok a pult körül. Megszólalt az egyik telefonján üvöltve a Keresztapa dallama. Fel sem fogta, hogy az övé szól, bólintott nagyokat a fél pohár, meleg Dréher felett. Már gondolkodtam, hogy megfogom standolás közben a telóját és belepottyantom a sörébe, hogy ne kelljen tovább hallgatnom az üvöltő maffiózó zenét – bármilyen jó is az ha még észnél vagy -, amikor megébredt. Próbálta megmarkolni a telefont, mire a mellette ülő is megriadt valamitől, meglátta a kezét, és fel is fogta mire készül, mert rárivallt:
– Fel ne vedd már b@zmeg, olyan jó zene ez! (saját)
Szombat esti csoda, 40-es – korát elfogadni nem akaró – hölgy és hasonlatos párja közti beszélgetés: -Kérjél nekem egy maccsiátót – és azt “dzs”-vel vagy “cs”-vel ejtik? Csak mert nem akarok hülyeséget mondani.
Bejött “Mr.Pénz” szerintem újdonsült szerzeményével, akit lehet csak arra az éjszakára vett meg, elegánsan szétterült a kanapén, ahogy még otthon se.. Viszem serényen az itallapot, de a következő mondatával megmutatta, hogy arra nincs szüksége: Hozzál nekem valamit Irsai Olivértől mert azt hallottam jó borai vannak! Elfojtott nevetéssel közöltem: Kedves Uram, Irsai Olivér egy szőlőfajta jelenleg Nyakastól tudok hozni, ha az megfelel. Ízlett neki…
Vendég: Kérek egy pohár vörösbort!
Én: Milyen fajta legyen? Testes, kicsit lágyabb, stb..
Vendég: A legdrágábból kérek 1 decit.
Én: Sajnos, abból csak üvegre tudok eladni, Gere kopár, 2006 évjárat.
Vendég: Akkor azt kérem!
Én: Kitöltöttem a kóstolót, bemutattam a bort, megszagoltattam a dugóját, mondtam róla pár szót.
Vendég: Hozzá sem nyúl a kóstolóhoz, de kér egy üveg kólát, majd mikor megkapja, összekeveri a borral, majd közli, hogy nagyon finom.
Azt hittem hirtelen infarktust kapok.
(Megjegyzem: Nálam ez 6 puttonyos Tokajival zajlott megboldogult pultos koromban – saját.)
Aztán ki ne hagyd ezeket a mozgóképeket, ha jót akarsz magadnak! 😀
– Kérnék egy cappuccino-t kávé nélkül! – nem vicc, na jó, azért ér röhögni.
Vendég: Kérek egy molyirtót?
Én: Mit? Itt nincs ilyen – hajolok a pult alá, rendesen keresem a flakon sprayt, új voltam még egy biliárd teremben, gondoltam előfordulhat, hogy az asztaloknál szükség van rá néha valamiért -, ne haragudj nem találok. Szokott itt lenni ilyen?
Vendég: Igen! Menta kell bele, szóda meg valami.
Én: Jaaaaaah! Mojitót kérsz?! (ejtsd: Mohító) – saját.
Adott két csoport. Mindegyiknek svédasztalos étkezése van, természetesen ugyanarról a büféről.
Az egyik kedves vendég a másikhoz: Ez a mi büfénk, hagyja békén a büfénket!
(Hál’Istennek azért nem szúrta le a vajazó késsel!)
A legviccesebb panaszkönyvi bejegyzések éttermekből c. cikket ki ne hagyd! 😀
(4-5 éves forma kisfiú): – Egy mákos tésztát kérek mák nélkül.
– Tehát, akkor csak egy sima tésztát kérsz.
– NEM! Én egy mákos tésztát kérek mák nélkül!
– Rendben nyertél!!!
Kiiskolázott és egyben megsemmisültem…
Felszolgáló betegségek:
– Amikor vendégként ülsz az étteremben, akkor is, rutinosan elköszönsz a távozó vendégektől, helyére tologatod a székeket, fizetéskor a pincér “Köszönöm”-jére azt nyögöd, hogy “Egészségére”, mosdóból visszafelé majdnem leszeded az asztalt, ahonnan közben távoztak, esetleg lecseréled a hamutartót. – saját
Mindig csak a baj van a vendégekkel…
Kis japán magyarul akart kérni fogvájót:
– Can i have a fospiszkáló?
-Jó napot kérek egy bivali sztéket!
-Mit?
-egy bivali sztéket!
-Az bivaly szték! (van ez így ha rohadt nagy angolos az emberfija)
Zártkörű rendőrklubban voltam pultos, ami azt jelenti, hogy jóval több mindent megengedtek maguknak a “vendégek” szakmailag, amit csak úgy tudtál kezelni, ha elég vér volt a pucádban. Egy este dartsoztak és oda kértek maguknak a gép mellé rövideket és korsó söröket. Egyensúlyozva közlekedtem el közöttük, amikor azt érzem, hogy a fenekembe markol valamelyik. Letettem a tálcát az asztalra, szép türelmesen kiraktam rá a poharakat, majd hozzájuk fordulva feltettem a kérdést:
– Na, melyik volt az? Tegye fel szépen a kezét!
Egyikük megszeppenve emelte a kezét a levegőbe, mire én:
– Mutasd szépen, melyik kezeddel csináltad! – kinyújtja a jobb kezét.
Megfogtam és úgy elvertem a kezét, ahogy csak bírtam. Azt a röhögést nem felejtem el. – saját
Csajszi kért tőlem elvitelre egy csípős és egy nem csípős gyrost, mondom neki a csípőset megjelöltem, mire szó szerint megüvegesedett a tekintete, majd visszakérdezett: – és akkor most melyik a nemcsípős???
Insallah…
Az idei tóparti “kászting” megkezdődött…
‘A’ versenyző Juli, 48 éves, 5 év szakmai tapasztalat. A pizzarács fogót nem tudta szakszerűen használni (3szor mutattam meg neki), ezért a 300 fokos sütőből azt a kezével húzta ki, majd hozzátette, hogy ő bírja a fájdalmat. (maradandó sérülés)
‘B’ versenyző Gabriella, 37 éves 7 év vendéglátói tapasztalat. 5 napja tátja már a száját, ha kérünk valamit, és tizedszerre is megkérdezte, hogy a sajtburgerbe kell-e hús?! (ember hiányában még csatasorban..)
‘C’ versenyző Renáta, 49 éves, könyvelő, 3 év vendéglátói tapasztalat. Róla csak annyit, hogy biciklivel érkezett, leláncolta, majd nem tudta a lakatot 1 óra 19 percen keresztül eloldani. Mikor kimentem, észrevettem, mondta, hogy pont segítséget akart már kérni, mert a kulcs szorul a zárban. Mondtam neki, hogy ez biztos nem az a kulcs, ami nyitja….De az! De nem az! De neki nincs másik kulcsa…..habááááár…..erre benyúl a tök üres táskájába, amiben van egy másik kulcscsomó, majd a fejéhez kap és ezt teszi hozzá: “Jaaaaj, hát ez az anyám kulcscsomója, az enyém a táskában volt”. (ééééérteeeed…. lezárni le tudta…)
Jó étvágyat kívánok a finom ebédhez!
Megérkezik Id. Dölyfös Sándor, B. Nej és ifj. Dölyfös Sándorból kettő. A leülés “nehézségei” után legifj. Dölyfös belefújja az orrát a damaszt szalvétába. Apjától, visszakézből kap egy akkorát, hogy a gyerek hanyatt esik székestől és egyúttal belekapaszkodik a mellette lévő asztal terítőjébe, amit leránt teljes terítékestöl… 5-ös volt a pillanat!
Ne legyenek kétségeid, neked is van neved a felszolgálónál 😀
Eset a hentesnél… éppen tepertőt vásárolok, amikor egy külföldi megkérdi:
– What iz? Mutatva a tepertőre. Mondom neki:
– Tepertő, boiled pork fat.
Majd megszólal a hentes:
– Hagyjad Gerikém, intézem! It’s fitness chips!
Köszi az infót!
Kösz, jót nevettem, frankó volt, komolyan felvillanyozta a napom.
😀 😀 😀 Áááállat!!
Ülünk az egyik népszerű strand éttermében, délután fél három. Egyszer csak megjelenik egy népes család. Pincér odasiet, megérdeklődni mit szeretnének fogyasztani. A családfő mindjárt azt tudakolja, mit ajánl a pincér. Az sorolja az ételeket, de nem igazán tetszik nekik. Mentsvárként a pincér kiböki, van nekik nagyon finom pörköltjük galuskával. Mire a családfő megszólal: mi aszt nem szeressük, nokedli nincs? Egymásra néztünk a pincérrel, én elkezdtem a nevetéstől becsúszni az asztal alá, ő pedig rángatódzó szájjal elvonult az étterem mögé nevetni.